Bizalommal és reménnyel telve jelentkeztek az emberek a külföldi álláshirdetésre. Többen az utolsó megtakarított pénzüket fektették bele ebbe a lehetőségbe, míg mások mindent erre a lapra tettek fel, felmondtak a munkahelyükön, hogy külföldi munkával rendezzék helyzetüket, és végre normális életet élhessenek. Becslések szerint Szerbia-szerte legalább 700 embert károsított meg ily módon egy feltételezhetően horvátországi vállalat.
Csütörtök reggel 9 órakor, amikor a Szabadkán bejegyzett M. K. Kujundžić építészeti vállalat a kihelyezett munkaidő szerint elkezdte volna a munkáját, mintegy hatvan ember gyűlt össze annak reményében, hogy hátha szóba áll velük valaki, esetleg visszakapják a pénzt, amit befizettek, vagy magyarázatot ad valaki arra, hogy miért nem állnak velük szóba már egy hete.
– Egy olaszországi hajógyárba szerettünk volna menni, befizettük a 105 eurót, amit az ott-tartózkodásra és a munkavállalói vízumra fordítottak volna, és ma délután indultunk volna Újvidékről, de nem történik semmi. Hétfő óta nem jelentkezik senki az irodában – tudtuk meg Andrástól, aki elmondta azt is, hogy nemcsak szabadkaiakat érinti ez az átverés, hanem Vajdaság, sőt Szerbia több településéről is érkeztek károsultak az iroda elé. Hozzátette: – A DES vállalatban dolgoztam 1996-ig, akkor műszaki feleslegként elbocsátottak. Két évig szerepeltem a munkaközvetítő jegyzékén, azóta nem vagyok munkaviszonyban. Vállaltam ugyan különböző munkákat, de ez mind ideiglenes megoldás volt. Valamiből meg kell élni, valamivel foglalkozni kell. Hát mit tehetnék? Rá vagyok kényszerítve, hogy belevágjak ilyesmibe, hiszen 1998 óta nem tudok rendes munkát találni. A feleségem nyugdíjas, és nem egész 20 ezer dinár nyugdíjból élünk ketten – ecsetelte életkörülményeit András, aki egyébként szakképzett szerszámkészítő. A szabadkai vállalatról korábban nem hallott, most egy hirdetés alapján találta meg őket. Mint megtudtuk, a szerződés alapján, amit aláírattak vele, 7 eurós órabért kapott volna Olaszországban, emellett szállást, illetve három étkezést, azzal, hogy 10 órát dolgoztak volna naponta.– Olyat nem ismerek, aki ezen a vállalaton keresztül kapott volna külföldi állást, de több ismerősöm is dolgozott már külföldön. Gondoltam én is kipróbálom. De hogy most mi lesz? Nem tudom. Talán visszakapjuk ezt a pénzt...valamikor – hallottuk Andrástól.Dušan Filipović is Olaszországba, egy genovai hajógyárba ment volna építőmunkásnak. Elmondása szerint egyáltalán nem idegen tőle a külföldi munka, hiszen korábban már dolgozott külföldön. Igaz, akkor ismerősei segítségével jutott munkákhoz.
– A múlt héten szerdán fizettem be a 105 eurót. Akkor azt mondták, hogy hétfőn jelentkezzek és 15-én már utazunk is. De hétfő óta nem tudunk senkit elérni. Palánkán élek, de személyesen is eljöttem, azóta ki van írva az ajtóra, hogy „mindjárt jövök”, de nincs mozgás, pedig már indulnunk kellett volna. Igaz, hallottam már mindenféle dolgokat a külföldi munkaadókról, de nekem rossz tapasztalatom eddig még nem volt. Ez az első alkalom, hogy egy ügynökségen keresztül vállaltam volna munkát. Bizalmam volt bennük, hiszen egy bejegyzett vállalatról van szó, szerződést kaptunk, amiben tételesen le van fektetve a fizetés, a szabadság, vagyis minden – tudtuk meg Dušan Filipovićtól, aki már évek óta maga próbál építőmunkásként boldogulni.P. Árpád és felesége együtt szeretett volna külföldön szerencsét próbálni. Árpád a jobb lehetőség és nagyobb kereset reményében még a munkahelyén is felmondott. Az Olaszországban megkeresett pénzből itthon szerettek volna jobb életkörülményeket maguknak.
– Hittem az ígéreteknek, és odaadtuk nekik azt a kevés megtakarított pénzüket is. Felmondtam a munkahelyem, habár most már így utólag megtudtam, hogy a cég tönkrement és felmondást kaptam úgyis. A feleségem pedig idénymunkát végzett a Palicsi Állatkertben és szeptemberben lejárt a munkaszerződése – tudtuk meg P. Árpádtól. Hozzátette: – A tervek szerint targoncásként dolgoztam volna, a feleségem pedig kisegítőmunkásként kapott volna állást Genovában a hajógyárat működtető vállalat szállodájában – mondta. A károsultak közül nagyon sokan tudni vélnek bizonyos dolgokat, de biztos információval senki sem rendelkezik a Horvátországban bejegyzett vállalatról és tulajdonosairól.– Elveszítettük az összes megtakarított pénzünket és munka nélkül vagyunk – mondta P. Árpád. Miután becsapták őket, elgondolkodtak azon is, hogy mi lett volna velük, ha Olaszországban hagyják őket sorsukra.– Négy napon át könyörögtem itt az irodában, hogy segítsenek abban, hogyan lehetne megoldani, hogy ne fizessem be a 105 eurót, mert nincs. Munkanélküli vagyok, két éve nem tudok munkát találni. Három gyermekünk van a feleségemmel, a legfiatalabb 5 éves. Egy fiatalember dolgozott itt ebben a vállalatban a menyasszonyával, akik végül meggyőztek. Sürgettek, hogy fizessem be a pénzt, mert lemaradok a munkalehetőségről. Azt mondták sok a munka, kell a munkaerő, szállást, élelmet kapunk majd ott, és munkafelszerelést is. A Bratsvo Vagongyárban dolgoztam hegesztőként, de nem hegesztőként foglalkoztattak volna Genovában, hanem fizikai munkásként. De így is azt ígérték, hogy 2700 eurót keresünk majd havonta – tudtuk meg Zoran Šaljatól.Kovács Dániel és Jenei Zoltán két másik társukkal Horvátországba szerettek volna menni. Csempézőként dolgoznak, ott is ezt szerették volna folytatni. Ők ennek a szabadkai vállalatnak 120 eurót fizettek fejenként. Még augusztusban befizették a pénzt.
– Azt mondták 20 euróba kerül az adminisztrációs munka, a többi biztosítékként szolgált arra, hogy el is megyünk dolgozni. Azt ígérték, ezt a 100 eurót visszakapjuk, amennyiben felszállunk a buszra. Kaptunk szerződést is, meg a befizetett összegről is kaptunk elismervényt. A szerződésben napi tíz óra munkát jelöltek meg, és fix fizetést. Két meleg ételt ígértek, szállást, illetve az oda-vissza utat. Dolgozunk itthon is, csak úgy gondoltuk, hogy bejött a hideg, csökkent a munkalehetőség, Horvátországban pedig véget ért a fürdőidény és a nyaralók felújítását szerettük volna elvállalni – avatott be minket Kovács Dániel. – A múlt héten, amikor itt jártam az irodában, azt mondta az illető, hogy 12-én telefonáljak, akkor érdeklődjek arról, hogy mikor kell a buszállomáson lenni, de azóta nem lehet elérni senkit. Nem is a pénz, ami aggasztó, fiatal vagyok megkeresem azt a pénz. Nagyobb baj, hogy vannak, akik felmondták a biztos állásukat – mondta. Barátja hozzátette, négyen indultak neki az útnak, hiszen most is alkalmanként együtt dolgoznak, összeszokott csapatként folyik náluk a munka.
– A testvéremnek és a harmadik haverunknak van állandó munkahelye, még szerencse, hogy nem mondtak fel. Megvártuk az utolsó pillanatot, hogy pontosan tudjuk mikor indulunk, mielőtt ezt a lépést megtették volna. Igazából egy kis fenntartással voltunk a vállalat iránt, elsősorban azért, mert pénzt kellett adnunk nekik – tudtuk meg Jenei Zoltántól. Az összegyűlt károsultak úgy döntöttek, hogy kollektívan bűnvádi feljelentést tesznek a rendőrségen a szabadkai vállalat tulajdonosai ellen. Pénteken reggel meg is tették.
