Sokan nem hittek benne, mégis halad a piactéri bódék eltakarítása a város központjából (Fotó: Góbor Béla)
Szeptember 4-e, Szent Rozália napja a templomi búcsú napja Temerinben. Még ha a tanév kezdetével, és csaknem az ősz kezdetével esik is egybe, a búcsú mégis különleges nap szokott lenni évek, évtizedek óta, vagy talán még annál is régebben. Más szóval van egy Illés-nap, de van egy Rozália-nap is a temeriniek életében, melyek ugyanolyan fontosak, hívőnek és nem hívőnek egyaránt.
Ehhez a naphoz igazodva látogattunk el a héten Varjú Mártának, lapunk megbízott főszerkesztőjének vezetésével a városba, ahol Gusztony András polgármester és Csorba Béla tanácsos fogadott bennünket. Megtekintettük a felújítás alatt levő Helytörténeti Múzeumot, a múzeumsztrájk 20. évfordulójára készített alkalmi kiállítást, a „vihar döntögette” Fésülködő lány című Baranyi-szobrot a központban, de a piacteret is – ahol nemrégen még az önkormányzat ellen tüntettek a sértett vállalkozók –, már csak azért is, mert lassan mégis eltakarítják a kilencvenes években egymás tövébe épített, az alapvető standardokat is nélkülöző bódékat, és győzedelmeskedik a városrendezési terv, vagyis a józan ész.
A helybeli lakosokat nem szólítottuk meg ezúttal, de nem titok, hogy élhetőbb környezetet szeretnének, olyat, amelyben a szennyvíz-elvezetés megoldott, a szemétégetés bűze nem terjeng reggel is, este is, ahol az európai mércék szerint is kiváló ivóvíz csordogál a vezetékekben... Hogy csak néhányat említsünk a közművesítési gondok közül.
Szerkesztőségünk tagjai Varjú Márta megbízott főszerkesztő vezetésével látogattak el Temerinbe
– Mindez gond, és mindezekkel a kérdésekkel az önkormányzat napi szinten foglalkozik, sőt, ugyanaz a célja, mint a polgároknak: az élhetőbb környezet – mondja a polgármester, miután ránk is időt tud szakítani. Látogatásunkkal egyidejűleg ugyanis dunaharaszti küldöttséget fogadott, akik szennyvíz és ivóvíz kérdésében jóval tapasztaltabbak a temerinieknél, sőt elképzeléseik vannak már a temerini viszonyok javítására is.
– Mindenkit meg kell hallgatni, akkor haladhatunk – árulja el stratégiáját Gusztony, bár azonnal leszögezi, a négy év sajnos kevés az ilyen nagyságrendű beruházásokra, megoldásokra, mint amekkorát a közművesítési gondok jelentenek. – Az elmúlt két évtizedben milliókat fektettünk már a szennyvíz-elvezetés megoldásába, de, sajnos, azt mondhatom, még legalább ekkora ráfordítás kell, hogy haladhassunk. Mindenkit az érdekel elsősorban, mikor és mennyiért kapcsolódhat a vezetékre. Hát, erre nehéz, ha nem lehetetlen válaszolni. Azt senki sem mondhatja meg, hogy mikor kezd teljes kapacitással működni a szennyvízcsatorna-hálózat, de az árát illetően azt mondhatom, hogy házanként és lakásonként egyaránt kb. 500 euróra kell számítani. Sokkal biztosabban beszélhetek a vásártéri új furatról, melyet várhatóan egy hónap múlva átadnak, és amelyhez nagy reményeket fűzünk, hogy tisztább, egészségesebb ivóvizet biztosít majd a temerinieknek. Eddig 120 méter mélyről eredt az ivóvíz, ez a kút pedig 170-180 méterről adja majd. Utoljára tehát egy évtizede adtunk át kutat, akkor is „véletlenül” mi, vagyis a VMDP álltunk az önkormányzat élén, időközben senki sem törődött ezzel a kérdéssel – szögezi le a polgármester.
A politikai koalíciók valóban igen ütemesen váltogatják egymást Temerinben, de ettől függetlenül is időről időre komoly feszültség alakul ki egyik-másik párt között. Az egyik ilyen feszültségforrás a Baranyi-hagyaték, a VMDP és a demokraták között okozott komoly nézeteltérést. A szobrok mindenesetre visszakerültek az egykori képtárba, az Öregiskola bal oldali helyiségeibe, és jobb sorsukra várnak.
– Bízom benne, hogy megtaláljuk a békés rendezés módját a demokrata párt helybeli tagjaival – mondta Csorba Béla községi tanácsnok és önkormányzati tanácsos. – A TAKT vezetősége mindent megtesz azért, hogy a községre bízott hagyaték újra méltó helyre kerülhessen, vagyis a képtárba. Mi visszaszállítottuk a szobrokat, jelenleg ott állnak az egykori képtárban, amit lehet jogszerűtlenséggel illetni, de meg vagyunk győződve, hogy ez akkor is így igazságos.
Olyan környezetre vágynak a temeriniek, melyben az ivóvíz, a szennyvíz és számos más kérdés rendezett lesz
Lehetne még sorolni a feszültségforrásokat, de talán ne legyünk ünneprontók. Inkább megállapítjuk, hogy a helybeli gondokról a Magyar Szó eddig is igyekezett becsülettel tájékoztatni, de a jövőben, lehetőségeihez mérten, ezt még nagyobb gonddal teszi. Aztán a polgármestertől azt kérdeztük, vajon a sok-sok gond mentén pozitív változásokról be tud-e számolni.
– Azt gondolom, sok olyan dolgot csináltunk, ami nem volt korábban Temerinben soha. Például 60-70 ösztöndíjasunk van, akiknek nagyon nehéz folyamatosan biztosítani a járandóságot. Még akkor is ennyi hallgató jogosult az ösztöndíjra, ha igen szigorúak voltak a feltételek. Ezenkívül soha nem volt Temerinben aszfaltozott út a határban, igaz, egy kilométer hosszú mindössze, de van. Kívülről az sem tűnik nagy eredménynek, hogy először biztosított az utaztatás Szőreg és Temerin között, de kétségkívül sokat jelent a szőregieknek. Nem említettük még a piactér rendezését, ami a város egyik csúf pontja volt, mégis úgy tűnt, hogy lehetetlenség lesz megbolygatni. Nos, most már elmondhatom, nem volt hiábavaló az igyekezet. Még ha erős is volt az ellenállás, a 19 bódéból 12 máris eltűnt a város központjából, és lassan, fokozatosan majd érvényesítjük a városrendezési tervet is, ideiglenesen viszont parkolóhelyet alakítunk ki a felszabaduló helyen. Mindenképp sikertörténet a tájékoztatási-művelődési központ működése, újjáéledt a képtár, fiatal történészek újra életet leheltek a Helytörténeti Múzeumba, amit a – a helybeli magyarság megerősödése szempontjából kivételes jelentőségű – múzeumsztrájk húszéves évfordulójára időzítettek. S talán ez sem minden. Négy komoly termelővállalat kezdte meg működését a község területén, több száz munkásnak kereseti lehetőséget biztosítva. Ha hároméves munkánk legnagyobb sikerét kellene megneveznem, mégis azt mondanám, a legnagyobb siker ennek a sajátos, héttagú koalíciónak az egyben tartása volt.
