Kinek a mulasztása a politikai menekültek tömeges megjelenése?
Maja Bobić: – A felelősség legnagyobb része Szerbiát terheli. Társadalmi és állami szempontból is sokat tettünk a vízumliberalizációért, és ennek a folyamatnak az idején kellőképpen megismerkedtünk a schengeni fehér listára kerülés feltételeivel. Ezeknek a feltételeknek nem elég egyszer eleget tenni, hanem folyamatosan dolgozni kell azért, hogy betartsuk őket. Most is. Szerbia már a 2010-es jelentésben negatív osztályzatot kapott az EU-tól a menedékjogot kérők megnövekedett száma miatt. Emiatt arra köteleztek minket, hogy vezessünk be újabb intézkedéseket a menedékjogot kérők számának csökkentése érdekében, valamint indítsunk tájékoztató kampányt a schengeni fehér listával való visszaélés elkerülése érdekében. A másik oldalon viszont a gazdasági világválság kitörése és az észak-afrikai menekültáradat megjelenése után kapott nagyobb fontosságot a menedékjogot kérők kérdése. Ezért annyira fontos a hamis menedékkérők problémájának megoldása az uniós tagországoknak.
Sonja Biserko: – A menekültek legnagyobb része valójában nem politikai menekült, hanem olyan személy, akik gazdasági és szociális nehézségekkel küszködik. Szerbiában több ilyen kategóriába tartozó közösség van, például a romák, az albánok vagy a bosnyákok. A gond ebből kifolyólag az, hogy az unióban megnövekedett azok száma, akik politikai menedékjogért folyamodnak, miközben nem tartoznak a politikai menedékjogot kérők kategóriájába. Mellettük azok a személyek is gondot jelentenek, akik hozzásegítik a hamis úti okmányokhoz azokat a kivándorlókat, akik azzal a reménnyel kelnek útra, hogy a nyugat-európai országokban esetlegesen munkát kaphatnak, vagy beépülhetnek az adott országok szociális rendszereibe.
M.B.: – A menedékjogot kérők legújabb hulláma főként politikai menedékjogot kér, így a szerbiai menekültek is. Ezek az indokok természetesen nincsenek kellőképpen megalapozva, hiszen az EU tisztában van azzal, hogy Szerbia és társadalma, minden hibája ellenére, tiszteletben tartja a demokratikus alapelveket, különösképpen ha a kisebbségi és emberi jogokról van szó. Természetesen ezeken a területeken sohasem elég a befektetett munka, és mindig lehet jobban is dolgozni. A szerbiai menekülthullám legkézenfekvőbb oka az ország gazdasági helyzete, a polgárok anyagi helyzete és a kisebbségi közösségek kifejezetten rossz pénzügyi helyzete.
Mit tehetünk?
S.B.: – A probléma megoldásaként az unió felvetette azt a lehetőséget, hogy megszünteti a vízumliberalizációt, de szerencsére erre azonnal reagált a belügyminiszterünk is. Elsősorban tájékoztatni kellene a polgárokat, hogy nem kaphatnak politikai menedékjogot azokkal az indokokkal, amelyekkel útra kelnek. Tehát az államnak egyrészt kampányt kellene szerveznie a polgárok tájékoztatása érdekében, hogy milyen feltételeknek kell eleget tenni a politikai menedékjog elnyeréséhez az EU-ban. Másrészt fel kell kutatni és le kell tartóztatni azokat a személyeket, csoportokat, akik hamis úti okmányokat árulnak.
M.B.: – Az államnak elsősorban rendszeresen informálnia kellene a lakosságot, hogy tulajdonképpen mit is jelent a schengeni fehér lista. Másodsorban pedig meg kell büntetnie azokat a személyeket, akik részt vettek az ilyen utak megszervezésében, hiszen a veszélyeztetett csoportok gazdasági helyzetével, valamint az EU-n belüli szabad mozgással manipulálva hozzájárultak a probléma elhatalmasodásához. Ugyanakkor a szerb államnak minden szinten komolyan és gyorsan kell dolgoznia az uniós tagság feltételeinek teljesítése érdekében, hiszen ez az egyetlen esélyünk arra, hogy egy politikailag és gazdaságilag stabil Szerbiát teremtsünk. Amíg a szavak szintjéről nem lépünk át a tettek mezejére, addig nem fogunk olyan mechanizmusokkal rendelkezni, amelyek anélkül tudnának minket megvédeni az ilyen problémáktól, hogy mások ne fognák fel őket erőszakosnak.
Hogyan befolyásolhatja az álmenekültek ügye Szerbia európai integrációját?
S.B.: – Az álmenekültek tömeges megjelenése negatívan hatott Szerbia EU-val kapcsolatos viszonyára, hiszen komoly figyelmeztetéseket kapunk az európai közösségtől, sőt az is elhangzott, hogy újra bevezethetik Szerbia számára a vízumkötelességet. Azt sem feledhetjük el viszont, hogy Szerbiában is negatív következményei vannak az esetnek, mivel megnövekedett a romákkal szembeni türelmetlenség, hiszen a vízumkényszer esetleges újbóli bevezetése miatt mindenki őket nevezné meg bűnbaknak. Hogy milyen hatással lehet az ügy az európai integrációra, az attól függ, hogy miként fogja megoldani a jelen problémát a szerb kormány. Nagyon fontos, hogy úgy oldják meg a hamis menekültek ügyét, hogy közben ne sértsék meg az alapvető emberi jogokat, főleg a veszélyeztetett csoportok esetében, valamint ne növeljék a lakosság ellenszenvét azon közösségekkel szemben, amelyek menedékjogot kérnek az EU-ban.
M.B.: – Természetesen csakis negatívan. Tanúi lehetünk annak a jelenségnek, hogy az európai tagországok polgárai ellenzik az unió további bővítését. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal is, hogy Szerbia nemzetközi megítélése nem a legkedvezőbb – legalábbis nem sokkal jobb, mint a kilencvenes években. Számunkra és az európai tagországok vezetői számára is az a legfontosabb, hogy milyen az általános hangulat. Ha pedig ezek a negatív jelenségek tovább gyűrűznek, akkor a közhangulat is negatívabb lesz. Szerbiának a társulási feltételek teljesítése, a tagjelölti státus megszerzése, a tárgyalások megkezdése mellett arra is figyelnie kell, hogy megbízható, hiteles partner legyen.
Véleménye szerint a szerb kormány hogyan fog viszonyulni a fennálló problémához?
M.B.: – Komoly hozzáállásra számíthatunk, hiszen ha az országot kedvezőtlen helyzetbe hoznák, akkor azzal elégedetlenségi hullámot indítanának a polgárok körében. Ugyanakkor egyes intézkedéseket már be is vezettek, de mindenekelőtt az lenne a legfontosabb, hogy az állam megtalálja ezen közösségek gazdasági és szociális problémáinak megoldási kulcsát, ami azonban politikai kérdés. Ez viszont mindent átfogó politikát és további pénzforrásokat feltételez.
M.B.: – A szerb kormány vélhetőleg megértette a figyelmeztetéseket, és tisztában van azzal, hogy a szabad mozgás jogának elvesztése mekkora veszteséget okozna a politikai szereplőknek. Reményeim szerint megértették, hogy a polgároknak mekkora veszteség lenne ez érzelmi, szellemi és anyagi szinten is.
Az EU csaknem tíz évvel ezelőtt hasonló problémával küzdött Magyarországgal kapcsolatban is, amikor a zámolyi romák tömegesen kértek menedékjogot Strasbourgban. Hogyan oldották meg a problémát ekkor?
M.B.: – Erre az esetre nem emlékszem, de az EU köztudottan úgy igyekszik megoldani a hasonló eseteket, hogy rákényszeríti az érintett országok kormányait, „szórakozzanak” el a problémával.
M.B.: – Nem ismerem a magyarországi történéseket, de tisztában kell lennünk azzal, hogy az EU a menekültek kérdését még nem oldotta meg. Csupán kisebb-nagyobb sikerrel megkísérli ellenőrzés alatt tartani, hiszen az unió politikailag és gazdaságilag ma igencsak kelendő a különböző kontinensekről érkező menekültek körében. Ebből kifolyólag annak lehetünk tanúi, hogy az EU újragondolja és felülvizsgálja eddigi politikáját.
