A mediterrán ragyogás teszi-e mindig derűssé a személyiségét, vagy született hangos kacagás ez az asszony, nehéz eldönteni, de tény: ahol megjelenik egyszerre minden tekintet rá irányul. A fiumei Smiljanić Anikó a Quarnero egyik legavatottabb magyar idegenvezetője, és magam is tanúja voltam, amikor az Adria egykori magyar titkainak ismerőjeként tudásával egy egész sereg turistát ejtett ámulatba. Pedig nem akármilyen kirándulócsoport koszorúja vette őt körül: az Országos Széchényi Könyvtár ötven tudós könyvtárosainak kíváncsi tekintete tette őt próbára, és négy nap után kivétel nélkül mindenki lélekben gazdagon, tudásban gyarapodva köszönt el tőle. Nem a konzumvilág megszokott idegenvezetője ő, hanem maga a megelevenedett történelmi olvasókönyv. És ez nem csak abból ered, hogy Anikónak történészi végzettsége van, amit ugyancsak megemel a tény, hogy a Rijekai Egyetemi Könyvtár munkatársaként a történeti kutatásokra is alkalma van; ő egyszerűen rajong a tájért, s ezzel a nem titkolt szeretetével a jeles fiumei elődök – Garády Viktor, Fest Aladár, Kenedi Géza és Leidenfrost Gyula nyomdokaiban jár. Sajnos, ma már egyedüli tudós magyarként az egykori vasminiszter, Baross Gábor városában.
Pedig Anikó sem született fiumei. Édesapja szabadkai származású volt, de a második világháború katonájaként elszenvedett orosz hadifogság, és a nagy hányattatás után csak Budapestig jutott vissza, s a fővárosban kötött házasságából született Anikó. 1957. január 7-én a család végre Szabadkára költözött, s az akkor hároméves leány élete, ama bizonyos feledhetetlen gyermekkor minden emléke Kosztolányi városához fűződik. Mindig vonzódott a színes történetek iránt, így természetes volt a számára, hogy a középiskola után a Belgrádi Egyetem Történeti Tanszékén jelentkezett felvételire, ahol azonban rövid úton kikosarazták, mondván: a „mađarica” ne tanuljon történelmet! Ő azonban makacs volt, és Zágrábban a 162 jelentkező közül a második legjobb eredménnyel került a Történeti Tanszékre, ahol sikeresen diplomázott. Ezt követően tizennyolc évig – immár fiumei lakosként – Abbáziában dolgozott idegenvezetőként, ahová édesanyja és családja is követte őt. 1997-ben könyvtárosi államvizsgát tett, ám még így is évek múltak el, amíg a Rijekai Egyetemi Könyvtár alkalmazottja lett. Ma azonban már ő a történelmi Fiume megmaradt magyar könyveinek hivatalos kincstárnoka. És nem mellesleg: paleográfiai végzettségéből eredően a glagolita írásbeliség történetének legnagyobb magyar tudora is egyben.
S hogy mi dolga akad egy tudós magyar könyvtárosnak a fiumei egyetemi könyvtárban? A kérdésre nem egyszerű a válasz. A mai könyvtár tudományos gyűjteményének alapját az 1627-ben alapított jezsuita könyvtár képezi, s a XVII. és XVIII. századból származó 3200 kötet a horvátok számára ma is nemzeti kincs. Most van folyamatban a tersattói ferences rendház ugyancsak sok évszázados könyvtárának tudományos feldolgozása, s ha ezt befejezték, következnek a szigetvilág ferences kolostorainak gyűjteményei, amiből nem maradhat ki a bakari – a hajdani buccari – templom 400 kötetes, a ritkaságai révén felbecsülhetetlen értékű könyvtára sem. Ez a bibliográfiailag is feldolgozott könyvtár lesz a Biblioteca Adriatica gyűjtemény alapja, amely egyszersmind a Quarnero szigetvilágában született és művelt szláv írásbeliség, a glagolita iskola egyik legértékesebb gyűjteménye is. Gazdagságát, szépségét és kulturális jelentőségét az egyetemi könyvtár állandó kiállítása mutatja be az érdeklődőknek.
A másik, könyvtáros számára ugyancsak nagy kihívást az a 130 000 kötetnyi, holt állomány értékeinek feltárása jelenti, amely kerek nyolc évtizeden át hevert érintetlenül a könyvtár mai hatalmas épületének alagsorában. A magyar és az ezt követő olasz „világ” valamennyi könyvgyűjteményének maradványát őrzik a katakombák, amelyekre Smiljanić Anikó kis csapata csak a 2000-es évek elején nyitotta rá az ajtót. Tizenkét embernek kerek négyéves munkája kellett ahhoz, hogy polcokra és asztalokra rakva, áttekinthetővé tegye a száműzött könyvek hadseregét. S Anikó nem titkolja örömét, most jön a feladat nemesebb része: az olvasók számára is használhatóvá tenni ezt a gyűjteményt. S ez már magában is felér egy küldetéssel.
