A moholi Szent György katolikus templom kertjében vasárnap falubeliek és anyaországi vendégek jelenlétében felavatták és felszentelték az 1944-es mészárlásban vértanúságot szenvedett Varga Lajos plébános emlékére állított és domborművel díszített emlékhelyet. Magyarország Külügyminisztériumának támogatásával valósult meg az emlékmű felállítása, amelyet Forró Lajos, a Délvidék Kutató Központ képviselője és Simor Márton szobrászművész, a vértanú papot ábrázoló dombormű készítője leplezett le. Az emlékhelyet Nagy József zentai plébános, püspöki helynök szentelte fel Mester Dániel moholi plébános társaságában. A rendezvényre Semjén Zsolt Magyarország miniszterelnök-helyettesének fővédnökségével került sor a Délvidék Kutató Központ, a Rákóczi Szövetség Egyesület Magyarkanizsa és a magyarkanizsai önkormányzat szervezésében, a helybeliek közreműködésével.
A nagymise után megtartott avatóünnepségen a szervezők részéről Farkas András, a Délvidék Kutató Központ képviselője köszöntötte az egybegyűlteket a moholi templomkertben. Emlékeztetve, hogy Martonos, Óbecse és Horgos után újabb vértanú, Varga Lajos moholi plébános és érseki tanácsos emléke előtt hajtunk fejet az 1944/45-ös mészárlások 68. évfordulója alkalmából:
– Közel negyvenévi kötelező hallgatás és elhallgatás után az elmúlt években számos ígéret hangzott el arról, hogy méltó módon megemlékezhetünk a jeltelen sírokban nyugalmukat nem lelő halottainkról, megtörténik a bocsánatkérés, a történelmi igazságtétel és a kárpótlás a kisebbségi sorba szorult magyarokkal szemben elkövetett bűnökért.Tárgyalások folytak ez ügyben a szerb és magyar kormány között, bizottságok jöttek létre, de érdemi lépés nem történt. Az egymást követő szerb kormányok az elhallgatást a halogatás taktikájával váltották fel. Ennek ellenére elindult egy nagyon lassú, de pozitív folyamat az ügyben elkötelezett civilek, civil szervezetek, kutatók kitartó munkájának köszönhetően és annak állomása ez a mai megemlékezés. Az áldozatok hozzátartozói, barátai, a magyarság történelmi sorsát kutató és vállaló, feledni soha nem tudó, de megbocsátást és megbékélést akaró szervezetek nem adják fel a küzdelmet, kitartóan haladnak céljuk felé, várva a szerb kormány érdemi lépéseit, kegyeleti és jogi értelemben egyaránt, ehhez kérve a magyar kormány segítségét is – mondta Farkas András.
Dr. Zakar Péter, a Délvidék Kutató Központ vezetője ünnepi beszédében a szegedi születésű Varga Lajos plébános életéről emlékezett meg, akit kiváló képességű és példamutató papnak nevezett:
– Az erényes papi élet, a helyi magyar közösség összefogása vezette őt a vértanúság felé. Varga Lajos jó magyar és példamutató pap volt, ezért kellett vértanú halált szenvednie szörnyű kínzások közepette. A mai nap arra is emlékezhetünk, hogy a szeretet győz a halál felett, hogy az igazságot mégsem lehet eltakarni. Büszke lehet a Délvidék a számos papi mártírra, és büszke lehet rá Mohol is, hogy olyan kiváló pap szolgálta ezt a közösséget, aki a legdrágább kincsét, az életét adta érte. Azt kívánom, hogy az itt élők, akik ennek a plébániának a hívei, merítsenek erőt Varga Lajos atya életéből, példamutatásából, hiszen mindnyájunk számára világos, hogy ő az igazi példakép – szögezte le kutató központ vezetője.
Az avatóünnepségen végezetül Hölvényi György, az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár mondott beszédet, amelyben többek között a délvidéki vérengzések magyar áldozataira emlékezett, köztük Varga Lajos moholi plébánosra, akit ítélet nélkül végeztek ki 1944 novemberében:
– Nem szabad, hogy elfelejtsük azokat, akik az esztelen, ürügyként bosszút kiáltó vérengzések áldozatai lettek. Fontos, hogy mindaz, amiről eddig beszélni nem lehetett, nyilvánosságot kapjon, hogy mindaz a fájdalom, ami bennünk van, kézzel fogható fizikai valóságban emlékhelyek megalkotásával is testet öltsön. Köszönet mindazoknak, akik ennek és ehhez hasonló emlékhelyeknek a létrejöttét segítették, és mindazoknak, akik az emlékezetet ébren tartják – közölte az államtitkár, aki hozzátette: fontos a megbocsátás, és az azt lehetővé tévő történelmi emlékezet, a vétkek beismerése, a megbékélés és a kiengesztelődés is, mert nélkülük nincs új kezdet, nincs új jövő
