A múlt kedden mintegy 1000 málnatermelő indult el Ariljéből Belgrádba, hogy nyomatékosítsák követeléseiket az állam felé, miszerint a kormány egyszeri támogatással serkentse a málnatermesztést. A termelők elmondása szerint ugyanis a 90 dináros kilogrammonkénti ár nem fedezi a termesztés költségeit, ezért szerintük a málna felvásárlási árának 126 dinárnak kellene lennie. A szerb kormány hosszas tiltakozása ellenére mégis megegyezett a termelőkkel, és kilogrammonként 20 dinárral támogatja a málna felvásárlási árát. Fremond Árpádot, a Vajdasági Magyar Szövetség mezőgazdasággal megbízott parlamenti képviselőjét arról kérdeztük, hogy mi a véleménye a minisztérium fellépéséről.
– A málnatermés legnagyobb része külföldre kerül, a világpiac 20 százalékát Szerbia termeli meg. Az idén azonban kisebb lett a málna iránti kereslet, és ennek következményeként árcsökkenésre került sor. A bajt tetézte az is, hogy a hűtőházakban még tavalyi málna is található, tehát sokan nem voltak hajlandóak felvásárolni az összes gyümölcsöt. A történetben viszont az a legérdekesebb mozzanat, hogy a mezőgazdasági minisztérium hajlandó volt belemenni egy kompromisszumos megoldásba, beleszólt a felvásárlási árba, holott végig azt hajtogatta, hogy ezt nem teheti meg. Elképzelhető, hogy ezt követően a málna nagy részét az állam fogja felvásárolni. Mindez viszont arra enged következtetni, hogy a mezőgazdasági minisztérium leginkább a szerbiai termelők érdekeire ügyel. A búza felvásárlásánál például láthattuk, hogy az állam a tervezett mennyiségnek csak a felét vásárolta fel, a felvásárlási körzetek szétosztásánál ugyanis olyan körzeteket is számba vettek, ahol a termelők olyan kis mennyiségben termeltek búzát, hogy végül semmit sem kínáltak fel az államnak, Vajdaságban pedig szinte órákon belül fel volt vásárolva a kijelölt mennyiség.
Annak ellenére, hogy a málna árát a világpiaci történések befolyásolják, és a raktárakban még tavalyi málnát is találhatunk, a kormány mégis beleavatkozott a felvásárlási ár meghatározásába, valamint félő, hogy az állam fogja felvásárolni a feleslegessé vált málnát. Létezik erre előirányozva külön összeg?
– Nincs elkülönítve erre az esetre külön összeg, sőt a mezőgazdaságot illető költségvetés is teljesen felborult. Átírták a szerződést, a támogatásokra szánt összegeket pedig hitelnyújtásra csoportosították át. Csakhogy ezek a hitelek nem váltak népszerűkké. Alig ismerek olyan gazdát, aki azon gondolkodna, hogy hitel vegyen fel. Azzal, hogy a mezőgazdasági tárca élén minisztercsere történt, megváltozott a minisztérium politikája is. Ez pedig rendkívül rossz, hiszen az elmúlt 11 évben 11 mezőgazdasági miniszter állt a tárca élén, s mindegyiknek más volt az elképzelése a mezőgazdaság irányításáról. A termelők pedig elvesztették a minisztériumba vetett bizalmukat, hiszen a tárca számos ígéretet nem tartott be.
Milyennek kellene lennie a mezőgazdasági minisztérium politikájának?
– Valójában egy ország húzóágának nem a mezőgazdaságnak kellene lennie, hanem az iparnak. Szerbiában azonban az ipar tönkrement, és a mezőgazdaság lett a húzóág, hiszen jelentős többletet könyvelhetünk el a mezőgazdasági termékek kiviteléből. Ennek ellenére nincs kiemelt szerepe a mezőgazdaságnak: még mezőgazdasági stratégiánk sincs. Meg kell határoznunk az ország rövid- és hosszú távú mezőgazdasági stratégiáját, pontosan le kell fektetnünk, hogy mit szeretne az ország a mezőgazdasággal kezdeni, milyen termékeket kellene termelniük a gazdáknak, vagy látunk-e lehetőséget a biotermesztésben. Vajdaságnak kiemelt jelentőséget kellene kapnia ebből a szempontból, még az Európai Unióba való belépés előtt, a versenyképesség megtartása érdekében meg kellene erősíteni a termelőinket, mind tudásban, mind anyagiakban. Meg kellene duplázni a támogatásokat, hogy a gazdák ne csak az elhasznált géppark felújításába tudjanak befektetni, hanem a minőség folyamatos emelésébe is. Mindezek mellett elmarad a párbeszéd a minisztérium, illetve a mezőgazdasági szakemberek és a termelők között, holott csak úgy lehet megfelelő mezőgazdasági politikát folytatni, ha meghallgatjuk a gazdák gondjait. Sajnos az ország mezőgazdasági politikája kifullad abban, hogy legyen elegendő élelem, és a fővárosban élők számára annak elfogadható ára legyen. A napi politika befolyásolja a mezőgazdaságot, nem pedig egy jól átgondolt stratégia.
