Pásztor István: Először az alkotmányon kívüliség helyzetét kellene kezelni, majd a hatásköröket kellene alkotmányos mederbe terelni, majd ezeknek a hatásköröknek a tükrében meg kellene hozni a finanszírozásról szóló törvényt. Mindez az ősz folyamán, legkésőbb az év végéig megvalósítható. Feltéve, ha lesz hozzá politikai akarat. (Fotó: Dávid Csilla)
A választásoktól folyamatosan folyik az átrendeződés országos, tartományi és önkormányzati szinten, és a helyzetet az alkotmánybíróság egy időzített pillanatban meghozott döntése is bonyolította. Tény, hogy az Európai Unió elfogadta a választási eredményt és az azóta hatalmat alakítókat partnerként kezeli.
– Intenzív három hónapos választási kampány után még egy intenzívebb három hónapos tárgyalássorozat következett, mindenre visszatekintve vajon melyik volt a nehezebb feladat?
– Nem könnyű eldönteni, hogy melyik volt a nehezebb része az elmúlt fél évnek. A kampány, a választásokra való felkészülés, vagy a választást követő időszak? Rendszerint az életben az embernek az tűnik nehezebbnek, amivel éppen foglalkozik. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy a választásokat követő szembesülés a tényekkel, és az abból származó károk feldolgozása, a közvélemény tájékoztatása, az embernek önmagával való szembesülése azzal, ami a változás idején vagy annak alkalmával történt vele vagy velünk, mint ahogy az is, ami a változásokat követő hónapokat jellemezte, nem volt egyszerű dolog.
– Mi az, ami leszűrhető ebből?
– Ami most már kimondható, függetlenül attól, hogy aránylag rövid idő múlt el az említett eseményektől, az, hogy május 6-a és május 20-a után már semmi sem olyan, mint azt megelőzően volt. Nagyot csalódtak azok, akik úgyrendezkedtek be, hogy évtizedekig uralják majd a politikai színteret. Nem tudják megérteni, megemészteni, hogy egyik napról a másikra teljesen a háttérbe szorultak. A dölyfösségnek, a beképzeltségnek, a harácsolásnak, a semminek nincs határa jellegű viselkedésnek mindig meg kell fizetni az árát.Tény, hogy Európa elfogadta a választási eredményt, így elfogadta azokat a politikusokat is, akikről az elmúlt évtizedekben nem volt mindenkinek jó véleménye. Ez a valóság. A szavazópolgárok jelentős hányada viszont nem azért szavazott bizalmat a VMSZ-nek, hogy az így megszerzett mandátumokat hazavigyük a pártházba és a kasszában őrizzük, hanem azért szavaztak ránk, hogy az érdekeiket képviseljük, hogy a VMSZ azokat az érdekeket képviselje, amelyeket a választási programban megfogalmazott.
– Köztársasági szinten már szinte minden eldőlt, de mi várható az önkormányzatokban?
– Megalakult a szerb kormány, a köztársasági és tartományi parlament, a vajdasági kormány, és az önkormányzatokban is létrejöttek a hatalmi koalíciók. Mégis azt kell mondanom, ma semmi sem olyan, mint május 6-a és 20-a előtt volt. A többpártrendszer bevezetésétől napjainkig, tehát több mint két évtizeden át, az volt a gyakorlat, hogy amikor létrejön egy parlamenti vagy képviselő-testületi többség a választások után, azt állandónak lehetett venni. Most viszont azt tapasztalhatjuk önkormányzati szinten, hogy megkezdődött egy átrendeződési folyamat, annak ellenére, hogy Vajdaságban leggyakrabban másfajta vagy majdnem mindig másfajta összetételű önkormányzati többségek voltak, mint Belgrádban. Az elkövetkező hónapokat ennek a helyzetnek a kezelése fogja meghatározni. Belgrádban a köztársasági parlamentben a VMSZ konstruktív ellenzéki pozícióban van és marad is, függetlenül attól, hogy a kormányalakítást megelőzően Ivica Dačić felajánlotta, hogy legyünk része a parlamenti többségnek, hogy csatlakozzunk ahhoz a politikai tömörüléshez, amely irányítja az országot.
– Mégsem így döntöttek.
– Különböző okokat figyelembe véve, elsősorban a tartományi, az önkormányzati érdekeltségeinket és az itt kötött megállapodásokat szem előtt tartva, úgy döntöttünk, hogy ez a konstruktív ellenzékiség az a pozíció, amelyik számunkra a legtöbb mozgásteret biztosítja. Meggyőződésem, hogy e kettősség ellenére is jól tudnunk majd politizálni. A tartományi pozícióink stabilak. Létezik egy masszív parlamenti többség, amelyet a Demokrata Párt köré csoportosuló két másik párt, a VMSZ és a VSZL alkot. A tartományban elfoglalt pozícióink még nem véglegesek, ugyanis kora ősszel folytatódik a különböző segédtitkári és egyéb tisztségek kinevezése. Azt viszont tapasztalhatjuk, hogy dr. Bojan Pajtić azon döntésének, hogy a szocialista pártot kihagyja a tartományi kormányból, már vannak következményei önkormányzati szinten. Azokban az önkormányzatokban, amelyekben a szocialisták képezték a mérleg nyelvét, átrendeződésre számíthatunk.
– Mennyire érinti ez a VMSZ-t?
– A VMSZ minden önkormányzatban, kivéve a becseit, betartotta azokat a megállapodásokat, amelyeket a DP-vel és az SZSZP-vel kötött. Olyan többségek alakultak meg, amelyek teljes mértékben egybeesnek ezekkel a megállapodásokkal. Itt is befejeződött egy fázis, ebben mi korrektek voltunk. Kiszámítható és megbízható partnerként viselkedtünk. Hogy a következő hónapok mit hoznak, nem tudom. Négy nappal ezelőtt a VMSZ elnöksége úgy döntött, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy a meglévő hatalmi koalíciók megmaradjanak, semmiképpen se kívánjuk ezeknek az önkormányzatoknak a destabilizálását. Ha mások ezt megteszik, akkor egy-egy önkormányzat esetében a konkrétumokat figyelembe véve fogunk dönteni arról, hogy mit tegyünk.Elsődleges célunktól nem állunk el, az pedig a választópolgárok érdekeinek, a vajdasági magyarok érdekeinek képviselete, az pedig hamarosan kiderül, hogy ezt milyen formában tudjuk megtenni.
– Volt egy alkotmánybírósági döntés, amelyet a legrosszabb pillanatban, a tartományi képviselőház megalakulásakor hoztak nyilvánosságra. Mit lehet tenni, hogy a régi rend visszaállhasson?
– Valóban lehetetlen pillanatban történt, de az alkotmánybíróságnak szíve joga, hogy döntsön és a döntést akkor hozza meg, amikor jónak tartja. A döntésből kiderült, hogy sok létfontosságú, Vajdaságot és a vajdasági magyarokat érintő hatáskör alkotmányellenes. Például a brüsszeli iroda létrehozása, a mezőgazdaság, a térségfejlesztés, az erdő- és vízgazdálkodás, a halászat, a vadászat, az infrastrukturális fejlettség és a demográfiai folyamatok önálló kezelése. Összesen 22 pontról derült ki, hogy alkotmányba ütközőnek nyilvánította az alkotmánybíróság, s körülbelül ugyanez várható a statútum alkotmányos vizsgálata során is.
– Mindez mit jelent számunkra?
– Ezt azt jelenti, hogy ezek a rendelkezések az alkotmánybírósági döntés meghirdetésének napjától kikerülnek a jogrendből. Az alkotmánybírósági döntés ugyanolyan értékű, mint az alkotmány, s ezek a pontok alkotmányellenesnek nyilvánított rendelkezések, így alkalmazhatatlanná válnak. Egy lehetetlen helyzet jön létre, amelyet kezelni kell. Véleményem szerint nincs más lehetőség rendezésére, csak a párbeszéd, próbáljuk megtalálni a módját, mégpedig a vajdasági és a szerb kormány közötti egyeztetéssel, eszmecserével, kiútkereséssel. Arra nincs lehetőség, hogy az alkotmányt tudjuk igazítani az élet szabta szükségletekhez, mert ebben a pillanatban ehhez nincs meg a megfelelő tömegű politikai akarat. A problémát talán alkotmányos törvénnyel lehetne áthidalni. Gyakorlatilag ugyanolyan hatályú, mint maga az alkotmány, de meghozatala sokkal egyszerűbb, és csak speciális kérdésekkel foglalkozik, mint ebben az esetben a vajdasági kérdés. Így nem bonyolódnánk bele mindazokba a felmerülő problémákba, amelyek az alkotmány vonatkozásában folyamatosan nyitottak. Ezzel az alkotmányos törvénnyel talán az összes felmerülő kérdés kezelhető, de el tudok képzelni más megoldást is, amely azt eredményezhetné, hogy ez az alkotmányon kívüli helyzet, a megváltozott körülmény a folyamatokat normális irányba terelje, s úgy tudjunk dolgozni, mint korábban.
– Változik-e a tartomány finanszírozása?
– A szerb parlament és a kormány négy évet késik a kérdéses finanszírozási törvény meghozatalával. A késésnek elsősorban politikai okai voltak, ugyanis az előző szerb kormány, a Demokrata Párt köré csoportosuló politikai pártok legtöbbje ugyanolyan mértékben autonómiaellenes, Vajdaság-ellenes volt, mint az őket megelőző hatalom. Először az alkotmányon kívüliség helyzetét kellene kezelni, majd a hatásköröket kellene alkotmányos mederbe terelni, majd ezeknek a hatásköröknek a tükrében meg kellene hozni a finanszírozásról szóló törvényt. Mindez az ősz folyamán, legkésőbb az év végéig megvalósítható. Feltéve, ha lesz hozzá politikai akarat.
