Nem túlzás azt állítani, hogy a szerbiai médiaszféra a napokban új uralkodót kapott: Novak Đoković nemcsak a férfi teniszezők világranglistájának trónját foglalhatta el, hanem országunk sajtóvilágának koronázatlan uralkodójává is vált. Értesülhettünk róla, hogy Đoković milliós beruházásokat hoz majd Szerbiába, hogy megváltoztatja az országról kialakult képet, hogy a fiatalok új és végre pozitív példaképet kaptak személyében.
A Đoković-őrület kapcsán dr. Žarko Trebješanin pszichológus, a Belgrádi Egyetem Gyógypedagógiai Karának tanára nyilatkozott lapunknak.
Mi lehet a pozitív hozadéka a Đoković sikerei, illetve személye kapcsán kitört hisztériának?
– Novak sikerei nemcsak a sport szemszögéből fontosak, hanem a szerb társadalom, kultúra és közvélemény szempontjából is. Megmutatta, hogy hogyan lehet valaki valóban sportszerű, hogyan harcolhat valaki sportszerűen. Novak mindig tisztességesen, „vitézien” harcol a teniszpályán, nem alázza meg ellenfeleit, tisztelettel viseltetik irányukban. Novak egy újfajta kultúrát teremtett meg a sportban. Ez a kultúra, viselkedésforma eddig nem igazán volt jellemző a szerb sportra és a szerbiai sportolókra. Novak bebizonyította, hogy ha valaki el is veszít egy „csatát”, még mindig összeszedheti erejét és akkor van esélye megnyerni a „háborút”. Ezzel nagy mértékben hozzájárult a szerb sport, illetve sportkultúra jövőbeni fejlődéséhez. A szerb sportolók mindig is tudtak nyerni, de ha egyszer vesztésre álltak, akkor azonnal érdektelenné váltak, feladták a küzdelmet és ennek folyományaként természetesen veszítettek. Az is fontos, hogy Novak szerintem számos fiatal szemében eszményképpé lépett elő. A múlt század kilencvenes éveitől kezdve a szerbiai fiatalok negatív példaképeket választottak maguknak: igencsak gyanús múlttal rendelkező egyéneket, akik szemtelenül meggazdagodtak, mágnásokat, bűnözőket, esztrádművészeket. Már nagyon szükség volt egy olyan személyre, aki pozitív példakép lehet. Novak nemcsak a teniszben jó, hanem egyébként is pozitív személyiségként jellemezhető: kitartó, szorgalmas, odaadó, szívélyes, közvetlen, nem elkényeztetett, szerény, természetesen viselkedik, szellemes.
Ha már említette a kilencvenes éveket: tény, hogy az elmúlt húsz évben a világban Szerbiát leginkább háborús bűnökkel hozták összefüggésbe. Ez természetesen rányomta bélyegét az emberek önbecsülésére is, sokan szégyent éreztek, amikor külföldön meg kellett mondaniuk, hogy Szerbiából érkeztek. Ezen a téren, a társadalom önbecsülésének a növelésében várhatunk-e pozitív irányú változást világelső teniszezőnk miatt?
– Igen, azt hiszem, hogy ezen a téren is várhatunk kedvező változást. Az első lépés, hogy az országon, a társadalmon belül Novaknak köszönhetően lassan változnak majd a fiatalok, az emberek példaképei. Ahogyan azt már kifejtettem: a jövőben egyre kevesebben tekintenek eszményképként Šešeljre, vagy Arkanra. Lassan elindul a társadalom értékrendjének pozitív irányú változása. Először a szerbiai emberek változnak meg fokozatosan, és ennek folyományaként önbecsülésük is növekszik és nem érzik majd szégyennek, ha arra kell választ adniuk, hogy melyik országból származnak. Szerbia nemzetközi megítélését valóban nagy mértékben befolyásolhatja Novak, az ő természete, és a mód, ahogyan a sporttal foglalkozik.
Minél sikeresebbé vált Đoković, annál több politikus tűnt fel a vonzáskörében. Mire szeretnék felhasználni a teniszező sikerét: a nemzeti érzés növelésére, vagy esetleg saját, illetve pártjuk népszerűségének a növelésére?
– A politikusok mindig is hasznot igyekeztek húzni a sportolók sikeréből, ez nem most kezdődött el. Ugyanakkor a Novak hazaérkezését követő ünnepségen feltűnt, hogy politikusaink meglehetősen értelmesen viselkedtek és nem nyomultak a figyelem központjába, nem helyezték magukat előtérbe. Az viszont más országokban is jellemző, hogy az államhatalom és a politikum részt vesz a sikeres sportolók diadalaiban. De ez normális is, hiszen az egyszerű emberek is részt kérnek maguknak sportolóik sikeréből.
Az embernek lassan az az érzése támad, hogy még a csapból is Đoković folyik: mindenki őrá figyel, róla olvasnak és őt nézik, hallgatják a televízióban. A rendkívüli médiaszereplés külön felelősséggel terheli-e teniszezőnket?
– Először inkább azzal foglalkoznék, hogy ez a nagy médiafigyelem mekkora nyomást jelent Novak számára. Természetesen óriásit, amit nem mindenki lenne képes elviselni. Ugyanakkor azt hiszem, hogy bár Novak még nagyon fiatal, van akkora lelki egyensúlya és van annyira érett, hogy nem roppan össze. Hiszem, hogy képes lesz elviselni a sikert, mert erre sem mindenki képes. Ami a felelősséget illeti, valójában minden közszereplőre felelősség hárul azért, amit tesz, vagy amit mond. A közszereplők befolyásolhatják az embereket, ezért ha akarják, ha nem, a felelősség rájuk hárul. Minél inkább tisztában van ezzel valamelyik közszereplő, annál inkább figyel a viselkedésére, a szavaira. Novak szerintem ezzel is tisztában van. Eddig a lehető legjobb módon használta fel befolyását.
