Nagy érdeklődés kísérte az első magánvégrehajtók május 31-ei eskütételét és munkába állását. A sajtó és a jogi elemzők több alkalommal is állami rablóknak, az igazságügy hibáinak nevezték a magánvégrehajtókat, de az embertelenség jelzővel is gyakran találkozhattak az újságolvasók. Macedóniában és Bulgáriában, ahol szintén magánvégrehajtók érvényesítik a végrehajtási végzéseket, rossz tapasztalatokról számolt be a média: a végrehajtók állítólag gyakran bűnözőkkel, „professzionális” behajtókkal végeztetik el a munkájukat.
A magánvégrehajtók munkáját szabályozó törvényt beterjesztő igazságügyi minisztérium a bíróságok terheltségének csökkentéséről és a végrehajtás hatékonyságának növeléséről beszélt. Vesna Rakić-Vodinelić közismert jogászprofesszor és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Szervezet viszont megállapította: a magánvégrehajtókkal az állam törvényessé tette az adósságbehajtó verőlegényeket, és fokozta a polgárok így is rémisztő mértékeket öltő szociális kilátástalanságát.
A Szabadkai Alapfokú Bíróság fennhatósága alá tartozó területen, tehát Szabadkán, Topolyán, Kishegyesen, Magyarkanizsán, Adán és Zentán egyelőre egy magánvégrehajtó, Damir Šitekezdte meg a munkát.
A beszélgetés során kiderült, hogy az erre vonatkozó jogszabály értelmében az említett területen egyébként még legalább tizenegy magánvégrehajtóra lenne szükség. Šite hozzátette: a jogászkollégáival folytatott beszélgetések során az volt a benyomása, hogy nem igazán érdekeltek ebben a munkakörben.
– Nem mondhatom, hogy különösen népszerű vagy kellemes foglalkozásról van szó. De ez is ugyanolyan munka, mint bármelyik másik. A saját szégyenét azonban senki sem ruházhatja át ránk. A végrehajtó nem felel a felhalmozódó tartozásért, semmi köze hozzá, neki el kell végeznie a végrehajtást. A végrehajthatóság végrehajtás nélkül csupán illúzió. Kezünkben tarthatjuk a legtökéletesebb végrehajtási ítéletet, ha az nem valósul meg, akkor csupán egy egyszerű papírról van szó. A végrehajtással teremthetünk a jogállásból valós helyzetet – magyarázta Šite.
A BÍRÓSÁG KIZÁRÁSA
A szabadkai jogásztól megtudtuk, hogy a magánvégrehajtók hatáskörébe sorolhatóak a kommunális közvállalatok és hasonló vállalatok irányába felhalmozódó tartozások, valamint minden egyéb végrehajtható tartozás, amelyek eddig a bírósági végrehajtók hatáskörébe tartoztak.
A kommunális tartozások esetében fontos tudni, hogy a törvény értelmében ezek tekintetében már nincsen szükség bírósági döntésre, a vállatoknak a magánvégrehajtót kell felkeresniük a keresetükkel. Az egyéb keresetek esetében a bírósági pert megnyerő hitelezőnek kell választania, hogy a bíróság által megerősített tartozást bírósági végrehajtóval vagy inkább magánvégrehajtóval érvényesítteti. A hitelezőnek már keresetében jeleznie kell, hogy a végrehajtást kire bízná inkább.
Ami a kommunális vállalatokat illeti, azoknak pontosan vezetett ügyviteli könyveik vannak, amelyekből a tartozások is kiderülnek.
– A magánvégrehajtóknak ezeken az ügyviteli nyilvántartásokon kívül nincs szükségük más bizonyítékra. A közvállalatok kötelesek figyelmeztetést küldeni a tartozó polgárnak. A figyelmeztetésben fel kell tüntetniük a végrehajtás lehetőségét. Ezért kérem a polgárokat, hogy már az első figyelmeztetésre reagáljanak, keressék fel a hitelezőt, és próbáljanak megállapodni a tartozás rendezéséről. Ha ezt megteszik, akkor a hitelező biztosan nem indítja el a végrehajtást. Később még szintén fel lehet keresni a hitelezőt, de abban a szakaszban már sokkal bonyolultabb leállítani a végrehajtást. Ha megérkezik a végrehajtóhoz a hitelező keresete, akkor először ellenőrzi, hogy az összhangban áll-e a szabályokkal. Ezután végzést hoz a végrehajtásról, amely két rendelkező részt tartalmaz: az elsőben felszólítja az adóst, hogy nyolc napon belül rendezze tartozását; a másodikban pedig tudatja, hogy ellenkező esetben végrehajtja megbízója keresetét. Az adós a végzés átvétele utáni öt munkanapon belül tehet írásbeli panaszt. Magának a végrehajtásnak a mechanizmusa semmiben sem különbözik a bírósági végrehajtóktól megszokott gyakorlattól: lajstromba vesszük az adós tulajdonait, összegezzük bevételi forrásait, tehát kiderítjük, hogy miből is lehetne pénzt csinálni – részletezte Šite, hozzátéve, hogy kommunális tartozás esetén az utolsó egy év elmaradását követelhetik a polgártól.
A HÁZIKEDVENC MARADHAT
Ha valakinek semmiféle bevételi forrása sincsen, akkor a magánvégrehajtó az adós ingatlanában tesz látogatást. Šite elmondta: a törvény értelmében nem köteles bejelentkezni, sőt ez nem is ajánlott, hiszen az adós akkor esetleg olyan lépéseket tehet meg, amelyek miatt semmit sem lehet tőle elkobozni.
A végrehajtó reggel hét és este tíz óra között csöngethet be az adóshoz, bár belgrádi lapok értesülései szerint a fővárosban előfordult, hogy éjszaka tett látogatást a polgárnál.
A végrehajtók egyébként a hivatalos személyek közé tartoznak, joguk van belépni az adós ingatlanába. Ha az adós nem működik együtt, akkor a végrehajtó a rendőrséget hívja segítségül, az pedig erőszakkal is behatolhat az adott épületbe. Ha valakit többszöri megkeresés után sem talál otthon, akkor a végrehajtó kihívja a rendőrséget, egy lakatost, valamint tanúként két nagykorú személyt hív, s úgy hatol be az adós igazolványában lakcímként feltüntetett ingatlanba, közölte Šite, majd hozzáfűzte: a lakatos költségeit szintén az adós számlájára írják.
– Az adós lakásában listázzuk azokat az értéktárgyakat, amelyek fedezhetik a tartozását és a végrehajtás költségeit. Az ingóságokat egy matricával jelöljük meg, az adós ezután már nem rendelkezhet ezekkel a tárgyakkal. Az ingóságok megjelölése után következik az első, majd a második árverés, amelyet az illetékes bíróság hirdetőtábláján kell bejelenteni. Szinte mindent elkobozhatunk, kivéve azokat a dolgokat, amelyek nélkülözhetetlenek a polgár életéhez. A törvény pontosan meghatározta, hogy mit nem kobozhatunk el. Míg korábban házi kedvenceket is lefoglalhatott a végrehajtó, addig ez most már nincs megengedve. Haszonállatot viszont minden gond nélkül elkobozhatunk. Leveleket, kitüntetéseket, díjakat, egyéb személyes tárgyakat, fűtésre szolgáló eszközt, ágyat, tűzhelyet, mélyhűtőt nem vihetünk el. Példának okáért: novemberben biztosan senkinek a tüzelőfáját vagy a szenét nem fogom elvenni. Nem a mi feladatunk, hogy vagyont találjunk ki, vagy teremtsünk. Ha valaki szerződés alapján kölcsönöz valakinek pénzt, akkor pontosan utána kell járnia, hogy az adósnak van-e fedezete a szóban forgó összegre. Ha nem volt alapos, és nem biztosította ki magát, akkor a hitelező a hibás, a végrehajtó nem tehet semmit. Persze a kommunális vállalatok esetében mindez nem érvényes – nyilatkozta Šite.
Kérdésünkre, hogy mekkora eséllyel veszítheti el valaki a kommunális tartozás miatt az ingatlanát, a végrehajtó közölte: ha az adós nem rendelkezik az adósságot fedező értékű ingósággal vagy fizetéssel, nyugdíjjal, akkor valóban megtörténhet, hogy elveszíti ingatlanát, házát, lakását, földjét vagy egyebét. A végrehajtó kötelessége, hogy a végrehajtási végzés összeállításakor és annak végrehajtásakor szem előtt tartsa a tartozás és az adós különböző vagyona közötti arányokat – magyarázta Šite, hozzátéve: legyen akármennyire is alacsony a tartozás, ha az adós azt nem tudja ingósággal, havi vagy egyéb bevétellel fedezni, akkor a tulajdonában lévő ingatlan kerül sorra.
A végrehajtás költsége egyébként szintén az adóst terheli. A végrehajtáshoz szükséges lépések és intézkedések számától függően ez igencsak drága mulatság lehet.
A Szerbiai Rádió és Televízió előfizetést illetően egyelőre nem lesz egyszerű az adósságok behajtása, mivel a vonatkozó jogszabály értelmében a hitelező székhelyén illetékes végrehajtó hajthatja be a tartozást. Az SZRTV belgrádi illetékességű, ezért nem valószínű, hogy a belgrádi végrehajtók tömegesen fognak utazgatni Szerbia-szerte, nyilatkozta Šite, hangsúlyozva: a jogszabály értelmében a végrehajtók felkérhetik más városbeli kollégáikat a végrehajtásra. Ez azonban nem valószínű, inkább a jogszabályt kellene módosítani, hogy az adós lakhelyéhez kössék a végrehajtó illetékességét.
AMÍG A TAKARÓ ÉR
A szerbiai társadalom egyik legfőbb jellemzője a felelőtlenség, fejtegette beszélgetőtársunk, mondván: egy tartozás sem teremtődik meg az egyik napról a másikra. Ha valaki tisztában van vele, hogy nem tudja fizetni bizonyos kommunális költségeit, akkor igazítsa életét a körülményekhez. Kérdésünkre, hogy hogyan teheti meg ezt valaki, aki mondjuk munka nélkül maradt, családja, gyermekei vannak, nem tud pénzhez jutni, de azért szeretne télen melegedni, Šite közölte: nem tudja.
– Az életünket a lehetőségeinkhez kell igazítani. Tudom, csúnyán hangzik, kevesen fogják ezt ilyen őszintén kimondani, de így van. Ha igénybe veszünk valamilyen kommunális szolgáltatást, azért fizetni is kell. Ez az élet. Nem a végrehajtó a hibás a végrehajtás rendszeréért – fogalmazott Šite, aki másik kérdésünkre, hogy tanúsított-e már kegyelmet, vagy megtenné-e ezt a jövőben, ha valamelyik kommunális adós valóban a létminimum peremén él, közölte: nincs lehetősége rá, hogy megkegyelmezzen az adósnak. Ezt egyedül a hitelező, a végrehajtó megbízója teheti meg.
– Ha mondjuk a helyszínen az adós szociális helyzetét látva úgy érzem, hogy mégis szükségeltetik az emberségesség, akkor felveszem a kapcsolatot a megbízómmal. A döntést azonban a hitelezőnek kell meghoznia – erősítette meg Šite.
Kérdésünkre válaszolva a végrehajtó egy nagyon érdekes lehetőségről beszélt: ha mondjuk az adós időközben elköltözött a személyi igazolványában megadott és nyilvántartott lakcímről, ahol már mások élnek, a végrehajtó akkor is végrehajtja a hitelező keresetét. Ilyenkor a történetben semmilyen téren nem érintett polgárnak peres eljárást kell indítania a valós adós ellen és ebben az eljárásban kell bizonyítania, hogy ami a lakásban van, az az övé, nem pedig az adósé, magyarázta Šite, hozzátéve, hogy a per költségeit végül szintén az adósnak kell állnia.
