Csiripelő farkasok

Nem jó korán farkast kiáltani, kiváltként a cybertérben, mert azt érjük el, hogy gombamód szaporodnak az utánzók és a követők. Sőt a virtuális valóságban otthonosan mozgó közösség esetében pont a fordítottját érhetjük el, vagyis visszanyalhat a fagyi. Miközben a világsajtó arról publikál, hogy Kínában az internet ellenőrzése miatt egyre kevesebb weboldalt lehet megtekinteni, Szerbia a Twitter közösségi hálón olvasható, a politikusokat kinevető profilok megszüntettetése helyett, épp az ellenkezőjét érte el.

Történt vala, hogy egy elmés szerb twitterező profilt nyitott @VookJeremic néven, amelyen Szerbia külügyminisztereként mutatkozott be és kőkemény kritikával, valamint szatírával illette Vuk Jeremić külügyminiszter munkáját. Az ilyen álprofil létrehozása nem számít egyedi esetnek a virtuális térben, hiszen a legnagyobb közösségi háló keresőjében is számtalan politikus, híresség nevét felhasználó profilt, csoportot megtekinthetünk, annak ellenére is, hogy a közösségi szolgáltatások igyekeznek olyan megszorításokat eszközölni, amellyel megakadályoznák a személyiség ellopását. Igaz a Twitter szabályai szerint létre lehet hozni úgynevezett paródia (szatirikus) profilokat, amelyeken hírességeket lehet kigúnyolni, annyi kikötéssel, hogy nem lehet a létező személlyel azonos nevet használni és a profilban egyértelműsíteni kell, hogy ez nem a célszemély profilja (ilyen például a @Barak0bama profil is).

Azt már régóta mondogatják, hogy a kulturált viselkedésre való törekvés nem a blog-, fórum, vagy más interneten formálódó közösség sajátossága, így a @VookJeremic néven futó twitterező jelenléte nem szúrta az itthon ékesszólásáról is ismert külügyminiszterünk szemét, aki több más politikushoz híven (Jasna Matić, Jelena Trivan, Đukić-Dejanovićstb.), szintén lelkes twitterezőnek számít. De lehet, csupán nem volt róla tudomása. A történet akkor vett fordulatot, amikor Brüsszelből megrökönyödve hívta fel egy kollégája (annak ellenére, hogy a vook-ot angolul vuk-nak ejthetjük, a brüsszeli diplomata is szegénységi bizonyítványt állított ki magáról), hogy milyen vulgáris kijelentésekkel sokkolja olvasóit. Uzsgyi nem kellett több, a szerb diplomácia vezére egy hónapon át levélben követelte az amerikai üzemeltetőtől a szóban forgó szatirikus profil letörlését.

Végül a Twitter üzemeltetője beadta a derekát, de nem törölte le a kérdéses profilt, hanem pár órára felfüggesztette és a tulajdonosát arra kötelezte, hogy a profilnév elé írja oda az angol „not”(nem) tagadószócskát. A bili kiborult, de nem emiatt, hanem mert útközben kiderült, hogy a minisztérium a hasonló közösségi profilok felkutatása érdekében felkérte a belügyminisztériumot és a szervezett bűnözés felszámolásával foglalkozó szolgálatot is (SBPOK).

A szerbiai twitteresek nem vártak a válasszal, pár nap alatt megsokszorozódott a politikusokat kifigurázó profilok száma – amelyek közül a szerbiai diplomácia közbenjárása által sokat lezártak – sőt a fent említett szolgálat is céltáblává vált. A problémát okozó profilnevet – pár betűváltoztatással – egy másik névtelen szerző jegyeztette be @vookjeremic néven, amelyen angolul a diplomaták számára feltüntette, hogy ez egy kitalált személy és a létező személyekkel való hasonlóság csupán a véletlen műve lehet.

A történet jelenleg itt tart, annyi megtoldással, hogy a botrány miatt profilnevet megváltoztatni kényszerülő, mellesleg anonim személy perelni készül az államot. De bármennyire is nevetségesnek tűnik a történet, inkább félelmet keltő. A kommunikációs technológiák előrehaladtával a hatalmak valamiféle „cyberpolgárháborút” generálva szükségszerűen kihasználják azokat – bel- és külbiztonságra hivatkozva –, az orwelli megfigyelés, kontroll és befolyásolás érdekében. A különbség csupán az, hogy van aki sután, van aki csendben és van aki nyíltan teszi ezt.