Visoko mögött piramisok magasodnak
Boszniáról legtöbbünknek talán még mindig a véres polgárháború jut eszünkbe, de ez a hányatott sorsú kis ország más, különös titkokat is rejteget: a Szarajevó közelében fekvő városka, Visoko mellett 2005-ben Semir Osmanagi, egy Amerikában élő bosnyák férfi piramisokat vélt felfedezni – méghozzá szerinte a világ legnagyobb piramisait. Ezzel kezdődött az évszázad régészeti rejtélye.
A világ minden tájáról érkeznek önkéntesek
A Szarajevótól körülbelül 30 kilométerre fekvő Visoko első látásra pont olyannak tűnik, mint bármelyik másik boszniai kisváros. A polgárháború nyomai halványodnak, lassan helyreállt az élet, ráadásul sok turista kíváncsi Bosznia legújabb látványosságára, a feltételezett piramisokra. A világ minden tájáról érkeznek ide önkéntesek is, hogy az ásatásokon dolgozzanak. Rókus Ármin mindössze 16 éves volt, amikor három évvel ezelőtt a Szegedi Tudományegyetem egyik tanára a figyelmébe ajánlotta: boszniai ásatásokhoz keresnek rúna írásszakértőt. Most járt ott harmadszor, ezúttal azért hívták: legyen koordinátor a munkálatokon. A tíznapos boszniai kiránduláshoz csatlakozott Trombitás Endre, Szabó Zsolt és Kőműves Kornélia is.
– A feltárások jelenleg négy helyen – három piramisnál és az alagútnál – folynak. Ezek most kiegészülnek egy feltehetőleg római erődítmény és egy piramisok előtt létező faluközösség helyszíneivel. A feltárásokon két csapat dolgozik, a mintegy ötven fős önkénteseké, és a tíz–húsz fős szakértőké. Úgy saccoljuk, nagyjából negyven évig folynak majd a régészeti munkálatok ezen a terepen – tudjuk meg Ármintól
Az önkéntesként dolgozók nem kapnak pénzt a munkájukért, a szállást is maguk fizetik, de ingyenes ebédre van lehetőség. Amikor arról kérdezem, honnan van pénz az ásatásokra, azt mondja: az alagútból kibányászott földet, agyagot vagy a fát külföldiek – főleg a távol-keleti országok és az Egyesült Államok – vásárolják fel.
– Gyönyörű helyen jártunk, de már önmagában az is izgalmas élmény, hogy a világ minden tájáról érkeznek fiatalok és idősebbek is, így igen színes, érdekes társaság verődik össze. A mi feladatunk az alagútásás volt, vagy az erdő által benőtt piramisokon lévő 1–1,5 méteres földréteget kellett lefejtenünk – meséli Endre.
Ez az alagút 2250 méterre található a piramistól, de a piramisbejáratot még nem találták meg a szakemberek. Tízezer évesnek mondják ezeket a piramisokat, de mivel ez a kor csupán a piramiscivilizáció hanyatlásának az idejét jelöli, Ármin szerint ennél sokkal régebbi is lehet.
A helybéliek kezdetben közömbösen vagy gyanakodva fogadták a nagy felfordulást Visokónál, még az is előfordult, hogy amit az önkéntesek kiásták, ők azt később visszaásták vagy ellopták a szerszámokat. Állítólag babonából, a rossz szellemektől való félelemből tették. Hogy ezeket az aggályokat eloszlassák, az önkéntesek az idén véleménykutatás ürügyén próbálták bevonni a lakosságot a projektbe, bár a szemfülesebbek már korábban meglátták ebben az üzleti lehetőséget: szobákat adnak ki, emléktárgyakat árulnak, és a szokásos bosnyák vendégszeretettel fogadják az idegeneket. Ármin azt mondja: amikor először járt Boszniában, még „csak” 6000 turista látogatott Visokóra, az idén már több mint húszezer.
A tudományos szakma nem nagyon hajlandó foglalkozni a boszniai piramisokkal. A szkeptikusok azzal érvelnek, hogy ezek az alagutak föld alatti vízerek által kivájt járatok, amelyet esetleg később használhattak fel az i. e. 4. században itt élt illírek, az i. e. 1. században érkező rómaiak, a Boszniai Királyság polgárai a 11. században, esetleg a bányászok az osztrák–magyar uralom alatt. Osmanagić csapata azonban az alagutakban olyan sztalagmitokat talált, amelyek legalább 5000 évesek – a sztalagmitok pedig csak létező járatokban formálódnak. Ők kilenc piramisalakzatot különböztetnek meg, ebből ötnek neve is van: a Nap (Visočica), a Hold (Plješevica), a Sárkány (Bučki gaj), a Szeretet (Četnica) piramisa, és a Föld temploma (Krstac). Közülük a Nap, a Hold és a Sárkány piramis csúcsait légvonalban összekötve egyenlő, mintegy 2200 méteres oldalú háromszöget kapunk, melynek csúcsai 60 fokos szöget zárnak be egymással. Az öt piramis közül a legmeggyőzőbb a Nap piramisa: ha bebizonyosodna róla, hogy piramis, a legnagyobb ilyen jellegű építmény lenne az egész világon: 213 méteres magasságával lekörözi a gízait is, amely „csupán” 146,5 méteres.
Amikor arról kérdezem Ármint, változott-e a szakma kezdeti elutasítása és ha igen, mi volt a fordulópont, egy brit geológus méréseiről, a piramisok közötti matematikai lényegről, háromszög-szabályokról, szondamérésekről, szerves anyagleletről mérhető, de mai technológiával elő nem állítható hullámokról beszél. Mintegy tíz felületen találtak feliratokat is, ezeket azonban eddig nem sikerült megfejteniük.
– A feltételezett kilencből négyről bebizonyosodott, hogy piramis, ezenkívül ott van még egy földtemplom, az alagút és egy kis kápolnaszerűség, amelynek közelében semmilyen elektronikai eszköz nem működik. Annyi itt a kihívás, hogy sokan hosszú távon gondolkodnak, és le is telepednek a városban. Tavaly egy maja aggastyán is ellátogatott ide, megáldotta a helyet és azt mondta, sok benne a közös vonás a dél-amerikai piramisokkal – teszi hozzá Ármin, aki azt is állítja: több önkéntesnek, így egy óbecseinek is megszűntek a légúti megbetegedéssel összefüggő tünetei, amit ő egyértelműen a hely energiarendszerének, és nem a klímának tulajdonít.
A fiúk most arra készülnek, hogy jövőre egy autóbusznyi önkéntest visznek el a piramisokhoz. Mivel augusztus első hétvégéjén van a maja újév ünnepe, ebben a hónapban tart a ramadán és ekkor vannak a visokói napok is, erre az izgalmasnak ígérkező periódusra tervezik a kirándulást. Azok, akiket érdekel a boszniai kaland, Rókus Árminnál a 063/879-6509-es telefonszámon, illetve az arminr@eunet.rs e-mail címen, vagy Trombitás Endrénél a 063/880-7063-as telefonszámon, illetve a gazsi69@stcable.net címen jelentkezhetnek.
Ármin, Zsolt és Endre a piramisvölgy előtt
