Kétévente indul színészképzés magyar nyelven az újvidéki Művészeti Akadémián, ennek ellenére idén mindössze hárman jelentkeztek a felvételi felhívásra, s ebből, mint azt Hernyák Györgytől, az akadémia egyik tanárától megtudtuk, két lányt vettek fel. Nem meglepő az, hogy fogyunk, hiszen ez a tendencia, mondja Hernyák, de rögtön hozzáteszi, voltak már hullámvölgyek és lehet, hogy ez is csak egy azok közül. Pótfelvételi szeptemberben lesz és mindenki állami költségen tanulhat – ezt nagyon fontos kihangsúlyozni.
– Nem csak itt vagyunk kevesen, fogynak az általános iskolások is. Nem lepődtem meg, mégis megdöbbentett a dolog, hiszen Budapesten a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakára általában 1000-1200-an jelentkeznek. Nálunk a szerb nyelvű színész szakra 120-an jelentkeztek, a magyarra pedig hárman, miközben azért általában 15-20-an szoktak.
Milyen munkalehetősége van a diplomás színésznek? Kevés színházunk van, viszont színészi végzettséggel a médiában, bemondóként is el lehet helyezkedni és szükség is volna képzett, jól beszélő emberekre.
– Nyolc évvel ezelőtt mondtam először a gyerekeknek a felvételit követően, hogy nincs munkahely. Ennek ellenére senki sem lépett vissza emiatt, aztán valamilyen csoda folytán mégis mindenkinek lett munkahelye. Négy évvel ezelőtt elismételtem ugyanezt, s most újra elmondhatom, hogy mindenkinek lett állása. Vannak csodák. Emellett alakulófélben van a nemzeti színház, ha lesz rá politikai akarat, ott, gondolom, szükség lesz még több színészre.
Az idén végzett színésznövendékek: (balról jobbra) Pámer Csilla, Mácsai Endre, Baráth Attila (hátul) és Hajdú Tamás (fotó: Szilágyi Nándor)
Milyen az az ideális létszám, amelyikkel jó dolgozni?
– Tíz embert veszünk fel, tehát ez az a maximális létszám, akikkel jól lehet dolgozni. A minimum sajnos nem kettő. A legutolsó osztályom négyes létszámú volt, és ez alapján mondhatom, hogy négy emberrel már lehet dolgozni. Egyszer volt tízes létszámú osztályom és nem is oly gyakori ez. Átlagban hatan fejezik be, most jött ki a tizenhetedik generáció. Az elmúlt tizenöt-húsz évben szinte mindenki a szakmában maradt. Előtte kevesen maradtak színészek, de az sem baj, hiszen elhelyezkednek máshol, médiában, újságíróként, van kolléganő, aki Bánátban művelődéssel foglalkozik.
Lehetőség van az önszerveződésben is, a saját maguk alapította színházakban. Van-e igény ilyesmire, a mobilis színházra, hiszen kevés a pénz a tájolásra.
– Állandóan hangsúlyozom, hogy színházat kell alapítani. Nem egy színház alakult meg az elmúlt harminc évben, amelyek közül több ugyan befulladt, de van, amelyik több mint harminc éve működik, a Tanyaszínház. Hatalmas szükség lenne a bánáti magyar színház megalakulására, amely kezdeményezés meg is indult, aztán egy-két egyénnek „köszönhetően” nem alakult meg. Bánátban van legalább hatvanezer magyar, akiknek minden bizonnyal lenne igényük a színházra. De tudni kell, hogy az igényt a színész teremti meg. A polgár megél mindenféle kultúra nélkül is. De ha adunk neki valamit, akkor kialakul nála ez az igény is. Vagyis ha nincs munkalehetőség, teremteni kell magunknak. Ne mi legyünk már azok, akik bezárják az újvidéki akadémia magyar tanszakát! Bánátban önszerveződésből kell színházat csinálni és ehhez kell egy erős ember, aki mögé felsorakoznak majd a többiek. Nagyon sok példa van, hogy önszerveződésből alakultak társulatok, saját költségen készítettek és utaztattak előadásokat, aztán amikor már működőképes lett, akkor a politika is felkarolta, zsebbe nyúlt, támogatta. A mostani körülmények olyanok lettek, hogy tálcán kínálták a szerepeket, de annak idején ez nem így működött. Én az első rendezésemre akadémia után öt évet vártam, aztán megint öt évet vártam a következőre. Meg kell szokni, hogy nem kínálják tálcán a lehetőségeket, magunknak kell azokat megteremtenünk.
A négy idén végzett hallgató közül hárman Szabadkán, egy színész pedig Újvidéken kapott munkát. Hogyan látja a szabadkai Népszínház társulatának helyzetét és jövőjét?
– Amióta a lebontott színház épül, a két társulat egy helyre szorult, nem férnek el. A Soltis Lajos Stúdió helye megszűnik, kellene keresni egy új termet. Szabadkán a színházra a politika általában egyáltalán nem figyel. A csipkegyárban uralkodó állapotok nem színészhez, hanem emberhez méltatlanok. Ott nem lehet normálisan illemhelyre elmenni, omlik a vakolat, télen hideg van, nyáron meleg van, dohos és büdös, és patkányok között próbál a színész valamiféle kultúrát nyújtani, ami olyan, amilyen. Úgy gondolom, hogy az a politika, amelyik nem figyel a kultúrájára, az oktatásra, a médiára, az el fog süllyedni. Mert nem minden politika, és nem minden gazdaság, hanem esetleg gazdagság. A gazdagság pedig nem mindig pénz. Hanem ész és szív és lélek. Kosztolányi ideje óta nem változott a városban a kultúrához való viszonyulás. Az emberek reménytelenek, nincs hol kikapcsolódjanak és nincs hol bekapcsolódjanak. Mindenki be van zárkózva, harcol a saját kis életéért, a politika pedig e felett lebeg valahol. A színészek pedig dolgoznak, alkotnak.
Annak, akiben motoszkál a kérdés, hogy esetleg erre a pályára lépjen, mit kell tudnia a felvételiről, az egyetemről?
– Fontos, hogy tíz ember állami költségen tanulhat. Tehát van még nyolc szabad hely. Emellett pedig szerintem nagyon fontos az MNT ösztöndíjpályázata, amit megpályázhatnak a hallgatók. De van több ösztöndíj-pályázati lehetőség is és előbb-utóbb az Európa Kollégium is felépül, ahol kedvezményesen lehet majd lakni és ahol kialakulhat egy közösség, amely az elmúlt évek során útközben elveszett. A felvételiről tudni kell, hogy van kötelező anyag: egy tragikus és egy komikus monológ, egy lírai vers, egy epikus vers és egy állatmese. Ezeket fejből kell tudni, elő kell adni. Ezenkívül van még általános műveltségi teszt és egyéb felmérők, de arra már nem kell készülni. A tantárgyak több mint felét magyarul hallgathatják, tanulják a diákok. A pótfelvételire a dokumentumokat szeptember 2-án lehet átadni, a pótfelvételi pedig szeptember 7-én kezdődik és hat napon át tart.
