A város központjának évekig volt szégyenfoltja a Than fivérek szülőháza (Fotó: Fehér Rózsa)
Talán pont ezeken a hasábokon olvastam a minap arról: tudjuk-e pontosan, melyek a sokat emlegetett európai értékek? A szerző fel is sorolt néhány olyan európai kritériumot, amelyek elvárások a csatlakozni kívánó országokkal szemben, és a túlszabályozás példái mellett felsorolt néhány olyan előírást is, amelyek a környezetvédelemmel, hulladékkezeléssel foglalkoznak, és amelyeknek köszönhetően Európa egy részében ismeretlen fogalom lett például az építőipari hulladék.
Arról jutott mindez ismét az eszembe, hogy Szerbia sok más községéhez hasonlóan Óbecsén is több illegális szemétlerakót hoztak létre a környék lakói. Ezek közül egyikkel-másikkal az önkormányzat veszi fel újra meg újra a (szélmalom)harcot, volt azonban olyan eset is, amikor a lakók elégelték meg az utcájukban kialakult áldatlan állapotot, és önkéntes munkával láttak hozzá az illegális szemétlerakó felszámolásához. Bácsföldváron így lesz lassan civil kezdeményezésre játszótér és sportpálya a szemét helyén. Most hétvégén például két napig tartó maratoni palacsintasütéssel fognak pénzt gyűjteni, hogy drótháló és oszlopok kerülhessenek a gyerekek által már birtokba vett új közösségi tér köré.
Ennek a fajta önszerveződésnek sok esetben nemcsak közösségformáló ereje van, hanem az ily módon szert tett javakra jobban is vigyázunk, ráadásul a civil kezdeményezés hatására a legtöbb esetben az önkormányzat is a projekt mögé áll. Így volt ez akkor is, amikor óbecsei fiatalok a központba elhelyezett új padokra „összekalapozták” a szponzori támogatásokat, és a bácsföldváriakat is – a maga szerény módján ugyan, de végül – a helyi közösség is megsegítette.
A valamikor virágzó iparvárosban, Óbecsén több gyárcsarnokból szinte csak a falak maradtak meg, több esetben még működőképes gépek is rosszvasként végezték. Így lett kísértetcsarnok többek között az egykori Fadipból, a szövőgyárból, a bútorgyárból is. A város központjának évekig volt szégyenfoltja a Than fivérek szülőháza, valamint a szomszédságában lévő egykori Turist székhelye – ezeknek a romos épületeknek a nyílászárói tűntek el szőrén-szálán, az ablaktalan falak között hontalanok vertek tanyát, miközben egyesek szeméttelepként, mások nyilvános „illemhelyként” használták a házakat. A Than-ház tartományi támogatással lassacskán szemet gyönyörködtető emlékházzá alakul, a gyógyfürdő melletti, PIK tulajdonában lévő Turist-épületet tavaly a vihar bontotta meg, végül ledózerolták, illegális lakóinak pedig a hírek szerint új, szintén lakatlan épületet ajánlottak fel...
Nem csak köztulajdonban lévő vagy privatizált, majd tönkrement vállalatok egykor szebb napokat megélt épületeinek van ilyen szomorú sorsa. Óbecsén sok ház maradt árván az elmúlt húsz évben, tulajdonosaik külföldre mentek, vagy az örökösöknek nincs pénzük a karbantartásukra, így ezeknek az épületeknek is egy része közveszélyes és gyakran válik szemétlerakóvá. De a központban lévő társasházak lakói is gyakran panaszkodnak arról: egy-egy izmosabb hétvége után csakis óvatos szlalomozással érdemes közlekedni a lépcsőházban, ha az ember nem kíván egy óvatlan pillanatban bűzveszélyes aknára taposni. Ez ügyben eddig minden feljelentés, petíció eredménytelennek bizonyult.
Nem tudom, kinek a dolga lenne ezeket a dolgokat a helyükre rak(at)ni, de azt igen, hogy ez is fejben, és nem a belekben dől el. Tőlünk nem is olyan messze még a kutyagumit is „zsebre vágja” az eb tulajdonosa, ha az rossz helyen pottyant, felénk még az sem érdekel senkit, van-e egy kocsmának mosdója, és annak a kapacitása, higiéniája kielégítő-e. Abban az Európában bírság nélkül is kímélik a környezetet, ebben az Európában még a hatóságok is tesznek rá.
