Lassan magam is éhségsztrájkba kezdek, ugyanis félek kinyitni a frizsidert, nehogy onnan is Nikolić meg Vučić kandikáljon ki. Ott vannak a televízió képernyőjén, a rádióban, a lapokban, egész Szerbia róluk csámcsog. A csapból is ők folynak, mi meg a húsvétra készülődve gyomorrontást kapunk a politikai populizmus és az emberi hülyeség egyvelegétől.
A böjttel az ember a szándékát mutatja meg. Tudja ezt a haladók vezére is, aki mártíromságot vállalt a rendkívüli választások kiírása érdekében, vagyis a hatalomátvétel miatt. Addig éhségsztrájkol, amíg meg nem esik rajta Tadić szíve és önként lemond a hatalomról, úgy, hogy decemberre kiírja a választásokat. Ez természetesen egyenesen képtelenség, hiszen a jelenlegi kormánynak esze ágában sincs megválni a hatalomtól, ami miatt Nikolić akár hónapokig is koplalhatna, hát radikális megoldásra volt szüksége a volt radikális politikusnak. Nem csupán az élelemtől vonja meg szervezetét, hanem a folyadéktól is. Kétélű kard ez, az ember folyadék nélkül már 3 nap alatt is meghalhat, de nyugalomban akár 7–12 napig is elélhet. És vajon mi lehetne szebb húsvéti ajándék a nép számára, mint Szerbia feltámadása, a krisztusi kínokat megélt Nikolićtyal az élen.
Álszentség a javából, de más is van a palacsintában. Az elemzők és a statisztikusok szerint a Szerb Haladó Párt támogatottsága meghaladta a Demokrata Pártét, ami persze kiváló hírnek számít az ellenzékiek számára, csakhogy a jelek szerint az európai integráció jó úton halad, októberre Szerbia megkaphatja a tagjelöltséget, ez pedig mindenképpen a demokraták malmára hajtaná a vizet. Mivel az emberek kétségkívül hajlandóak megunni az eredménytelen és békés tüntetéseket, a párt pedig Európa-barát pártként tetszelegve nem buzdíthat senkit erőszakra, ehelyett az együttérzésre és az általa generált haragra hagyatkoznak, hiszen az élelem és a folyadék megtagadása egyenlő az öngyilkossággal. És láss csodát, az emberek újból az utcán vannak, miközben a mártírjelölt pártvezérnek harmadnapra gondja támadt a veséivel.
Irenej pátriárka gyorsan meg is feddte a mártírkodó pártvezért, hogy nem keresztényi cselekedet kínozni a testét, az öngyilkosságot pedig egyenesen elítéli az egyház. Nikolić alázatos hívőként nehéz döntés elé került, egyrészt nehéz, mert a kiszáradás emlékezetzavart és döntésképtelenséget okoz, másrészt, ha megszakítja éhség és szomjúságsztrájkját, bolondot csinál magából és eláshatja politikai karrierjét, vagy legalábbis hatalomátvételi ambícióit. De mivel az egyházatya szava szent, egy kiskaput is rejt magában, ugyanis szavai parancsoló hangnemével erkölcsileg felmentette Nikolićot a radikális éhségsztrájk kényszerű végkimenetelétől, a biztos haláltól. És hála a modern orvostudománynak, Nikolićnak nem kell száján keresztül magához vennie az eledelt és az italt, ott van rá az infúzió, így ígéretét sem tiporja sárba. Enni nem eszik, inni nem iszik, meghalni nem hal meg. Be is jelentette, esze ágában sincs ily módon öngyilkosságot elkövetni és éhségsztrájkját tulajdonképpen nagyon szigorú böjtnek kell felfogni. Szándékát megerősítve jámbor hívőként rendje-módja szerint nagycsütörtökön gyónni és áldozni is fog (csak nehogy a miseborból is kapjon).
Valóban szigorú böjtöt választott, hiszen pár nap alatt elérte azt, amit egy vérbeli hívő negyven nap alatt nem tud, de nem is akar elérni, a teljes testi-szellemi leépülést. Azonban a kereszténység legnagyobb ünnepe előtt, hívő emberek érzésével játszani, a politizálás egyik legvisszatetszőbb módszere. Krisztus kereszthalálának és feltámadásának ünnepén, a megváltót utánozni, azzal, hogy önös érdekekből vezérelve – ha a nép valóban le akarná váltani a jelen hatalmat, meg is tudná tenni – valaki mártír szerepben tetszelegjen, még akkor is gyomorforgató, ha az éhségsztrájk világszerte elfogadott tiltakozási módszernek bizonyul.
Politikai nagyböjtre van szükségünk. Egy olyan időszakra, amikor mentesülünk az álhősök és az álmártírok hazugságaitól. De félek, erre egyhamar nem fog sor kerülni, az urnák előtt pedig megint csak a rossz és a kisebb rossz közül választhatunk.
