– Az elmúlt tizenkét évben sikeresen megsemmisítettek mindazt, amit a DOS egykor célként megfogalmazott, és amiért küzdött. Ezért egyértelműen Tadić és Đilas demokratáit kell felelőssé tennünk. A pártlogón kívül a mai DP-nek semmi köze sincsen az október 5-i DP-hez – nyilatkozta Živković a B92 RTV Hoću da znam (Tudni akarom) című műsorában.
Arra az újságírói kérdésre, hogy mennyire változtak meg mára a Szerbiai Szocialista Párt és annak tisztségviselői, valamint a Szerb Haladó Párt valamikori radikális tagjai, a volt kormányfő közölte, hogy a szóban forgó pártok, illetve emberek, ugyanolyanok, mint egykoron voltak. Az SZSZP és az SZHP a DP-nek köszönhetően jutott ismét hatalomra.
Tadić Ivica Dačićot, Đilas pedig Aleksandar Vučićot mosdatta, illetve mosdatja tisztára – magyarázta Živković.
– Zoran Đinđić meggyilkolása és Vojislav Koštunica kormányfősége, valamint a DP és az SZSZP 2008-as nagy megbékélése után Szerbiában a demokratikus erők dekadens politikája vált uralkodó jelenségé. Ezt a politikát Milošević-plusznak nevezhetnénk: az államvezetés vaksága, nacionalizmusa és autizmusa hatalmasabb, mint Milošević idejében bármikor. Szerencsénk, hogy ezúttal senkinek sem volt bátorsága háborút indítani. Đinđić meggyilkolása után összejöttek mindazok, akik egy normális országban sem politikával, sem üzleteléssel, sem kultúrával nem foglalkozhatnának. Ilyen embereknek máshol semmi keresnivalója a közéletben. Így jutunk el odáig, hogy Szerbia kormányfője megpróbálja győzelemként beállítani, hogy a hatóságok képtelenek biztosítani az ország alkotmányának tiszteletben tartását, ezért inkább betiltják a teljesen alkotmányos büszkeségnapi felvonulást, amely során egy kisebbségi közösség kívánt élni alapvető polgári jogaival. A dekadens politikumot és társadalmat igazolja az a tény is, hogy az aktuális kormány egyik nős minisztere évek óta nyíltan találkozgat egy bizonyos kocsmai énekesnőcskével. Ez persze nem áll szemben a pravoszláv és patrióta szerb társadalom erkölcsi mércéivel. Az sem zavar senkit, hogy az egyik ismert magánegyetem 56 éves tulajdonosa a szerb állam csúcsvezetésének a jelenlétében ünnepelte 25 éves barátnőjének születésnapját. Ebben nem talál semmi kifogásolnivalót az Obraz vagy bárki más, aki egyébként annyira védelmezi a szerbséget, a keresztény és családi értékeket – fejtegette Živković.
Hasonló hangnemben értékelte a demokratikus kormányváltás óta történteket Čedomir Jovanović, a Liberális Demokrata Párt elnöke, a 2000. október 5-i történések másik vezéralakja, aki szerint Szerbia ugyanúgy helyben toporog, mint akkor. Az LDP első embere szerint október 5. az elszalasztott lehetőségek jelképévé vált. Ugyanez jellemző továbbra is: a szerb államvezetés felelőtlenül áll hozzá az ország lehetőségeihez – fogalmazott Jovanović.
– Mindennek ellenére október 5. még mindig inspiráció és példa az emberek egy részének. Ez a legértékesebb október 5-tel kapcsolatban. Đinđić kormánya az utóbbi tizenkét év legtöbbet vitatott kormánya volt. Ugyanakkor ma is egyértelmű: az volt az újkori Szerbia legfényesebb korszaka – hangsúlyozta Jovanović.
Boris Tadić, a DP elnöke pozitívabban értékeli a mögöttünk álló tizenkét évet, szerinte Szerbia igenis fejlődött, és előre haladt. Október 5. nemcsak a felszabadításról szólt, hanem a szerb polgárok döntéséről, hogy merre is haladjon a jövőben az ország, hangsúlyozta Tadić, hozzátéve, hogy egy ilyen döntést egyetlen kormány sem hozhat meg az emberek helyett. Az akkori cél azóta is megkérdőjelezhetetlen maradt, még az olykor jogos elégedetlenség ellenére is – véli Tadić.
Nem egyezik ezzel a megállapítással Dragan Marković Palma, az Egységes Szerbia elnöke, véleménye szerint a polgárok október 5-i elvárásai füstbe mentek. A politikusok semmit sem teljesítettek, amit akkor megígértek az embereknek – nyilatkozta Palma.
– Nem szeretnék visszatérni azokba az időkbe. A jövőt kell szem előtt tartanunk, és esélyt adni az új kormánynak, amely igencsak nehéz gazdasági és pénzügyi helyzetet örökölt. Október 5-e október 6-át is elhozta és a belgrádi séta ötletét. Mindannyiunk szerencséjére október 6. és a séta még legalább tíz évig nem történhet meg – fejtegette Palma.
