Az internet mára már hétköznapi dolognak számít életünkben. Egyre több személy éli le életét a képernyő előtt, van, aki munkája folytán, van, aki szórakozásból. Azonban mint minden, a világháló is hatást gyakorol az emberre, a személyiségünkre. Ezzel kapcsolatban a média az interneten feltűnő deviáns üzeneteket (erőszakra való felhívás, vagy bejelentések), a szobából kibújni nem kívánó gyerekek hadát és a közösségi portálokon „függő” emberek tömkelegét említi. Dr. Sági Zoltán neuropszichiáterrel azt jártuk körbe, hogy az internet és a közösségi portálok milyen hatással lehetnek személyiségünkre.
– Az internetre és a közösségi portálokra, amennyire ajándékként, ugyanannyira átokként is lehet tekinteni. Az emberben ugyanis van egy ősi igény a névtelenségre, az anonimitásra, hogy figyeljek, de ne lássanak engem. Könnyebb a moziban sötétben ülni és onnan figyelni az embereket, mint fényes nappal az utcán. Ez történik a közösségi hálókon is, figyelem a többieket, ki a szimpatikus és ki nem. Ugyanakkor él bennünk az igény aziránt is, hogy közösségben éljünk, legyen egy kapcsolatrendszerünk, szociális hálónk, amelyben mozgunk. Ennek a két igénynek a konfliktusa mostanában igencsak kifejeződik. Az internet lehetővé teszi, hogy valakivel anélkül kommunikáljak, hogy személyes, közvetlen kapcsolatban legyek, ez pedig lehetővé teszi azt, hogy egy olyan énképet nyújtsak magamról, amely csak nekem felel meg. Ezáltal egy hamis énképet alakítok ki, amely viszont elidegenedéshez vezet. Olyan mint a függőség, minél jobban el akarok távolodni tőle, annál jobban igénylem. A személytelenségben, amelyben nem látnak, jól érzem magam, annak ellenére is, hogy nem kapok visszajelzéseket. A folyamatos én-megélésnek viszont mindig szüksége van az élő emberi kapcsolatokra, hiszen a valódi tükör az, amikor van egy barátom, egy társaságom, élettársam, házastársam, gyerekeim stb. Ők jelzik, hogy hol tartok, milyen irányba haladok, milyen értékeim vannak. Ugyanakkor figyelembe kell venni az értékrendszert is, amiben élünk, kiváltképp egy olyan esetben, amikor egy értékrendszer szétbomlott, a másik pedig még nem lépett be a helyére. Ez egy bizonytalansági állapotot okoz, és ha mindez akkor éri a személyt, amikor az énje kialakulóban van, akkor mindez fokozottan elidegenedéshez vezethet. Sajnos ez világjelenség, látható szinte minden társadalmi, politikai berendezkedésekben.
Miért érezzük szükségét az anonimitásnak, a billentyű mögötti virtuális világban történő létezésnek?
– Nehéz felvállalnunk magunkat, nehéz elfogadnunk, hogy van aki szeret minket és van aki nem szeret. Nehéz szembesülni azon tulajdonságainkkal, amelyeket nem szeretünk. Nem szeretjük, ha azt mondják, hogy nem vagyunk eléggé szépek, okosak, intelligensek. Azt szeretjük csupán, amikor ennek az ellenkezőjét állítják. Ha azonban fizikailag nem jelenünk meg, akkor ezekkel a kellemetlenségekkel nem kell szembenéznünk. E két ellentétes véleményhadnak vagyunk az összessége, és a negatív megnyilvánulások azok, amelyeket nem tudunk felvállalni. Az internet ez elől nyújt megfelelő búvóhelyet.
Az interneten a fórumokon, közösségi oldalakon mégis lehetőség nyílik a visszajelzésre. Hogyan viszonyulunk hozzájuk?
– Az interneten sokszor álnév alatt kommunikálunk. Mivel ilyen esetben nem én vagyok az a név, könnyebben felvállalom vagy nem érzem magamra igaznak a negatív kritikát.
Ön szerint melyek az internet ajándékai?
– Az internet pozitív hozadéka mindenképpen az, hogy olyan ismeretanyaghoz juttat minket, amelyek elképzelhetetlenek voltak néhány évtizeddel ezelőtt. A gyorsaság erejével bármelyik pillanatban hozzájuthatunk a kívánt információhoz, de olyan érzelmi tartalmakhoz is hozzájuthatunk, amelyek fontosak a számunkra. Ez igaz a közösségi portálokra is, hiszen azok, akik ezeken az oldalakon ismerkednek meg, csak egy bizonyos fokig folytatják ott a kommunikációt, idővel külön saját csatornákat – mail, chat, sms, vagy a személyes találkozó – fognak használni. Sok olyan terület megtekinthető, amelyből sokat profitálhatunk. Lehet a neten játszani, történelmet, vagy nyelvet tanulni, meccset nézni, zenét hallgatni stb. Olyan, mint a svédasztal, aki először találkozik vele, megzavarodik a bőség láttán, majd idővel megtanulja használni.
Felnőttünk az internethez?
– Nem. A felnövés korszakában vagyunk. Hasonlóképpen amikor Bell felfedezte a telefont, hosszú-hosszú évtizedekre volt szükségünk, hogy valóban minket szolgáló eszközként tudjuk használni. Ki kell fejlődnie ehhez egy kultúrának, ami viszont folyamatban van. Az idegenként való megélés pedig szerencsére csupán a múlté.
Mennyire befolyásol a világháló a személyiség alakulásában?
– A személyiségfejlődés egy nagyon jelentős mozzanata a mindenhatóságérzés. A nagyon korai fázisban a gyerekeknél különösképp figyelemmel kísérhető, az érzést, hogy mindenre képes, mindenre oda tud hatni, mindet meg tud oldani. Ugyanakkor így élik meg a felnőtteket is, ugye ezért mondják, hogy az én szüleim a legnagyobbak, legokosabbak stb. Ez az érzés idővel elmúlik, ugyanis amikor felnövünk, éretté válunk, belátjuk, hogy vannak határaink. Amikor viszont elérhető egy olyan paletta, mint az internet, amely széles lehetőségeket kínál a hozzáférhető információkat tekintve, akkor ez kinyújtja ennek a mindenhatóságérzésnek az elmúlását.
Ebből kifolyólag a világháló okozhat deviáns viselkedést is?
– Már az is deviáns viselkedést okozhat, ha nem kell kiállnom, feladnom anonimitásom. Ugyanakkor veszélyként leselkedik a különböző ideológiai csoportok, szekták által felkínált elfogadás érzése – azt üzenik, hogy elfogadnak, mi vagyunk a legjobbak, támogatnak bennünket stb. – is. A deviancia viszont bekövetkezhet a pszichoszexuális fejlődés területén is, ha például olyan mennyiségű és minőségű információ (például a pornó) ér bennünket, amivel nem tudunk mit kezdeni. Szinte mindenre rá tudunk klikkelni, és megeshet, hogy ezek az információk hamis útra fognak vezetni. Azonban nem gondolom, hogy az erőszakot jobban fokozná, mint a tömegtájékoztatási eszközök bármelyike. A televízióban megjelenő mérhetetlen mennyiségű agresszió, brutalitás sokkal többet árt, mint az internet, hiszen azt, ha közösen nézzük, nem lehet csak úgy elcsapni, hanem le kell ülni és meg kell néznünk a filmet. Az internetnél pedig saját magunk döntünk, hogy mit nézünk meg. Az emberi személyiség önmagában nem deviáns, alapjába véve nem rosszindulatú, hiszen inkább azt keressük, ami örömet okoz és nem azt, ami fájdalmat.
Merre tart a világ?
– A közelben levés, a közelség tiszteletben tartása, az ember mint érték elfogadása nagyon rossz irányban halad, holott egy közösségben az embernek kellene a legfontosabb értéknek lennie. Ez sajnos nem így van. Azonban, ha odafigyelünk erre és figyelmeztetjük a közösséget az emberekben rejlő értékekre, nem beszélhetünk reménytelen esetről.
