Ha valaki, aki már megette kenyere javát, megcélozza a fönti címet, s ez a valaki tetemes falusi múlttal rendelkezik, tehát ha egy ilyen illetőségű egyén ráharap az említett címre, nem létezik, hogy abban a pillanatban ki ne csordulna a nyála.
Ugyanez nem várható el egy mai, akár falusi tejfölösszájútól!
Mert az utóbbi távolról sem ismeri a tejfölös lepény ízét. Nem is látott ilyen készítményt. Esküdni mernék rá, hogy még csak hallani se hallott róla. Falun látta meg ugyan a napvilágot, ott cseperedett föl, még sincs halvány gőze sem a tejfölös lepényről és kuckót se látott banyakemencével, esetleg csak akkor, ha van a faluban ökomúzeum, amely házban minden olyan tárgyat kiállítottak, ami kiment a divatból, elvesztve használati értékét, s ilyeténképpen múzeumi különlegességé degradálódott.
Itt-ott tehát a falumúzeumokban még látható banyakemence kuckóstul, valamikor, száz évvel ezelőtt, különösen télidőben, amikor háznál történt a kenyérsütés, tejfölös lepény is kikerült a banyából.
Finomabb, hogy úgy mondjam: fenségesebb reggelit ennél elképzelni se lehetett. A nyers kenyértésztának édesanyánk vagy a nagyanyánk közben fölhajtogatta a peremét, beleöntötte a tejfölt, s a sütőlapáton szépen, óvatosan beirányította a forró kemencébe.
Kikerült abból természetesen közönséges lepény is, ezt kacsazsírral kentük meg, s úgy faltuk. Egyik jobb volt, mint a másik. A legjobb mégis a tejfölös lepény volt.
Mért időzöm most el ily hosszadalmasan fölötte?
Elsősorban azért, mert a mai gyerekek nem ismerhetik meg a tejfölös lepényt, a világ rászoktatta őket – falusiakat, városiakat egyaránt – a hamburgerekre, a pizzákra, hótt dogokra (valami tésztaféléből összegyúrt kutyákra), s hasonló ételekre.
És ez nem légből kapott valami, épp most olvasom az újságban (oly maradi vagyok, hogy még mindig csak nyomtatott termékeket olvasok, értesüléseimet tehát nem világhálóról szerzem be), most olvasom hát, hogy a gyorséttermek magukhoz láncolják a gyerekeket, bizonyára azt is akarják, ez a legfőbb célkitűzésük. Ezek a „dolgok” – majdnem azt írtam, hogy drogok – hatalmas kalóriatartalmuknál fogva súlyfölösleget termelnek a gyerekeknél. A világ valahogy rájött arra, hogy ez nem jó, ezzel szemben a McDonald's-ok nyomják a magukét s milliárdokat költenek reklámokra.
De nem minden gyermek rendelkezik súlyfölösleggel. Némelyiknek még száraz, másnapos kenyérből se jut elég. Mert bizony a mai lisztből sütött kenyerek másnapos korukban annyira kiszikkadnak, hogy beléjük törik az ember foga.
A tejfölös lepénynek való tisztát nem ilyen lisztből dagasztották.
Annak idején minden háziasszony tudta, melyik malomból érdemes lisztet cserélni, melyik lisztből sütött kenyér tartja meg a frissességét akár hat-hét napig is.
A kenyérsütés valamikor még ünnepnek számított, noha nem kevés munkával járt. Ezt koronázta meg a tejfölös vagy kacsazsíros lepény befalása. Legközelebb e dicső múltú házi készítmény közeli rokonával ismerkedhetünk meg, amihez már nem szükségeltetik banyakemence, elég hozzá egy serpenyő forró olajjal, s lángos a neve.
Boldog vagyok, hogy a szóban forgót megkóstolhattam. Hogy megkóstolgathattam.
