Fényes esküvőt ültek nyolcvan évvel ezelőtt Óbecsén, s a világra szóló eseményből a város egész lakossága kivette a részét. „Az a nagy tisztelet, mellyel a Gerber családot községünk szegénye-gazdagja illeti – írta a Tiszavidék 1931. július 28-ai számában –, az az őszinte megbecsülés és szeretet, melyet a veterán házaspár évtizedekre visszanyúló munkásságával a maga részére a nép széles rétegeiben kivívott, szinte a község ünnepévé avatta a keddi napot, Gerber Nándor és alsóeöri Seper Matild házasságának 60. évfordulóját.” Már előző este parádés felvonulást rendezett a tűzoltóság, melynek helyi parancsnoka az idős vállalkozó, Gerber Nándor sörgyáros volt, hogy köszöntsék az akkor már nyolcvanhét esztendős óbecsei polgárt. A lelkes lakosok minden tiszteletükkel fölruházták az idős házaspárt, hiszen Galambos Pál lapszerkesztő úrral együtt már csak ők képviselték azt a régi világot, amelyre oly jó volt emlékezni. 1931-re a Tisza-parti város már reménytelen szegénységbe süllyedt, s az ünneppel meg szerették volna mutatni, hogy emlékezetükben még elevenen élnek a boldogabb idők. A ház előtt Rácz Imre karnagy vezetésével a Polgári Magyar Dalkör adott szerenádot, másnap pedig kétszeri harangszó hívogatott az ünnepi szentmisére, amelyen Petrányi Ferenc apátplébános áldásával megerősítette a házastársi esküt.
Megtörtént ez egyébként már tíz évvel korábban is, amikor idősebb Gerber Nándor még csak az ötvenedik házassági évfordulóját ünnepelte – akkor a város felülmúlhatatlan krónikása, Lantos mester így örökítette meg az eseményt: „Oly rokonszenves párt / Egyhamar nem találsz. / Városunknak dísze: / Arany búzakalász!”. Méltán e lelkesedés, hiszen Óbecsén a Gerber névvel – akárcsak a Galambos, a Vissy vagy a Freund család nevével – összefonódott a szociális biztonság élménye. Kórházra ugyan akkor sem tellett, de felekezetenként biztosítva volt az orvosi ellátás, gondoskodtak az elaggott emberekről, és ha olykor lármás botrányoktól kísérve, de az árvák gondozását is megoldották. Hogy volt miből – az nem olyan természetes! Mindenesetre Gerber Nándor sörgyáros 1901-től igazgatósági tagja volt a 200 000 korona alaptőkével rendelkező Kerületi Hitelbank részvénytársaságnak, és maradt elnökségi tag akkor is, amikor 1909-ben Galambos Pál vezérigazgató irányításával már 800 000 korona volt az intézmény alaptőkéje. 1910-ben azután Galambos Pál a Kerületi Hitelbankot – annak teljes vagyonával együtt – apportálta az Ó-Becsei első takarékpénztár és hitelbankba úgy, hogy az 1 300 000 korona alaptőkével rendelkező pénzintézet vezérigazgatói posztját is átvette, ahová Gerber Nándor is követte őt. Olyan sikertörténet volt ez, amelyre a város polgárai sokáig emlékeztek. Megillette hát az ünneplés az idős vállalkozót.
Gerber Nándor és fia, ifjabb Gerber Nándor a XIX. század végén virágoztatta föl az ősök által még a XVIII. században alapított sörgyárat, melynek 1945-ben államosított üzeméből a stájer lovak még ötven évvel ezelőtt is dübörögve szállították a hordóba zárt nektárt. Természetesen a Sörgyár utcája vezetett az üzem bejáratához, amelyből az idők szellemének megfelelően Lenin utca lett. Ma már üresen állnak a serfőzde csarnokai, kóbor ebek tanyája lett a gazzal felvert udvar is, és aki ma fölkeresi ezt az rozsda emésztette ipari emléket, láthatja, hogy hová vezetett a lenini út.
Megtapasztalja ezt ma a Gerber dédunoka, Gereben Ferenc budapesti egyetemi tanár, kandidátus, a szociológiai tudományok doktora is, aki először látogat Óbecsére, az ősök városába. Ő ugyan már Szolnokon született, de tudom, régóta viaskodott az elhatározással: haza kellene már egyszer látogatni, ama régi híres menyegzők vidékére, ahol a nyolcvanhét éves aggastyán előtt ódivatú kosztümökben rokokó négyest, régi valcert és falusi német polkát táncoltak a családtagok. Ifjabb Gerber Nándor (elveszett) birtokán ugyan nem lesz körvadászat – mint volt ama nevezetes 1928. esztendő januárjának 10. napján, amikor 256 nyuszi bánta az ünnepet –, de szívesen lát mindenkit a Városi Könyvtárban a határon túli magyarok identitásával kapcsolatos kutatásai eredményeiről szóló beszámolójára. S aki nem akar hinni a szociológiai tényeknek, végigsétálhat a tudós tanárral a Gerberék utcáján, ki egészen a régi világ szívfájdító roncsaihoz.
