A hívek imádkoztak és énekeltek a szabadkai püspökség épülete előtt, abban bízva, hogy kérésük meghallgatásra talál (Fotó: Molnár Edvárd)
A péterrévei katolikus egyházközség és a helyi pasztorális tanács tagjai csütörtökön három autóbusszal Szabadkára utaztak, hogy személyesen is tájékoztassák msgr. dr. Pénzes János püspököt: szeretnék, ha Balcsák Szilárd plébánost nem helyeznék át Adorjánra. Az alatt a nyolc hónap alatt ugyanis, amióta ott van, felpezsdítette a falu hitéletét: a hívők nagyobb kedvvel járnak el a misékre, s a fiatalok is elkezdtek érdeklődni a vallás iránt. Hiába azonban a péterréveiek igyekezete, a püspökkel sajnos nem tudtak beszélni.
Balcsák Szilárd atyát nyolc hónappal ezelőtt helyezték Péterrévére
– Nem először fordulunk a püspökhöz. Már március óta küldtünk neki leveleket, amelyekben megköszöntük, hogy odahelyezte Szilárd atyát, s így megismerhettük a bensőséges egyházi élet örömét. Azok közül, akik előtte évekig nem tértek be a templomba, most sokan újra rendszeresen járnak. A legfontosabb azonban az, hogy a gyerekek kíváncsiságát is felkeltette, hiszen az ő hitüket kell erősíteni, s olyan értékrendszert kell kiépíteni bennük, amit tovább tudnak vinni. Ehhez viszont egy olyan lelkipásztorra van szükség, aki szeretettel indítja el őket ezen az úton – magyarázta Ferencz Magdolna, miután a szabadkai Szent Teréz székesegyházban azért imádkozott mintegy 130 falubelijével, hogy meghallgatásra kerüljön a kérésük. – A püspök november 11-én helyezte Péterrévére Balcsák Szilárdot, kisegítőpapként a beteg Mátéffy Béla plébános mellé. Mátéffy tisztelendő azonban időközben meghalt, Balcsák atya pedig ott maradt nálunk, azt hittük, végleg – mondta.
Magdolnától megtudtuk, hogy amikor kiderült, mégis áthelyezik Balcsák Szilárdot Adorjánra, és helyette a moholi plébános, Baráth Gábor fog misézni Péterrévén, a hívők levélben kérték a püspököt, engedje meg, hogy a fiatal pap ottmaradjon náluk.
– Hideg zuhanyként ért minket a püspök döntése, és nyomában olyasmi történt Péterrévén, amire eddig nem volt példa: egyként kezdtünk aláírásgyűjtésbe. 2700 aláírást sikerült összegyűjtenünk, s további 300-unk van az internetről. Tehát a mintegy 4000 hívőből 3000 Szilárd atya maradásában reménykedik. A leveleinket és a petíciót Orlando Antonini belgrádi pápai nunciushoz is eljuttattuk. A pasztorális tanács több ízben kért audienciát a püspöknél, és számos levelet postáztunk neki, de egyikre sem válaszolt. Ezért döntöttünk úgy, hogy eljövünk Szabadkára, és csendes jelenlétünkkel próbáljuk megmutatni, milyen sokan vagyunk, akik azt szeretnénk, ha Szilárd atya Péterrévén maradna – hangsúlyozta Ferencz Magdolna.
A moholi plébánossal még nem működtek együtt: – Amikor Mátéffy tisztelendő megbetegedett, és Baráth atyának kellett volna helyettesítenie, nem nagyon tevékenykedett a faluban. Nem haragszunk rá, de tudjuk, hogy lelkületében Mátéffy plébánoshoz hasonlít, nekünk azonban olyan lelkipásztorra van szükségünk, aki másmilyen utat mutat – mondta.
A hívők mind szeretettel beszélnek Balcsák Szilárd atyáról.
– Mátéffy Béla 35-36 évig volt plébános Péterrévén. Nagy volt nála a szigorúság, de legalább megtanított minket a rendre. Elfogadtuk őt olyannak, amilyen volt. Hol jó, hol rossz volt hozzánk, s mi ugyanígy viszonyultunk hozzá. De amikor megbetegedett, együtt éreztünk vele. Az egész falu összefogott, a haláláig ápoltuk. Balcsák Szilárd akkora megértéssel fordult felénk, amekkorára a hívőknek már óriási szükségük volt. Ezért szerettük meg őt, ezért is küzdünk érte – magyarázta Földesi Teréz.
Horváth Irma a pasztorális tanács tagja, két gyermek édesanyja. Nem is csoda, ha az atya gyerekekhez fűződő viszonyáról mesélt nekünk.
– Két fiam van, az egyikük már négy éve ministrál. Felemelő érzés, hogy Szilárd atya képes őket megszólítani, és megnyugtató, hogy bármilyen problémával fordulhatnak hozzá. A kisebbik fiam most volt elsőáldozó. Az a szentmise csak a gyerekekről szólt, könnyes szemmel mentünk ki a templomból. De nemcsak a legifjabbakkal, hanem mindenkivel egyformán kedves. Nem tesz különbséget a hívők között. Tiszta ember, éppen ezért szeretnénk, ha nálunk maradna – emelte ki Horvát Irma.
Szabó Attila arról mesélt, hogy az elmúlt időszakban a fiatalok közötti beszélgetés témája is megváltozott. Míg korábban a Facebookról beszélgettek a szórakozóhelyen, most sokszor felvetődik Szilárd atya misén elhangzott üzenete.
– Irigyelem az adorjániakat. Szilárd atya ott is jó közösséget fog kovácsolni, mint ahogyan Péterréve előtt Topolyán is tette. Gyermektábort szervezett a faluban, ahová 85-en jelentkeztek. Gyalogtúrákat vezetett Óbecsére, biciklitúrákat Pecesorra… Mindenkivel törődik. És mindig van egy jó szava, egy jó tanácsa, amire az embereknek szükségük van – tudtuk meg Szabó Attilától.
A hívők azonban hiába szerettek volna találkozni a püspökkel, hogy személyesen adhassák át neki az összegyűlt aláírásokat, nem találták a püspökségen. Két pappal tárgyalhattak csupán a péterréveiek képviselői, Ferencz Magdolna és Kiss Zoltán. Kifelé jövet az arcuk és a könnybe lábadt szemük mindent elárult a beszélgetés menetéről. Bejelentették a püspökség ajtajában álldogáló, fáradhatatlanul imádkozó tömegnek: el kell fogadniuk a püspök döntését, mivel nem hajlandó megmásítani azt. Augusztus 1-jétől Balcsák Szilárd Adorjánra megy. Ennek hallatán a tömeg skandálásba kezdett: „Szilárd atyát akarjuk! Szilárd atyát akarjuk!”
– Večerin Slavko és Zsellér Attila atyák azt ajánlották, hogy a katolikus közösség fogadja el Baráth plébánost, és ugyanúgy viszonyuljon hozzá is, mint Szilárd atyához. Egy év múlva, ha a közösség nem lesz megelégedve Baráth tisztelendővel, a püspök esetleg megváltoztatja a döntését – tudtuk meg Kiss Zoltántól, a péterrévei helyi közösség titkárától.
Azzal indokolták Szilárd atya áthelyezését, hogy Mátéffy plébános betegsége idején csupán ideiglenesen küldték Péterrévére, s erről ő is tudott.
A püspökség képviselőjével is szerettünk volna beszélgetni az esetről, ám senki sem kívánt találkozni az újságírókkal. A hívők szerint Szilárd atya sem nyilatkozik a sajtónak, de nyilván azt válaszolná, ő Isten szolgája, Isten vele van, s ebből merít erőt a mindennapi munkához. Telefonon is kerestük, de nem tudtuk elérni.
