Alighogy elcsitult a 2008-as gazdasági válság, újabb recesszió fenyeget. A válságok sorozata – kiváltképp a kilencvenes évek balkáni háborúi által sújtott országokban – folyamatos társadalmi nyomás alatt tartja az embereket. Gábrity Molnár Irén egyetemi tanárral, a Magyarságkutató Tudományos Társaság elnökével azt jártuk körbe, hogy a recesszió okozta nehézségek milyen kihatással vannak az emberekre.
– Amikor egy egyén azonosul a környezetével, vagyis identifikálódik, akkor tulajdonképpen a helyét keresi a társadalomban – magyarázta a szociológus. – Az identifikálódás során az ember megismeri az értékeket, megtanulja, hogy mennyit ér mondjuk az iskolában, amikor szakmát választ, a munkaerőpiacon, vagy amikor vállalkozik. Például a gyerekek is keresik önmagukat a képzésük során, például: szeretem a matematikát, de rosszul kommunikálok, vagy jól tudok énekelni, de nem megy a sportolás – fejtegette Gábrity Molnár Irén.
– A pozicionálás során mindenki a biztonságra törekszik. A biztonságra törekvés pedig életösztön. Egy egyén biztonságát pedig elsősorban a család, a környezet és a sikeres kommunikáció – akár a barátokkal, akár a munkatársakkal – jelenti, illetve egy bizonyos életterületen az egyén mozgása, az életvitelszerű migráció, így a rokonlátogatás, a bevásárlás, az elköltözés vagy a házasodás. A gazdasági biztonság során ugyanez a modell érvényes, annyi különbséggel, hogy ide tartozik még a karrierépítés is. Mindez folytonos pozicionálást jelent, ami egy válságos gazdasági helyzetben végtelenül nehéz.
Szavai szerint az egyénnek sokkal nehezebb a recesszió közepette megtalálni az értékét, összehasonlítani azt másokkal, biztonságban érezni magát, mérlegelni, hogy jól választott-e szakmát vagy váltani kell-e munkát, illetve költözni kellene-e, hogy sikeres legyen, mert a gazdasági helyzet ezt diktálja. A gazdasági válság közepén és a második hullám során az emberek úgy érzik, jobban kellene támaszkodniuk a családra, az államra vagy azokra az intézményekre, ahol ezeket a kríziseket meg lehet oldani.
– A válság a biztonság elvesztését jelenti a társadalmi pozicionálásban, a megélhetésben és a szakmaválasztásban. Ilyenkor új elvárások születnek, új szerepkörök állnak össze. Hiába lesz valaki diplomás jogász, lehet, hogy elárusítóként fog dolgozni valamelyik piacon. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem lehet sikeres. Az önmegvalósítás, a rugalmasság és a karrierépítés a fiatalok előnye. Az ifjabb nemzedék és a nemek tekintetében a férfiak rugalmasabbak, amikor a gazdasági válságban reagálni kell. Egyszerűbb, de hátrányosabb a helyzete az idősebbeknek, mert mindenre találnak kifogást, mint például: minek tanuljanak meg egy új számítógépes programot a nyugdíjazás előtt. Ezzel viszont elveszíthetik a munkahelyüket – vetette fel Gábrity Molnár Irén.
A szociológus szerint ugyanakkor a recesszió értékrend-változásokat is rákényszerít az emberekre, miközben az egyének – szembenézve a problémákkal, kreativitásukat felhasználva – megpróbálják kiépíteni a sikerútjaikat. A szakértő megjegyezte, hogy éppen emiatt nem lehet kritizálni azokat, akik feladják munkájukat, vagy netalán a jobb megélhetés reményében elköltöznek Nyugatra.
– A kiút a kreativitásban és az összefogásban rejlik. Minél kevesebb időt töltök önsajnálattal vagy kudarcállapotban, annál hamarabb megoldom a problémákat. Össze lehet fogni családként, családi vállalkozásokban vagy kortárs csoportként, hasonlóan gondolkozó szakmabeliek kis csapataként, illetve szakmák, ágazatok klaszteres formájaként is – magyarázta a szociológus.
Emellett kiútként az állam is figyeli a gazdasági válságokat, hogy – a mindenkor uralkodó párt érdemeként – oda nyúljanak segélyeikkel, ahol a legnagyobb szükség van rá, s legalább látszólag segítsenek bizonyos társadalmi rétegeken, hogy a következő kampány idején újraválasszák őket. Mint megjegyezte, a migrációra is lehet kiútként tekinteni.
– A gazdasági válság következménye a hihetetlen mobilitás. Mobilak vagyunk, amikor szakmát vagy vállalkozást váltunk, s amikor átmegyünk egy másik munka- vagy földrajzi területre. Ez egy jó, de kiszámíthatatlan reakció a válságra – vélekedik a szociológus.
A gazdasági válság negatívan hat az emberekre: elvesztik az önbizalmukat, leblokkolnak, visszatartanak másokat, elkezdik önmagukat, majd másokat hibáztatni, irigykednek, gyűlölködnek stb.
– A válság által meghatározott emberi, szociális-pszichológiai zavarok miatt házasságok és családok bomlanak fel, szülő–gyermek konfliktusokat okozva – szögezte le Gábrity Molnár Irén.
Egyes szociológiai kutatások szerint Európában a felnőtt lakosság mindössze 20 százaléka vallja magát boldognak. Ezzel kapcsolatban a Magyarságkutató Tudományos Társaság kutatója megjegyezte, hogy ha csupán minden negyedik vagy ötödik ember elégedett, a többi pedig gondokkal küszködik, helyezkedni próbál, vagy másban keresi a hibát, az azt jelenti, hogy tulajdonképpen nem találjuk fel magunkat a recesszióban. Míg a fejlett országokban ezeket a gondokat még idejében, intézményesen megoldják, addig a fejlődő és a fejletlen országokban erre nincs kialakult gyakorlat, ezért sokkal mélyebb és hosszabb a válság. Európában a volt szocialista országok most tanulják azokat az improvizációs elemeket, hogy az ilyen helyzetekben hogyan kell pozicionálni.
– Ez nagyon kimeríti az embereket. Sok a frusztrált, depressziós személy. Az pedig sajnos köztudott, hogy az öngyilkosság tekintetében – figyelmen kívül hagyva a válságokat – Észak-Vajdaság és Dél-Magyarország területe, ahol élünk, világviszonylatban is az élvonalban van – fejtegeti a szociológus.
A folyamatos, több éven át tartó társadalmi nyomás, a válságok sorozata még egy veszélyt rejt magában. Ez pedig a hiszékenység, vagyis a manipuláció iránti érzéketlenség.
– Elhittük, hogy ezer eurós részvényeket fogunk kapni… Kényszerhelyzetben és önbizalomhiány esetén manipulálhatóvá, csúnyán mondva ostobává válunk. De ha szembenézünk a problémáinkkal, még akkor is, ha az sokszor fáj, meg tudjuk találni a kiutat válságból – hangsúlyozta a Magyarságkutató Tudományos Társaság elnöke.
