Az Újvidék melletti valamikori Gusek-tanya mai tulajdonosai valószínűleg nem is sejtik, hogy mi zajlott le 65 évvel ezelőtt a birtokukon. A kutatókra vár annak bizonyítása, hogy ez is egyike volt a vérengzések helyszíneinek
Az 1941 és 1948 közötti időszakban elkövetett gaztettek, gyilkosságok, kivégzések feltárásával megbízott magyar–szerb akadémiai vegyes bizottság felől az utóbbi időben szinte semmit sem lehetett hallani. A bizottság megalakulását jellemző kezdeti eufóriát követően nem érkeztek hírek az érdemi munka elkezdéséről. Ezért hatott meglepetésszerűen, amikor a közelmúltban dr. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke és dr. Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója együttműködési megállapodást írt alá.
A megállapodás létrejöttének okairól, illetve az annak függvényében várható előrelépésekről dr. Korhecz nyilatkozott lapunknak.
Milyen célból született megállapodás az MNT és az MTA Történettudományi Intézete között?
– A megállapodásra azért volt szükség, mert az akadémiai vegyes bizottság nem kezdte meg az érdemi munkát a terepen. A nagy áttörés nagyjából egy éve történt meg: a bizottság szerb, illetve magyar részről is megalakult, majd ezt követően Szabadkán tartottunk egy nagy tanácskozást, amelyen feltérképeződött az elvégzendő munka. A folyamat ezután leállt. Többek között azért, mert hiányzott egy kutatási terv, amely pontosan részletezné, hogy a nagy tanácskozáson megfogalmazódott elvek milyen ütemterv és kik által hajtódnak végre. Az ügyet el kellett mozdítani a holtpontról, ezért a bizottság magyar része eldöntötte, hogy a kutatás rájuk eső részét szakmailag a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete vezesse. Ezután elkészült a kutatási terv és így jutottunk el a kérdéshez, hogy ki végzi majd el a terepi kutatómunkát. Ennek a problémának a megoldását szolgálja a történettudományi intézet és az MNT közötti megállapodás. Kellett valaki a vajdasági magyar oldalon, aki vendéglátója, intézménye a kutatásoknak, illetve aki felvállalja a kutatások pénzelését, technikai lebonyolítását. A megállapodás tartalmával a vegyes bizottság szerb oldala is megismerkedett és jóváhagyásukat adták rá. A kutatás technikai részét az MNT által alapított Vajdasági Magyar Művelődési Intézetre bízzuk, a tanács gyakorlatilag csak felügyeli majd a folyamatot, illetve megvalósítja a pénzelést. A pénzelés természetesen elsősorban úgy valósul meg, hogy az MNT a magyar kormányzattól a programjaira szánt pénzből fordít külön eszközöket erre. Ebben az évben ezek a költségek várhatóan 3 millió dinárra rúgnak majd.
A hallottak alapján úgy tűnik, hogy a terepi munka hamarosan elkezdődhet. Tudna-e részleteket mondani a kutatás menetével kapcsolatban?
– A folyamatba eddig is bekapcsolt levéltárasok, történészek elkezdik a levéltári anyag konkrét, tervszerű feldolgozását. Azokat a dokumentumokat dolgozzák fel, amelyekben az áldozatok nevei, a kivégzések, meghurcolások indokai, illetve helyszínekre való utalások szerepelnek. Ezenkívül a még élő tanúkat is felkeresik a kutatók, pontosabban néprajzkutatók. A száraz levéltári anyagok mellett az események feltárásához nagyon értékes adalékot adhatnak a túlélők, a hozzátartozók szubjektív vallomásai. Ez a munka sem tűr halasztást, hiszen folyamatosan fogynak a tanúk. Remélem, hogy a nyári szabadságok után el is kezdődhet a konkrét munka. A kutatók szinte már csak a startpisztoly eldördülését várják. A feldolgozott adatokat a VMMI azután természetesen a MTA Történettudományi Intézetének továbbítja.
Ebben a pillanatban tudni lehet-e, hogy név szerint kik vesznek részt a kutatásokban?
– A kutatási terv gyakorlatilag már nevesíti azokat az embereket, intézményeket, akik vagy amelyek részt vesznek majd a folyamatban. A kutatás során együttműködünk majd a zentai Történelmi Levéltárral és a Tartományi Levéltár kutatócsoportjával, valamint a Kiss Lajos Néprajzi Társasággal. Ha neveket kellene említenem, akkor ebben a pillanatban Mezei Zsuzsát, a Tartományi Levéltár levéltárasát, Fodor Istvánt, a zentai Történelmi Levéltár levéltárosát, dr. Papp Árpád néprajzkutatót, dr. Ózer Ágnes történészt és dr. Mészáros Zoltán történészt nevezném meg.
Részben úgy tűnik, hogy a megállapodás alapján átveszik a vegyes bizottság szerb felétől azokat a feladatokat, amelyeket talán ők végezhettek volna el a legkönnyebben Vajdaságban…
– Ez nem egészen így van, a vegyes bizottságon belül erre vonatkozólag nem voltak megállapodások. A feltáró munka célját határozták meg. Az, hogy a magyar fél csak Magyarországon végez kutatásokat, vagy a szerb fél csak Szerbiában, nem volt megállapodás tárgya. Éppen azért vegyes bizottság, hogy egymást segítve és kiegészítve történjen meg az eredmények feltárása. Persze most megkérdezhetné, hogy miért nem a szerb fél kutatói végzik a munkát. Ennek szerintem két oka van: a szerb oldalon nincs megoldva a kutatások pénzelése. Az is nehezítő tényező, hogy a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémiának az MTA-val ellentétben nincsenek olyan profi kutatókból álló szakintézményei, amelyek hivatásszerűen foglalkoznak akadémiai kutatással. A két akadémia felépítése eltér egymástól. Emellett azt sem kell elfelejteni, hogy azok a kutatók, akik ebben a témában megfelelő előkutatásokat folytattak és behatárolták a lényeges levéltári anyagot, gyakorlatilag mind vajdasági magyar emberek. A magyar vonatkozású atrocitások szempontjából ők dolgozhatják fel a legtöbb részletet. Valahol magyar érdek, hogy ezek a kutatások megvalósuljanak.
Mennyire tekinti elismerésnek, hogy az MTA Történettudományi Intézete az MNT-re, illetve intézményére gondolt együttműködő partnerként?
– Ezek azok a visszajelzések, amelyek azt jelzik, hogy új korszak kezdődött el a vajdasági magyar közösség életében. Ez a folyamat nemcsak az MNT megválasztásával valósul meg, hanem intézményrendszerünk bővítésével is. Egyértelművé válik, hogy az amatörizmusból áttértünk egyfajta köztestületi, közintézményi érdekérvényesítés útjára. Eddig ezekkel a kutatásokkal elsősorban lelkes amatőrök foglalkoztak. Ami most történik, az azt jelzi, hogy a magyar érdekérvényesítés Vajdaságban hivatásos keretek közé került. Ezt természetesen az anyaországban is észreveszik és Szerbiában is elfogadják.
