Minden az Agrobank ügyével kezdődött, most pedig Dulićtyal folytatódik – az Aleksandar Vučić kormányalelnök által bejelentett „könyörtelen korrupcióellenes küzdelemről”, vagy inkább politikai revansizmusról van szó?
– Szerbiában minden a feje tetejére állt. Azok az emberek, akik a múlt század kilencvenes éveiben a lehető legnagyobb és soha el nem évülő gaztetteket támogatták, akik az akkori hatalom szócsövei voltak, akik akkor voltak miniszterek, amikor gátlástalanul elnyomták a sajtót, vagy akkor, amikor kollégáinkat hidegvérűen és büntetlenül meggyilkolták, ma a jogállamiság és a korrupcióellenes harc katonáiként tüntetik fel magukat. Ez hatalmas probléma és nem végződhet jól. Aleksandar Vučić ugyanazt teszi, amit politikai pályafutásának utóbbi húsz évében is tett: valamiféle papírokat lebegtet, vádaskodik, embereket bélyegez meg és életeket tesz tönkre úgy, hogy közben semmiféle kézzelfogható bizonyítékot nem mutat fel. Senki ne értsen félre, nem vagyok sem Dulić, sem a Demokrata Párt, sem másnak a védőügyvédje, ugyanakkor szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy összetételét tekintve a jelenlegi kormány szinte egyáltalán nem különbözik az előzőtől. Ivica Dačić, Dragan Marković Palma, Jovan Krkobabić, Rasim Ljajić, valamint az örök és egyetlen Mlađan Dinkić – ők és pártjaik az előző ciklusban és most is tagjai a kormánykoalíciónak. Igencsak szemet szúr, hogy az úgynevezett korrupcióellenes küzdelem csak azokat a pártokat és azokat az embereket célozza meg, akik most nincsenek hatalmon. Úgy tűnik, a szerb hatalom tévesen értelmezte az Ivo Sanader-ügyet. Tudjuk, hogy Sanader akkor mondott le Horvátországban a kormányfői tisztségről, amikor pártja, a HDZ volt hatalmon, és akkor emeltek ellene vádat, amikor a horvát kormány élén párttársa, Jadranka Kosor állt. Így néz ki az igazi korrupcióellenes küzdelem: először saját gazembereikkel számolnak le a hatalmi pártok. Mivel ezt Szerbiában nem értették meg, nehéz elhessegetni a politikai revansizmus gyanúját. Mindennek a gyökere egészen 2000. október 5-ig vezethető vissza, amikor az akkori kormányt megbuktatók elmulasztották felelősségre vonni a kilencvenes évek történteiért terhelhető személyeket, akik most ismét színpadra léptek és kihasználják a számukra ismét megadatott öt percet. Attól tartok, hogy ez az öt perc végül sokkal tovább tart majd és újabb sötét évek várnak ránk.
Mindezzel azt akarja mondani, hogy Dulić ellen nem kellene eljárást indítani?
– Ezt nem mondtam. Annyit viszont megüzennék a most letartóztatásokkal fenyegető úriembereknek, hogy először saját magukat nézzék meg a tükörben és saját magukat tartóztassák le. A mostani hatalmiak között nem egy olyan személy van, aki támogatta a kilencvenes évek gaztetteit. Ők most letartóztatásokat rendelnek el, a média segítségével fosztanak meg valakit mentelmi jogától, elkövetőket neveznek meg anélkül, hogy a gyanút, vagy a vádat bármelyik ügyészség, vagy bíróság is megerősítette volna – mindez annak a filmnek a folytatása, amelyet már huszonkét éve kényszerülünk nézni. A gyökere mindennek a napi politikai pontszerzés. A szerb kormánynak nincs kész megoldása az ország problémáira. Ez a populizmus esetleg fél évig, vagy legfeljebb egy évig fenntartható, utána viszont felmerülnek az igazi kérdések. Letartóztathatják fél Szerbiát, ha közben az embereknek nincsen mit enniük. A feledékeny polgárokkal ellenben én nem felejtek, tudom, hogy ezek az emberek kik voltak a kilencvenes években és semmit sem hiszek el nekik.
Elképzelhetőnek tartja, hogy Dulićot esetleg maga a DP áldozta fel?
– Erről szinte meg vagyok győződve. A jelenlegi helyzetért javarészt egyébként is a DP okolható. Kezdve attól, hogy legalizálták Dačićot, majd Nikolićot és Vučićot, és lehetőséget biztosítottak számukra, hogy visszatérjenek a hatalom pódiumára. Az aktuális történések a DP belső köreiben meglévő gyenge láncszemekre mutatnak rá. A folyamatban lévő párton belüli leszámolás keretében egyes embereket feláldoznak. Hiszem, hogy az előttünk álló napokban és hetekben más ügyek kapcsán is meggyőződhetünk erről és tanúi lehetünk majd annak, hogy a Tadić és Đilas közötti harcban semmiféle eszköztől nem riadnak vissza a felek. Egyértelművé vált, hogy Đilas feltehetőleg felül fog kerekedni Tadićon. Egyre többet hallani a Đilas és Vučić közötti kiváló kapcsolatról, amely állítólag üzleti jellegű is. Véleményem szerint nem kell meglepődni, ha maholnap egy igencsak természetellenes koalíció alakulna ki. Az, hogy kinek a feje fog lehullani ennek a koalíciónak a megalakulásáért, a közeljövő mutatja meg. Egyben biztos vagyok: azok, akiknek a feje le fog hullani, biztosan nem a legnagyobb bűnözők, hanem a DP leggyöngébb láncszemei. Ha Dulić a jéghegy csúcsa, akkor Szerbia boldog ország lehet. Jómagam nem hiszem, hogy ő a jéghegy csúcsa.
Dulićtyal kapcsolatban az is érdekes, hogy míg a Nuba investtel kapcsolatos visszaélést feltehetőleg nem lesz egyszerű bizonyítani, addig mondjuk a Tisztítsuk meg Szerbiát! környezetvédelmi akció hírhedté vált honlapjára 25 ezer eurót fordított a Dulić vezette tárca, az akciót népszerűsítő óriásplakátokra pedig majdnem 200 ezer eurót. Nem lett volna „tisztább ügy” ezeket a tételeket és azok megalapozottságát kivizsgálni?
– Igen, de akkor problémák merülhettek volna fel a vizsgálatban. Ismét emlékeztetnék rá, hogy a mostani kormánykoalíciót java részt azok a pártok alkotják, mint az előzőt. Ha ezt a hatalmi koalíciót életben akarják tartani, akkor nem bolygathatnak meg olyan ügyeket, amelyek összefüggésbe hozhatók esetleg más pártokkal is. Csak azokra nyitnak tüzet, akik most ellenzékben vannak. Fel lehetne tenni a kérdést Dačićnak, hogy mi is történt a Koffer-üggyel. Vagy mi van a pancsovai Azotarával, vagy a Galenikával és a Srbijagassal? Kétlem, hogy ezeket az ügyeket bárki is megbolygatná. Vagy majd akkor teszik ezt, ha meg kívánnak szabadulni Dačićtól.
Hogyan befolyásolják ezek a történések a DP és az SZHP népszerűségét?
– A haladók népszerűsége pillanatnyilag emelkedőben van. Ahogyan már mondtam, ezekkel a populista lépésekkel legfeljebb egy évig táplálhatják népszerűségüket, addig, amíg le nem hullanak maszkjaik és az emberek meg nem értik, hogy valójában még nagyobb válságba vezetik az országot. A DP-nek ehhez képest hatalmas problémákkal kell megküzdenie. A pártra ráragasztották a bűnbanda bélyeget. Emellett elveszítették a választásokat és párton belüli küzdelmeket vívnak. Meglátjuk, hogy Đilas, mint a belső küzdelem várható győztese, mit talált ki a párt számára.
Említette a haladók maszkjait. Ön szerint ezek még nem hullottak le?
– Szerintem még nem. Sőt, az igazi álcázás csak most kezdődött el. A polgárokat emlékeztetni kellene arra, hogy kikről is van szó. Bár attól tartok, hogy a lehető legfájdalmasabb módon tér majd vissza az emlékezetük.
Milyen benyomást kelt egyébként az, hogy az utóbbi néhány hónapban minden egyes fontosabb letartóztatást, ügyészségi vizsgálatot először a sajtóban jelentenek be?
– Ez a disznóság tetőfoka és ez is alátámasztja, hogy a médiumok legtöbbje az aktuális hatalom kezében van. Ez a médiumok és az újságíró-társadalom gyalázata. Az ügyészégi vizsgálatokat és bírósági eljárásokat a sajtón keresztül folytatják, forrás nélkül közölnek bennfentes információkat. Ezeket az újságírókat nem is nevezném újságíróknak, mivel az egyik alapvető elvet, az ártatlanság vélelmét sértik meg. Mindez nem új jelenség, Szerbiában hosszabb ideje a sajtó bevonásával zajlik a politikai ellenlábasokkal való leszámolás.
