Lehet, hogy véletlen az egybeesés, de Ratko Mladi ć letartóztatása napján a szerb pravoszláv egyház nagy tavaszi zsinata hirtelen befejezte munkáját. Szó, mi szó, első hallásra az ember azt hinné, hogy a szerb ortodox egyház püspökeinek ülése a legkevésbé befolyásolja az életét, sőt semennyire sincs rá hatással, de nem kellene figyelmen kívül hagyni, hogy ezen a zsinaton döntöttek – vagy legalábbis beszélgettek – Róma püspökének, vagyis XVI. Benedek pápának a szerbiai látogatásáról. A véletlennek hála viszont, a média leginkább az egykori boszniai tábornokkal volt elfoglalva, így kevesen foglalkoztak (érdemben) a nem csupán hívőknek fontos, történelmi jelentőségű vizit lehetőségével.
A hágai körözött kézre kerítésének körülményeivel, búvóhelyeivel és kilétével szórakozó sajtóban mellékes hírként szerepeltek a zsinati döntések, és ha szóba is kerültek, leginkább az új püspökökről, valamint a katonai lelkipásztorkodásról szóltak. Néhány lap és tudósítás mégis teret engedett a témának, bár amennyire a szűkszavú püspöki nyilatkozatból érteni lehetett, nemleges döntés született. Valójában?
Annak ellenére, hogy a szerb médiumok túlnyomó része arról cikkezett, hogy XVI. Benedek nem fog szerepelni meghívottként a 2013-ban Nišben megrendezésre kerülő milánói ediktum 1700. évfordulójának tiszteletére megrendezett ünnepségén, és a rendezvényt Szerbiában az ortodox egyház fogja megrendezni, semmi konkrétumot sem olvashattunk ezzel kapcsolatban. Még a pravoszláv egyház közleményében is csak annyi olvasható, hogy a zsinat „megvitatta” a 313-ban kibocsátott ediktumot helyi (szerb egyházon belüli), összpravoszláv és összkeresztény szinten. E sorok után pedig megjegyzik: levelet küldtek I. Bartolomeosz konstantinápolyi pátriárkának, hogy mihamarabb hívja össze az egyetemes ortodox zsinatot. Hogy miért, azt nem taglalták, de érdemes figyelembe venni a tényt, hogy 2006-ban XVI. Benedek felkereste az ortodox kereszténység fejének tartott konstantinápolyi pátriárkát, aki később szintén meglátogatta Róma püspökét (az első nagy történelmi megbékélés 1964-ben VI. Pál pápa és Athénagorasz konstantinápolyi pátriárka jeruzsálemi találkozása volt), illetve hogy csupán Oroszországban és Szerbiában nem járt még Róma püspöke. Valahol itt lehet utolérni a pápalátogatással kapcsolatos hallgatást, a legnagyobb létszámú patriarchátus, a moszkvai ugyanis köztudottan nagy fontossággal bír a szerb egyház életében. Moszkva pedig ugyanekkora hatással van Belgrád életére. Mindez csupán politika, mert ugye, hogyan nézne ki, ha Oroszország lenne az utolsó pravoszláv állam, amelyet meglátogat a katolikus egyházfő? Igaz ugyan, hogy a szerb egyház egy része a legkülönfélébb okokra hivatkozva ellenzi a látogatást (például a Vatikán II. világháborús szerepe, vagy hogy amely földre rálép a pápa, az katolikus föld), de a többség támogatását mégis a jelenlegi szerb pátriárka élvezi, aki pedig nyitott az ökumenizmusra. Az ortodoxia és a nyugati kereszténység közötti ellentét ugyanakkor már ezredéves, ennek kifejtéséhez azonban sem elég hely, sem elég idő nem áll rendelkezésünkre.
Aniši származású Irinej pátriárka már megválasztása után arról nyilatkozott, hogy XVI. Benedek 2013-ban felkeresheti Niš városát. Ott született Nagy Konstantin császár, aki 313-ban kibocsátotta a keresztények számára vallásszabadságot biztosító milánói ediktumot. Az egész kereszténység számára nagy jelentőséggel bíró 1700. évforduló tehát méltó alkalom lehetne nemcsak a Konstantinról való megemlékezésre, hanem egy szerbiai pápalátogatásra is. Ugyanakkor Boris Tadić szerb államfő is meghívta a pápát Szerbiába. Tény, hogy XVI. Benedek államfőként is meglátogathatná Szerbiát, de azt sem feledhetjük, hogy egy olyan ország esetében, amelyben a többség más vallású, a Szentszék álláspontja szerint a többségi vallás vezetőinek beleegyezése is kívánatos a látogatás megszervezéséhez.
A niši ünnepség ugyan jó alkalom lenne a látogatásra, de a pápa látogatását 2-3 évvel korábban szokták megszervezni. A pravoszláv egyház pedig félő, még nem kezdte meg az ünnepség szervezését, így ezért késik a meghívás. Ugyanakkor nem a pápát szokták meghívni, hanem a római katolikus egyházat, amely pedig eldönti, hogy kit küld el. Erre utalhat az az egyetlen nyilatkozatfoszlány, miszerint a szerb pravoszláv egyház az ünnepen mindegyik ortodox egyházfőjének, valamint a nyugati kereszténység minden magas rangú képviselőjének részvételére számít.
A látogatás pedig, hívők vagyunk, vagy sem, mindannyiunk számára fontos, hiszen rámutatnánk arra, hogy több az, ami minket összeköt, mint ami szétválaszt és elérkezett az ideje az 1054-es egyházszakadás emelte fal végleges ledöntésének, ez pedig nem csak a szerb pravoszláv egyházról, hanem az országról alkotott képet is jobbá tenné. Olyan nemzetközi elismerést kapnánk, amely bizonyítaná: Szerbia demokratikus ország és tiszteli más vallású polgárait. Az Európai Unió kapujában pedig egy ilyen dicséret jó ajánlólevél lehetne számunkra.
