Dr. Szöllősy Vágó László Bácsgyulafalván született, pedagógiai-pszichológiai szakon végzett, és népzene-tanári képesítést is szerzett. Mindezt, mielőtt bölcsészdoktori címre szert tett. Kispiacon kezdett tanítani, majd megindult vele a lavina: banktisztviselő volt, közép- és főiskolán oktatott, lapunk újságírója lett, népműveléssel, ismeretterjesztéssel foglalkozott, művelődéstörténeti és tudományos munkákat írt, szexuálpszichológusként felvilágosította a fiatalokat, majd megalapította a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetséget.
Továbbá a Ballangó együttessel tizenöt évig járta Vajdaságot és a külföldi országokat, az Ungaresca régizene-együttessel pedig a mai napig is fellép. Nem üres szavak ezek, hiszen vasárnap (május 29-én) 17 órától, a szabadkai Lányi Ernő Művelődési Egyesületben zenélnek. Dr. Szöllősyről kevesen tudják, hogy aktívan sportolt, vívott, röplabdázott és játékvezető is volt. Nehéz is belekezdeni egy olyan interjúba, amely az elmúlt ötven évbe enged betekintést, és nehéz olyan embertől okosan kérdezni, aki az újságírás nagyjának számít, ráadásul pszichológus. Akaratlanul is előjön a lámpaláz, mint az iskolai felelések alkalmával. Belevágtam ezért az első nyilvánvaló közös témába.
Hogyan kezdett újságírással foglalkozni?
-- Folyamatosan kacérkodtam vele. Ötven évre visszamenőleg megtalálhatók az írásaim a Magyar Szóban. Kanizsán, a hetvenes évek végén, nem kedvezett számomra a politikai klíma, ezért elmentem onnan. Akkortájt vettek fel a Magyar Szóba. Hivatalosan kezdőnek számítottam, de gyakorlatban nem. Évekig Vincze Lászlóval együtt készítettük a kanizsai oldalt, akkor kezdtem az újságírást, amikor Matuska Márton vagy Csorba István.
Ballangó Együttes – 2001.
Melyik újságírói műfajokat kedvelte?
-- Az interjút professzionális szinten műveltem, mert ez a műfaj egyúttal pszichológiai kutatási módszer is. Amit az egyetemen a pszichológiai interjúról megtanultam, azt itt alkalmazhattam. A kis formák közül szerettem a jegyzetet. A kritikát kevésbé, mert nem célom ráerőltetni a véleményemet másra. A jegyzet finom szubjektivitása közelebb áll hozzám. Kedveltem a riportot. Kihívást jelentett, ha terepmunkára küldtek, távolabbi helyekre. Az ülőmunka viszont nem nekem való .
Mely témákban mozgott otthonosan?
-- Az életemet a népművelés, a pedagógia, a pszichológia, az oktatás és a művelődés töltötte ki. Utóbbihoz megvolt az elméleti felkészültségem és a gyakorlati tapasztalatom. A Magyar Szó mellett folyamatosan tanítottam szabadkai középiskolákban. A pszichológiatanárok szinte kivétel nélkül fiatal nők voltak, és amikor anyai örömök előtt álltak, én voltam a mindenkori beugró. A Magyar Szó támogatott ebben, mert belülről értesülhettem az oktatási problémákról. Utoljára az egykori pedagógiai akadémián, a tanítóképző főiskolán tanítottam.
Ballangó Együttes – 2006.
Hatalmába kerítette a tanítás öröme?
-- Az elvem: ha a tanár szereti a tantárgyát, a tanulót és a tanítást, akkor a tanuló is szeretni fogja a tanárt, a tantárgyat és a tanulást is. Amikor Kanizsára költöztem, nem tudtam rögtön a tanügyben elhelyezkedni. Két évig banktisztviselő voltam, de az első adandó alkalommal visszamentem a tanügybe. Még akkor is, hogy így a fizetésem a felére csökkent. A feleségem, Veronika is mellettem állt, azt mondta: nem baj, mert ha örömmel végzem a munkámat, akkor többet kapunk a magasabb fizetésnél.
Veronika mindenben a társa volt?
-- Mindent együtt csináltunk 50 éven keresztül, amíg el nem hagyott idén. Az aranylakodalmunkat még megünnepeltük, február 28-án együtt léptünk fel, és március kilencedikén jobblétre szenderült. Úgy érzem, most kettőnk helyett kell megfelelnem. A lelkiatyánk azt mondta ránk, hogy két testben egy lélek vagyunk. Most úgy érzem: egy testben két lélek, mert az ő lelki ereje mindig velem marad.
Ungaresca régizene-együttes – 2008.
Zenés műsorokon is együtt léptek fel...
-- Apám kántortanító volt, a feleségem édesanyja pedig nótás kedvű parasztasszony, akitől csodálatos népdalkincset sajátított el. Szoktam is mondani, hogy amit én megtanultam, azt ő az anyatejjel szívta magába, ezért az övé mindig hitelesebb volt.
Többször adott hangot megmaradásunk feletti aggodalmának. A magyarság fogyatkozása szíven üti?
-- Nagyon, és ezzel tudományos szinten is foglalkoztam. Az adatok alapján alig néhány emberöltő maradt nekünk. A legutóbbi számlálás szerint száz bácskai házaspárra 91 gyerek jut, tehát kétszáz házastársra, míg a házasságok tíz százaléka gyermektelen. Valójában a fele az, mert két gyerek még előfordul egy családban, de három már csak elvétve. Az oktatásügyünket és a tanárokat is hibáztatom ezért, mert senki sem hívja fel a diákok figyelmét a fehér halálra, és arra, hogy az egykézés a mi igazi átkunk. A magyarokban van makacsság, magyarnak lenni addig érdekes, amíg vernek bennünket, egyfajta „csak azért is” kialakult bennünk, de úgy tűnik, ez is hiába.
A VMMSZ megalakításának kezdeményezője és főtitkára. Mennyire tölti ki az életét ez a megbízatás?
-- Nyugdíjba vonulásomkor belevetettem magamat a VMMSZ megalakításába és működtetésébe, hiszen alapvetően mindig is a nemzeti, népi és vallási értékeket helyeztem előtérbe. A művelődési szövetség főtitkáraként viszont úgy számítom, hogy ez az utolsó megbízatásom, jövőre lesz tisztújítás. Nyugodt vagyok, mert tudom, ki lép a helyemre, aki évek óta velem dolgozik, és a feladatok oroszlánrészét már átvette: Sutus Áron.
Ungaresca régizene-együttes - 2010
Rangos elismerésekben részesült, mit bizonyítanak Önnek a díjak?
-- Az ember azt mondja, nem azért csinálja, de a lelke mélyén mindenkinek jólesik. A művelődési szövetség főtitkáraként kezdeményezője voltam díjak megalapításának, melyekkel ösztönözzük azokat, akik valódi értékeink megőrzésére tették fel az életüket: Magyar Életfa-díj, Napleány-díj... most alapítottuk meg a Bodor Anikó-díjat, a Tamaskó József néptáncosi díjat, és a Lányi Ernő népzenei díjat. Buzdítani kell a fiatalokat, és leginkább arra vagyok büszke, hogy egyre több tanítványom engem is túlszárnyal.
A Durindót és a Gyöngyösbokrétát milyen mértékben követi a VMMSZ?
-- Szövetségünk feladata az amatőr mozgalom fellendítése is. A Durindó és a Gyöngyösbokréta, szervezettsége és tartalmi gazdagodása azóta figyelhető meg, amióta a háttérből segítjük. Megszóltak már bennünket, hogy a népdalköreinknek „száz lába meg két foga van”. Idén a Durindónak száznál több résztvevője lesz, ennek fele vegyes csoport, a másik felében több a fiatalok produkciója. A népdalkörök többségében három generáció található meg. Soha még ennyi fiatal nem lépett fel, mint amennyi idén fog. Emellett nagyon fontos számunkra a saját népzenei hagyatékunk megszólaltatása. Haragudtak már rám, mert kifogásoltam, hogy a Durindó programjának kétharmada keleti, azaz erdélyi, bukovinai, moldvai eredetű volt. Reagáltak is, hogy miért bűn erdélyit énekelni? Azt mondtam: nem az a bűn, hanem a mienket elhanyagolni. Idén a kb. száz előadásból 65 alföldi, abból 49 délvidéki népzenei anyag lesz. Ez nem a mi érdemünk, hanem azoké, akik a délvidéki népzenét felkutatták, összegyűjtötték és közkinccsé tették: Fábri Jenő, Burány Béla, Kiss Lajos, Bodor Anikó stb. Gazdag anyagtárunk van, ami már hozzáférhető. Ennek köszönhető, hogy a fiataljaink fokozottabban érdeklődnek a délvidéki népzene iránt, és felismerik a szépségét.
