Óriási szakadék tátong a nemzedékek között, emiatt például szeretni sem tanulnak meg az emberek – mondta Szénási Oszkár (Fotó: Diósi Árpád)
Megnyitotta kapuit a zentai Omega Közösségi Ház, amely ezentúl a TÁMASZpont ifjúság- és családsegítő műhelynek, valamint az Omega Hálózat gyülekezetének lesz a székhelye. Az új, magántulajdonostól bérelt, két különálló épülettel és vizesblokkal rendelkező közösségi ház megnyitóján Szénási Oszkár szociális szakember csütörtökön számolt be civil szervezetük terveiről.
Mint azt a Magyar Szónak elmondta, a zentai TÁMASZpont ifjúság- és családsegítő műhely még a Petra Felekezetközi Keresztény Missziós Szervezet keretében kezdte meg munkáját, meggyőződésük volt ugyanis, hogy a szükségben szenvedőknek segíteni kell. Ekkor még szociális munkásként és önkéntesként dolgoztak. Mivel látták, hogy ha bizonyos irányzatokat megerősítenének, akkor komolyabb hatékonysággal tudnának segítő munkát végezni, továbbképezték magukat. Szénási Oszkár egyébként szociális munkás és családkonzulens szakon diplomázott, és elvégezte a családterápiás képzést, felesége, Kaszás Éva pedig csellótanárként művészetterápiát tanult. Az új közösségi házban a már meglévő segítő tevékenységükön kívül családterápiai és művészetterápiai foglalkozásokat tartanak majd, melyeket hamarosan meg is hirdetnek. Ezeket a foglalkozásokat jelenleg csak hetente egy délután alkalmával tudják felkínálni. Emellett óvodák és iskolák jelentkezését is várják.
– Szeretnénk együttműködést kialakítani az oktatási intézményekkel. Bár segítő tevékenységünk civil kezdeményezésként működik, a közösségi rendszer részei kívánunk lenni, és azt akarjuk, hogy az önkormányzat felfigyeljen a munkánkra – mondta Oszkár.
A civil kezdeményezésként folyó családterápia egyik hátránya, hogy önkéntesként, család és munka mellett lehet csak végezni, de a szociális munkás idővel professzionálisan szeretne vele foglalkozni. A civil szervezetet Oszkár és felesége koordinálja, valamint több mint 10 laikus segítő vesz részt a projektumokban. Az iskolai műhelymunkák blokkokban folytak, 3-4 foglalkozással egy csomagban a 7. és 8. osztályos gyerekek számára, ott, ahol ezt az osztályfőnökök igényelték. Már több mint 200 ilyet tartottak, Zentán kívül többek között Adán, Horgoson, Kispiacon, Törökfaluban és Topolyán is.
– A magatartászavaros fiúkkal való foglalkozás féléves, projektjellegű munka volt, ahogyan a szülőkkel végzett munka is. A civil szervezeti forma nehézsége, hogy szinte csak projektjelleggel tudunk működni, hiszen folyamatos önfenntartásunkhoz nem tehetünk szert normatív támogatásra. Nem ismerték el ugyanis a prevenciós tevékenységünket. A krízisintervencióra a társadalom nyitott, de az csak tűzoltás. A megelőzés által sokkal kevesebb emberrel és sokkal kisebb költségvetéssel sokkal nagyobb hatékonysággal lehet dolgozni. Sajnos a segítőszakma ebben a térségben nem az adekvát problémamegoldásra van berendezkedve, hanem a problémák szinten tartására. Több szakemberre és pénzre lenne szükség, az ország jelenlegi gazdasági helyzetében azonban a szociális szféra csupán másodlagos – vetette fel a szociális szakember.
Szavai szerint a megelőzésre épülő szemléletmódot át kellene ültetni a gyakorlatba is, úgy, hogy az alkalmazkodjon az intézmények hagyományaihoz.
A szociális szakember a bemutatkozó során ismertette a civil szervezet eredményeit, és a gyermekfoglalkozásokról beszélt. A műhelymunkák során a gyerekeknek csocsóbajnokságot, filmklubos beszélgetéseket, festészeti foglalkozásokat, kirándulásokat tartottak, és a tanulássegítést is megpróbálták, noha ahhoz nem kaptak megfelelő támogatást.
– Napról napra látszott, hogyan szelídültek meg. A vad, túlélő habitusú utcagyerekek a szemünk láttára csillapodtak le. Persze egyeseknél ez az időszak kicsit tovább tartott. A közös tevékenység és a hasznosságérzet növelte az önértékelésüket. Dolgoztunk magatartászavaros kamaszokkal is, őket többek között bekapcsoltuk egy empátiaserkentő foglalkozásba, amelynek során meglátogattuk a fogyatékkal élőket. Megdöbbentő volt, amikor az egyik problémás fiatal az ott kapott szeretet hatására megkérdezte, hogy mikor megyünk vissza legközelebb – mesélte Oszkár.
Szerinte óriási szakadék tátong a nemzedékek között, emiatt például szeretni sem tanulnak meg az emberek. Otthon nem beszélnek arról, miként működik valójában egy család. Mindezt figyelembe véve igenis szükség van a prevenciós családsegítésre, hiszen a bajt megelőzni még mindig jobb, mint megoldani.
– Nem igaz, hogy minden család rózsaszín felhőben él mindörökké. Mindenhol vannak problémák, és sokszor olyan gondok is jelentkezhetnek, amelyeket nem tudnak megoldani. Ezért van szükség családterápiára és párterápiára. A családgondozás két irányát szeretnénk művelni a közösségi házunkban: a megelőzést és a problémakezelést. A prevenció keretében nevelési tanácsadást és műhelymunkákat tartanánk, például a fiúk és a lányok neveléséről külön-külön. Párkapcsolati témákban a hatékony kommunikáció alapjairól, a konfliktuskezelésről, valamint a szeretet nyelvéről tartanánk foglalkozásokat, de feldolgoznánk az intimitás kérdését is és az após-anyós viszony kezelésre is hangsúlyt fektetnénk – magyarázta a szociális szakember.
A segítői munkával kapcsolatban kiemelte, hogy bár abba a problémakezelés is beletartozik, senki se gondolja, hogy a segítő beszélgetések alatt pontos receptet kap arra vonatkozóan, miként kell megoldania a gondokat. Nem lehet egyszerűen megszerelni egy embert.
Kaszás Éva a művészetterápiáról szólva megjegyezte, hogy bár a területünkön szinte ismeretlen, Nyugat-Európában elismert terápiás módszer.
– A művészetterápia nem művészeti képzés. Egy olyan komplex terápiára kell gondolni, amelyben összekapcsolódik a rajz, a zene, a mese és az irodalom. Ezeknek az eszközeit felhasználva fejleszti az emberek személyiségét – magyarázta Éva.
Az Omega Közösségi Ház megnyitójának végén Szénási Oszkár a protestáns, karizmatikus Omega Hálózatot mutatta be. A gyülekezethálózat Magyarországon van bejegyezve, és mintegy 30 csoport tartozik hozzá.
