Érvelése szerint egy hektáronkénti 35–50 eurós biztosítás, amely magába foglalná az aszálykárokat is, megoldaná az ideihez hasonló katasztrófákat. Mint megjegyezte, ezért a tartományi kormány a köztársasági kormányzattal összehangolva továbbra is támogatja a mezőgazdasági támogatásokat.
Szerbiában a bejegyzett mezőgazdasági birtokok igényelhettek 40 százalékos díjtámogatást a mezőgazdasági biztosítások csomagjaira, ennek ellenére a biztosítótársaságok értékelése szerint a mezőgazdasági földek alig 8 százalékára kötöttek csak biztosítást a gazdák.
A mezőgazdasági biztosítások alapcsomagjaiban általában három elemi csapás – jégverés, tűzvész és villámcsapás – található, díja pedig általában az egy hektárra várható termény összbevételének 1,5–2 százaléka, amely még függ attól is, hogy hol és mit ültetett a gazda. Így például a tavasszal a hektáronkénti 4000 kilogrammos hozamú kukoricára, amelynek árát kilogrammonként 20 dinárra becsülték 80 ezer dináros biztosítás volt köthető, amely egy hektár esetében 1700 dinár volt. Ezenkívül felárért lehet kiegészítő csomagokat venni tavaszi-, őszi fagy és vihar ellen, de biztosítást lehet kötni árvíz ellen is többé-kevésbé megegyező árakban. Azonban a szerbiai 18 biztosító közül csupán egy kínált aszálykár ellen is biztosítást, méghozzá a várható bevételtől függően 3–5 százalékos áron. Így viszont a kukorica hektáronkénti biztosítása 5000 dinárt, a szójáé 4000 dinárt, míg a cukorrépáé 7000 dinárt tett ki. Természetesen a biztosítóházak a csomagjaikra különböző árengedményeket is adnak. Sőt lehetőség van a biztosítási díjak aratáskori befizetésére is.
Elutasítja a tartományi mezőgazdasági titkár ötletét Kiss Árpád, a Szabadkai Paraszt Egyesület elnöke.
Mint megjegyzi, a mezőgazdasági biztosítások megkötése nem jellemző a szomszédos, de még az európai országokra sem. Magyarországon például az aszálykárt az állam magára vállalta, nem pedig biztosítótársaságokkal igyekszik kártalanítani. Kiemeli, annak ellenére, hogy egyre többen kötnek mezőgazdasági biztosítást, ez a szám Szerbiában nem éri el az 5 százalékot sem. Szerinte leginkább a veszélyeztetettebb területeken kötnek biztosítást a gazdák, vagy azok a gazdák akik érzékenyebb, de egyben jövedelmezőbb növényekkel – mint például a dohány – foglalkoznak.
– Egyszerűen nem éri meg biztosítást kötni. A gazdák zöme egyszerűen azért nem köt biztosítást, mert a 10 éven keresztül belefektetett pénz nem térül meg az adott időszakban. Talán, ha 10 év alatt egyszer kapnak kártérítést. Ugyanakkor rengeteg az utánajárás, a könyörgés, a veszekedés a kártérítés körül, mint amennyi a haszon. Inkább munkával keresik meg a kenyerüket – vélekedett az egyesület elnöke.
Fremond Árpád, a Vajdasági Magyar Szövetség mezőgazdasági kérdésekkel megbízott parlamenti képviselője szerint az elképzelés, miszerint mezőgazdasági biztosítás megkötése legyen a mezőgazdasági támogatás kiosztásának feltétele, nem lenne rossz ötlet, amennyiben a gazdák részéről lenne megfelelő bizalom a biztosítótársaságok felé.
Szavai szerint a tapasztalat azt mutatja, hogy amikor kicsi a kár, akkor rendben történnek a kifizetések, amikor viszont nagy károkról van szó, akkor nagyon rosszul történnek meg a kifizetések.
– A termelők leginkább azt nehezményezik, hogy senki sem ellenőrzi a biztosítótársaságokat, és senki sem védi meg a termelők érdekeit – magyarázta Fremond.
Mint megjegyezte, a biztosítótársaságok és a termelők nem kötnek szerződéseket, hanem biztosítási kötvényeket, amelyekben feltüntetik a feltételeket, azonban a gazdák tapasztalatai szerint a biztosítóházak a kár esetén úgy próbálják ezeket a feltételeket megváltoztatni, hogy azok a számukra legmegfelelőbbek legyenek.
– Nincs biztosításpolitika, és nincsenek lefektetve a játékszabályok. Amennyiben lenne támogatás, és a játékszabályok is adottak lennének, életképes ötlet lenne feltételként kezelni a biztosítást. Azonban a tapasztalat szerint, ha valamit kötelezővé teszünk, akkor az mindig ellenszenvet vált ki a termelők részéről. Sohasem lesz valami olyan sikeres, ha kötelezőnek mondjuk, mint amikor azt mondjuk, hogy ezt ajánljuk, és támogatás is van hozzá. Pedig ha mindenki számára kötelezővé válna a biztosítás, az állam levenné a válláról a terhet, amelyet egy elemi csapás okozhat – mondta a parlamenti képviselő.
Szavai szerint a rossz tapasztalat miatt a szerbiai gazdák alig 5 százaléka köt biztosítást. A gond az, hogy a gazda egy bizonyos terménymennyiséget egy bizonyos összeghez köt le.
– Ismerek olyan termelőt, aki az idén hektáronkénti 4 tonnányi napraforgót számított hozamként 35 dináros árral, most pedig 50 dináros ára van a napraforgónak, de a biztosító csak 35 dinárt fizet ki. Ha netalán pedig 35 dinárnál olcsóbb lenne a napraforgó, akkor pedig a megbeszélt összegnél kevesebbet fizetnének csak – mesélte Fremond.
Szavai szerint a legnagyobb gond az, hogy a termelőknek folyton meg kell védeniük az igazukat a biztosítótársaságokkal szemben, a földön alkudozni kell, sőt majdnem minden esetben vita kerekedik a termelő és a biztosítóház között. Ha azonban nem kellene vitázni a biztosítás miatt, és a termelők tudnának kihez fordulni a biztosításuk ügyében, sokkal nyitottabbak lennének a kérdéssel kapcsolatban.
