Ivica Dačić kormányfő, a Szerbiai Szocialista Párt elnöke az elmúlt hétvégén sokadszorra megerősítette, hogy Vajdaságban és Szerbiában máshol is több helyütt átalakítják a közeljövőben a már megalakult helyi hatalmakat. Dačić szerint a községi és városi többségi koalícióknak minél inkább a köztársaságihoz kell hasonlítaniuk. A kormányfő Újvidéket említette elsőként a hatalom átalakításának tekintetében. Az SZSZP koalíciós partnerei: a Szerb Haladó Párt és a Szerbia Egyesült Régiói pártunió vezetősége szintén támogatja Dačić álláspontját. A téma kapcsán Dinko Gruhonjić újságírót, politikai elemzőt kérdeztük.
Valóban szükséges az önkormányzati és a köztársasági hatalmak egymáshoz való igazítása?
– A helyi hatalmak összetételének semmi köze a köztársasági kormánykoalíció összetételéhez. Vagyis nem kellene, hogy az összetétel tekintetében a kettő megegyezzen egymással. Egyébként számos, fejlett demokráciával rendelkező, európai országban a helyi választásokat nem a köztársasági parlamentivel egy időben tartják meg. Szerbia esetében ugyanezt a megoldást tartanám követendőnek. Erre azért lenne szükség, mert az emberek sokkal inkább megértenék a helyi választások és a helyi hatalmak jelentőségét. Ellenkező esetben az történik, ami Szerbiában: a helyi hatalmak válnak leginkább a pártok zsákmányává. Ehhez még hozzátenném, hogy az önkormányzati választásokat mindenféleképpen a többségi elv szerint kellene megtartani, hogy a képviselők vezeték- és keresztnevükkel feleljenek a megszerzett mandátumért azoknak az embereknek, akikkel ugyanabban városban vagy községben élnek. Jelenleg a képviselők egy része szinte az interneten bocsátja áruba mandátumát. Végső ideje, hogy megszakítsuk a nagyjából negyed évszázada uralkodó centralista gondolkodásmódot. Meg kellene értenünk, hogy az embereket leginkább saját környezetük, településük boldogulása érdekli. Ha ezt felfogjuk, akkor végre elkezdhetjük tanulni a demokrácia valós jelentését.
– Hát igen, már a kérdésben magyarázatot kapunk Dačić valós szándékaira. A kormányfő megbüntetni készül azokat a pártokat, amelyek nem vesznek részt a köztársasági hatalomban. Ez nem először fordulna elő. Tudvalevő, hogy Szerbiában jóban kell lenni a központi hatalommal, ha az önkormányzatok támogatást szeretnének kapni. Ez az elv szerint ténykedik Jagodinán Dragan Marković Palma. Ha Dačić komolyan gondolja a beiktató beszéde során elmondottakat, akkor nem lenne szabad ilyen eszközökhöz és magyarázatokhoz folyamodnia. Újvidéken egyébként nagyon nehezen alakíthatnák át a hatalmat, hiszen a szocialisták, a haladók, az SZDP és a Dveri koalíciója csak 32 mandátumot jelentene, a többséghez viszont 40-re van szükség. A radikálisok a már mindenki számára ismert okokból kifolyólag kétlem, hogy összeállnának a haladókkal. A szocialisták az előbb említett pártokkal csak akkor tudnák összeszedni a többséghez szükséges mandátumszámot, ha egyéb városokhoz és községekhez hasonlóan Újvidéken is vadászatot hirdetnének, és megvásárolnák más pártok képviselőit. Ha ez megtörténik, akkor az ügy valóban az illetékes hatóságok hatáskörébe fog tartozni.
Miért éppen az újvidéki hatalmat szerveznék át? Miért csak vajdasági városokat, községeket emlegetnek ebben a témakörben? Mit sejtet ez Vajdaság vonatkozásában?
– Azért Újvidék, mert bizonyos paraméterek értelmében a második szerbiai városról, vagyis a második legfontosabb zsákmányról van szó. Vajdaságban szerintem még Zomborban és Nagykikindán jöhet számításba a hatalom átalakításának kísérlete. Ha a szocialistáknak sikerül véghezvinniük a hatalom átalakítását Újvidéken, és ha figyelembe vesszük az alkotmánybíróság döntését Vajdaság hatásköreivel kapcsolatban, akkor világossá válik, hogy egyre mélyebb árok képződik Belgrád és a tartományi székváros között. Ennek folyományaként egyre több belső ellenség jelenik meg majd a színen, hazatér a gonosz, és bumerángként tér vissza a joghurtforradalom, illetve annak következményei. Attól tartok, hogy Vajdaság tekintetében eseménydús és érdekes időszak vár ránk.
Amikor tavaly megszüntették a borítékolt lemondások intézményét, sokan remélték azt, hogy ezzel megszűnnek a visszaélések a képviselői mandátumokkal. A mostani nyílt kereskedést látva viszont úgy tűnik, hogy politikusaink nem nőttek fel az európai értékhez, amely szerint a mandátum a képviselőé…
– Persze, hogy nem nőttek fel ehhez! Szeretnék emlékeztetni arra, hogy az SZHP négy évvel ezelőtt igencsak boszorkányos módon alakult meg, és vált azonnal parlamenti párttá. Akkor még élt a borítékolt lemondások intézménye. Valójában a Demokrata Párt hozta létre a haladó párt névre keresztelt szörnyet, amely végül letaszította a hatalomról a demokratákat. Természetesen egyetértek azzal, hogy a borítékolt lemondások intézményét meg kellett szüntetni, de ez csak akkor lenne hatékony intézkedés, ha önkormányzati és köztársasági szinten is módosítanák a választási rendszert. Már kifejtettem, hogy szerintem a többségi elv szerint megtartott választások a legideálisabbak. Ellenkező esetben, főleg egy olyan társadalomban, ahol a portástól az államfőig a társadalom és a hatalom minden szintjét átitatja a korrupció, teljesen normális, hogy a képviselők áruba bocsátják a mandátumaikat.
Ha felidézi Dačić expozéját és az azt követő parlamenti vita stílusát, mire számít a következő ciklusban?
– Ahogy a DP a haladó párt megalakulását segítette, úgy tette legitimmé Dačićot a négy évvel ezelőtt a szocialisták és a demokraták között aláírt megbékélési határozattal. Ezzel a szocialistákat és a magukat haladónak nevező radikálisokat is felmentették a múlt század kilencvenes éveiben elkövetettek alól. Ez szörnyű üzenetet hordoz magában az ország jövőjére nézve, hiszen így hatályon kívül helyezték a kilencvenes években elkövetett összes bűncselekményt. A szerbiai pártok között ideológiai alapon többé nincsen semmiféle különbség. Azt viszont tudjuk, hogy a pártok meglétének pont ez a lényege: ideológiai irányvonalukat illetően különbözniük kellene egymástól. Mivel azonban ez nem így van, teljesen normálissá vált, hogy mindenki mindenkivel összeállhat. Szinte felfoghatatlan, hogy mondjuk Óbecsén a Vajdasági Magyar Szövetség a pártból immár kizárt képviselői a Liberális Demokrata Párttal és a haladókkal alakították meg a községi hatalmat, Pancsován pedig a liberálisok a szocialistákkal, haladókkal és Koštunica demokratáival álltak össze. Vajdaságban több helyen is ezekhez hasonló furcsa koalíciók alakultak meg. A politikából kiveszett minden erkölcs, a Szerbiai Képviselőház pedig azoknak a piacává vált, akiket egyedül a hatalomra jutás érdekel, illetve az, hogy négy éven át minél többet lopjanak és hazudjanak.
