Ratko Mladić 1943. március 12-én született Bosznia-Hercegovinában, a Kalinik melletti Božanovići nevű faluban. Az általános iskola végeztével Szarajevóba költözött, ahol ideiglenesen géplakatosként dolgozott. Zimonyban (Zemun) a hadipari középiskola után elvégezte a belgrádi Szárazföldi Erők Katonai Akadémiáját és a Parancsnoksági Katonai Akadémiát. A Katonai Akadémia elvégzése után 1965. szeptember 27-én csatlakozott a Jugoszláv Néphadsereghez.
Ratko Mladić katonáival 1996 júniusában Szarajevó környékén (Fotó: AP)
Tiszti pályafutását alhadnagyként kezdte Skopjeban (Macedónia) ahol a JNH harmadik katonai körzetének oktatási főnöki tisztségéig jutott és a dandárparancsnoki (vezérőrnagy) rendfokozatig, az összes rendfokozatot betöltötte.
Mladić 1991-től a prishtinai hadtest parancsnok-helyettese volt, majd fél évvel később átvezényelték a krajinai Kninbe, ahol a knini hadtest parancsnokhelyetteseként a fellázadt szerbeknek a gyengén felfegyverzett horvát erőkkel szembeni hadműveleteit irányította. Ő szervezte meg Kninben a krajinai szerbek szeparatista mozgalmát, ami utóbb a szerb–horvát konfliktus kirobbanásához vezetett. Horvátországban azóta háborús bűnösként tartják számon, és azzal vádolják, hogy ő tizedeltette meg a Zadar környéki kis falvak lakosságát.
Szolgálataiért 1991. október 4-én rendkívüli előléptetéssel altábornagyi rangot kapott, 1992. április 25-én megkapja Szarajevóban a 2. hadsereg főparancsnoki tisztségét. Néhány nappal később megbízták a boszniai Szerb Köztársaság hadseregének megteremtésével, amelynek főparancsnoka lett egészen 1996-ig. Vezérezredessé, vagyis tábornokká 1994. június 24-én léptették elő.
Mladić a „Nagy Szerbia” megteremtésének lelkes híveként irányította Szarajevó három és fél évig tartó, több mint tízezer életet követelő ostromát, és őt tartják a srebrenicai etnikai tisztogatás stratégájának is. Mint ismeretes, hadseregével 1995. július 11-én vonult be az ENSZ védelme alatt álló, többségében bosnyákok lakta Srebrenicába. Mladić elfoglalta a várost és kiűzte a teljes lakosságot, miközben az ENSZ kivonult a területről. Mint később kiderült, a kiűzetés alatt több mint 7500 muzulmán nemzetiségű, főként férfit és fiúgyermeket – a legfiatalabb 12 éves volt – gyilkoltatott meg alakulataival.
Végül Slobodan Milosević parancsot adott, hogy 1995 elején állítsák le a harci cselekményeket és írják alá a daytoni békeszerződést. A tettet Radovan Karadžić szégyenletesnek tartotta és felmentette Mladićot, de ő nem volt hajlandó távozni. Végül Karadžićnak kellett távoznia, utóda a boszniai Szerb Köztársaság elnöki tisztségében pedig Biljana Plavšić lett, aki a Mladić ellen 1996 júliusában kiadott nemzetközi elfogatóparancs alapján végül eltávolította a tábornokot a boszniai szerb erők éléről. Ekkor Mladić egy rövid időre a boszniai szerb hadsereg főhadiszállásán, a Szarajevótól hatvan kilométerre északra lévő Han Pijesak bunkerben húzta meg magát, és a NATO boszniai erőit azzal ingerelte, hogy vérfürdőt ígért arra az esetre, ha megpróbálnák letartóztatni.
Ezt követően Mladić Belgrádban tartózkodott, Milošević nyílt támogatását élvezve gyakran mutatkozott nyilvános helyeken. Milošević 2000-ben bekövetkezett bukása után visszatért a boszniai Szerb Köztársaságba, és annak a hadseregnek a védelme alá helyezte magát, amelynek egykor parancsnoka volt.
Mladićot 2001-ben Vojislav Koštunica államfő nyugdíjazta és mentette fel hivatalos katonai szolgálata alól. Svetko Kovač, a Katonai Biztonsági Ügynökség vezetője a Blic napilapnak adott interjújában elmondta, hogy Mladić ekkor Belgrádban, a Banovo Brdo városrészben található házában és különböző katonai objektumokban húzta meg magát 2002 májusáig. Egyes információk szerint eltűnése után egy ideig még Belgrád katonai objektumaiban bujkált, azonban 2003 februárjától kezdve nem hagyott maga után semmilyen nyomot.
A hágai nemzetközi törvényszék 1995. július 25-én emelt először vádat Mladić és Karadžić ellen Bosznia-Hercegovinában elkövetett háborús bűnök és népirtás vádjával. A törvényszék november 16-án másodszor is vádat emelet Mladić ellen srebrenicai népirtás, emberiség elleni bűntettek, és a háborús szokások megsértése vádjával. A vádpontokat 2002-ben szétválasztották majd 2010-ben újból megváltoztatták. A Ratko Mladić elleni módosított vádirat 11 pontból áll, a szökésben lévő tábornokot többek között népirtással, a nem szerbek ellen elkövetett emberiesség elleni bűnökkel és a törvények valamint a háborús szokások megsértésével vádolják az 1992 és 1995 közötti boszniai háborúban. A boszniai szerbek hadseregének egykori parancsnokát két pontban vádolják, azzal, hogy népirtást követett el Srebrenica valamint további nyolc bosznia-hercegovinai község területén, további kilenc pontban a vád üldözés, kínzás és gyilkosságok, deportálás és embertelen bánásmód, civilek terrorizálása, civilek elleni támadás és nemzetközi túszejtés.
Szerbia 2007-ben 1 millió eurós vérdíjat tűzött ki Mladić fejére, 2010-ben 10 millió euróra emelték.
A tábornok családja 2010. június 16-án bíróság útján megpróbálta elérni, hogy nyilvánítsák holttá Mladićot. A család azt javasolta, hogy 2008. március 1-jét nyilvánítsák Ratko Mladić halálának napjává. A belgrádi első számú Alapfokú Bíróság 2010 szeptemberében utasította el a kérvényt.
A volt tábornok nős, felesége Vera, fia Darko. Ana lánya 1994-ben a boszniai háború alatt 23 éves korában öngyilkosságot követett el. A Belgrádi Egyetem Orvostudományi Karának abszolvense volt.
