Béres Zoltán, a Vajdasági Magyar Civil Szövetség új elnöke többek között azt tűzte ki célul, hogy megerősítsék a polgároknak az ún. ernyőszervezetekbe vetett bizalmát és még inkább felhívják figyelmüket a civil szféra támogatásának fontosságára. A civil szervezetek csak a pályázatokra összpontosítanak, pedig a civilek részéről érkező segítség is szép eredményeket hozna. Mindemellett a civil szervezetek kölcsönös bizalmon alapuló összefogására buzdít az új elnök.
Milyen irányt vesz a Vajdasági Magyar Civil Szövetség?
– Nem a nulláról indulunk. A Vajdasági Magyar Civil Szövetség visszatekint már néhány éves múltra, kialakult kapcsolatrendszerei és eredményei vannak. Ez abban nyilvánul meg, hogy a Magyar Nemzeti Tanács bizonyos dokumentumaiba már beépített olyan javaslatokat, amik a szövetségünktől származnak. Ernyőszervezetként konkrét szerepünk a tagszervezeteink meglátásainak, javaslatainak összegyűjtése, megfogalmazása és a megfelelő helyre való eljuttatása. Szerepünket látjuk abban is, hogy képzéseket és összejöveteleket szervezzünk, amelyeken a tagságunk hasznos tudásra tehet szert, valamint gyümölcsöző kapcsolatokat építhet ki.
Bizalmatlanok-e az emberek az ernyőszervezetekkel szemben?
– Korábban jómagam is civil szervezetben működtem, és már akkoriban tapasztaltam, hogy az ernyőszervezet kifejezés némi gyanút ébreszt. Bevallom, én is így voltam vele. Sokan úgy gondolják, hogy az ernyőszervezetek csak meghallgatják a civil szervezetek gondjait, de gyakorlatilag nem tesznek semmit sem. Csak papíron képviselik őket és erőfeszítések nélkül akarnak elérni valamit. Sokan talán feleslegesnek is képzelik őket. Azt viszont tudni kell és erre én is időközben döbbentem rá, hogy ha egyvalaki kiáll és mond valamit, annak nincs olyan hatása, mint amikor ezt ötvenen teszik egyszerre. Ezt a számot azért említem, mert megközelítőleg ennyi tagszervezetet számlálunk. Jó lenne, ha többen lennének, becslésünk szerint ugyanis ennél jóval több magyar civil szervezet működik Vajdaságban. Ennek ellenére nem szeretnénk vad toborzásba kezdeni. Az jöjjön, akinek bizalma van irántunk, közösen akar gondolkodni a többiekkel. Együtt jobb megoldásokra jutunk, úgy is mondhatnám, hogy okosabbak és hangosabbak vagyunk. Igazából ez az, ami indokolja egy ilyen ernyőszervezet létezését.
Mennyire természetes gondolat a különböző civil szervezetek szövetkezése?
– A civil szervezetek valahol vetélytársak. Amikor megjelenik egy pályázat, arra természetesen több civil szervezet is rámozdul, így valójában versenyeznek egymással. Ez arra készteti őket, hogy elszigetelődjenek egymástól, de szerintem ez téves megközelítés, a versengésnek és az összefogásnak párhuzamosan kell jelen lennie. Ha csak az egyik szerint hozzuk meg a döntéseinket, akkor nem lehetünk hatékonyak.
Hogyan tud javítani a Vajdasági Magyar Civil Szövetség a tagszervezetek anyagi helyzetén?
– Közvetlenül pénzt nem osztunk, tehát a tagszervezeteink ilyen jellegű közvetlen segítséget ne várjanak tőlünk. Valójában azoknak az elveknek a megfogalmazásában szeretnénk részt venni, amelyek alapján majd a jövőben a pénzeket és a támogatásokat osztják. A hosszú távon gondolkodóknak mindenképpen köztünk a helye, de hétköznapi pénzügyi problémákat nem tudunk megoldani.
Milyen a szövetségükről kialakult jövőbeni víziója?
– Fontos, hogy a tagság anyagilag erős legyen, szilárd lábakon álljon, rendszeressé váljon az önkéntes munka, a civil szervetek támogatása pedig hagyományszerűen, generációról generációra szálljon. Egész Közép-Európára jellemző, hogy leépült ez a terület. A jótékonykodás nem egy bevett szokás, talán azért, mert anyagilag nehézkesen élünk. Így tényleg csak a pályázati támogatások maradnak, az emberek pedig elfordulnak a jótékonykodástól. Elmarad az is, hogy például valaki péntekenként benéz a mozgássérültek egyesületébe, és megkérdezi, kinek kell fuvar. Ezek a dolgok nem működnek, mert nincsenek a köztudatban. Mindenki csak a pályázati pénzekben gondolkodik, pedig a civil szféra valójában egy mozgalom kellene, hogy legyen.
Mit tudhatunk a készülő civil fejlesztési stratégiáról?
– Az MNT civil konzultatív testülete tűzte ki céljául a középtávú civil fejlesztési stratégia kidolgozását. Épp a múltunknak köszönhetően ebben partnerként tekintenek ránk. Sokat jelent számunkra ez a stratégia, mert ha megfelelően alkalmazzák, akkor mindannyiunk számára átlátható és kiszámítható lesz a támogatási rendszer. Valakik majd bizonyára azt tapasztalják, hogy az ő tevékenységük évekig nem lesz támogatva, de még a tisztánlátás is jobb, mint évekig hiába reménykedni.
Milyen a civil szféra helyzete?
– Hagyományaitól megfosztott helyzetben van, amely az önkéntesség és a kialakult támogatói hálózat hiányát is jelenti. A civil szférának az is a szerepe lenne, hogy lépjen azokban az ügyekben, amelyekben az állam intézményei nem találnak megoldást, vagy nem jut el hozzájuk a problémafelismerés. Civil szervezetet alapítani egyszerű, de nehéz fenntartani, mert a jelenlegi törvények és az adópolitika ellehetetleníti a civil szervezetek létezését. Épp ezért járódott be más országokban az ún. „egy százalék adó”. Ugyanakkor ezzel az embereket ráirányítják arra, hogy gondolkodjanak, milyen ügyet szeretnének támogatni. Nálunk még nem jellemző ez a hozzáállás, nem is nagyon beszélnek róla, pedig fontos lenne, hogy ne csak az állam részéről meghatározott problémák kapjanak pénzt, hanem a civil kezdeményezések is.
Az állam pedig ebben nem partner…
– Úgy tűnik, hogy nem, mert az utóbbi tíz évben jelentős változás nem történt ezen a téren, pedig a civil kezdeményezések, tevékenységek emberibbé teszik a társadalmunkat.
