A Magyar Nemzeti Tanács a szabadkai városháza dísztermében tegnap gyászülést tartott Th. mgr. Dolinszky Árpád, az ágostai hitvallású evangélikus keresztyén egyház püspöke, az MNT tagja emlékére. A gyászülést a püspök atya életútjának rövid ismertetésével kezdték, majd egyperces néma csenddel tisztelegtek az evangélikus szuperintendens emléke előtt.
Dr. Korhecz Tamás, az MNT elnöke megemlékezésében kiemelte, hogy Dolinszky Árpád szuperintendens, háromgyermekes családapa az MNT megalakulása, 2002 októbere óta volt annak tagja, immár második megbízatási időben, ezért az MNT saját halottjának tekinti.
– Mások halála földi létünknek mindennapi eseménye. Mégis, ha szeretett ismerősünk, barátunk távozik az élők sorából, az mindig váratlanul, a döbbenet erejével hat ránk. Így van ez most is. Keressük, de nem találjuk a szavakat, a gondolatok üresek, erőtlenek, nem találjuk a vigaszt. Mégis el kell mondanunk, hogy Dolinszky Árpád gazdag életművet hagyott maga mögött, úgy is mondhatnánk, nem élt hiába – mondta az MNT elnöke.
Szavai szerint sok mindent fel lehetne sorolni az evangélikus atya életútjából, azonban csak két dolgot emelne ki, elsőként az ágostai hitvallású evangélikus keresztyén egyház délvidéki feltámasztásába vetett hihetetlen mértékű és erejű munkáját, másodjára pedig a nemzet építésének és megtartásának tevékenységét.
– Dolinszky Árpád azon egyházi vezetők egyike volt, aki bátran, következetesen, megalkuvás nélkül lépte át azt a kommunizmus által felépített választóvonalat, amely az egyház és a nemzetért, a közösségért való cselekvés között húzódott meg. Bebizonyította, hogy a nemzet egy és egységes – emelte ki Korhecz.
Dr. Babity János, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának vezető konzulja kiemelte, hogy Dolinszky Árpád halála pótolhatatlan űrt jelent mind a családja, mind a közélet, mind a vajdasági magyarság számára is.
– A Püspök Úr lelkészi pályafutása a Felvidéken kezdődött, és a Délvidéken teljesedett be. Egy olyan kapcsot jelentett, amely közelebb hozta a két országrész magyarságát, azokban az évtizedekben is, amikor a hatalom ezt nem nézte jó szemmel. Sokan megismerhették kiváló szónoki képességeit. Derűs, humoros előadásmódja, közvetlen, karizmatikus egyénisége kivívta azoknak az elismerését is, akik más eszmei irányzatot követtek – emlékezett vissza a főkonzul.
Mint megjegyezte az evangélikus püspök úgy ápolt jó kapcsolatokat a szerb ortodox, a református és római katolikus egyházak között, hogy eközben nem engedett elveiből. Közéleti szereplése is elismerésre méltó, mindenütt ott volt, ahol ki kellett állni a magyar érdekekért, és nemcsak szóval hirdette meggyőződését, hanem tettekkel is.
– Sohasem kérkedett, egyszerűen példát mutatott, hogyan kell kiállni a hit és nemzet mellett. A magyarországi nemzetpolitikai kormányzat fontos délvidéki szövetségesét gyászolja. A szabadkai magyar főkonzulátus igaz barátra lelt a Püspök Úrban. Tisztelt Püspök Úr, nyugodj békében, hiányozni fogsz – mondta a főkonzul.
Pál Károly, a Vajdasági Magyar Szövetség ügyvezető alelnöke megemlékezésében kiemelte, hogy a VMSZ szeptember 7-én barátját, tanácsadóját, harcostársát veszítette el. Mint megjegyezte, a vajdasági magyarság nemcsak a püspököt, az egyházi méltóságot gyászolja, hanem a közügy és a kulturális autonómia harcosát is.
– Most, amikor megpróbálom a VMSZ nevében, a saját nevemben esetlen módon szavakba önteni a Püspök Úr általam ismert életéhez kötődő gondolataimat, azok mind egy nagy köszönetbe torkollanak. S bármennyire igyekszem megtalálni a szavakat, nem tudják kifejezni mindazt, amit el kellene mondanom Dolinszky Árpád püspök úr gondoskodó életéről, szolgálatáról, megvalósításra váró kimondott és nem kimondott terveiről. Magasra emelte a mércét, amit családja, egyháza és egész magyar közösségünk elé helyezett, bízván abban, hogy van bennünk elég akarat és kitartás tovább járni a nekünk adatott keskeny úton, amelyen élen járva vezetett minket – mondott köszönetet a VMSZ ügyvezető alelnöke.
Dr. Csete Szemesi István református püspök személyes emlékeit felidézve emlékezett meg Dolinszky Árpádról. Szavai szerint az evangélikus szuperintendens életének lényegét úgy összegezhetné, hogy az Úr Jézus Krisztus érzését, indulatát igyekezett magában hordozni, s hozzá hasonlóan a derűt hordozta magában.
– Nagyon megérintett Dolinszky Árpád halála. Nagyon nagy veszteség számunkra. De hitünk szerint Dolinszky Árpád él, Istennél van. Isten hívta vissza az Ő kedves gyermekét, s nem hagyhatom ki a tanúságtételt, miszerint találkozni fogunk vele a feltámadásban, Ámen – búcsúzott el Csete Szemesi István az evangélikus püspöktől.
Mint azt Ft. mgr. Horvát Endre, csonoplyai katolikus plébános megjegyezte, Dolinszky Árpád részvétele a közéletben példaértékű volt. Mint kiemelte a költészet és az Isten színe előtt élő egyház csendjével, mélységével volt jelen a közéletben, s bár nagyon kevés alkalommal szólalt fel az MNT ülésein, de a jelenléte derűt és fényt hozott mindenhol, ahol megjelent.
– Ugyanakkor példaértékű volt számomra, ahogyan maroknyi nyáját vezette. Nemcsak egyházi szempontból volt példaértékű, hanem a civil szféra szemszögéből is. Többször találkozom azzal a realizmusra hívó felszólítással, sokszor még az MNT körében is, hogy éljünk úgy ezen a területen, ahogy a realizmus megköveteli. Azt mondta egyszer valaki, hogy a vajdasági magyarság ezen a területe holdfogytára született. Dolinszky atya sohasem egyezett bele egy ilyen hazug realizmusba, sohasem elégedett meg a morzsákkal. Megalkuvás nélkül törekedett az egészre. Hiszen ha egy közösséget olyan életre kárhozhatunk, hogy vannak a nagyok, akiknek az egész jár, másnak pedig csak a morzsa, azzal gyakorlatilag halálra ítéltük a közösséget – mondta a csonoplyai plébános.
Végezetül megjegyezte, hogy az evangélikus püspökben példaértékű volt az ökumenikus beállítottsága, miszerint a különbözőség ellenére is egymáshoz tartozunk, hisz egy családhoz tartozunk. Kiemelte, ez egy olyan tulajdonság, amelyet újra meg kell tanulnunk, a civil szférában és az egyházban egyaránt, hiszen lehetnek és mindig is lesznek különbözőségek, másként gondolkodók.
