„Vettem a neten a kölykeimnek néhány apróságot. Háromszor, különböző időpontokban rendeltem meg ugyanazt a játékot. Tudjátok, mi történt? Először nem vámolták meg a 20 euróba kerülő kütyüt, másodszor vámot róttak ki rá, sőt harmadszor is, de egy egészen más tarifa szerint. Arról nem is szólva, hogy egy USB-kulcsot is rendeltem, és merevlemezként vámolták el… Micsoda ország ez?! Hol fordul elő még ilyen?! Tudod, mikor kapnak ezek tőlünk, műszakilag kissé jártasabbaktól újra szavazatot? Soha többé! Azért elmegyek majd voksolni, de csak, hogy a szavazócédulára rajzoljak nekik valamit. Tudjátok, mit rajzolok majd?! Na… Szép nagyot.”
Egy internetes fórumon olvasott hozzászólás ez, a kevésbé indulatosak közül, reakcióként arra, hogyan is állunk Szerbiában az online vásárlással, miért van az, hogy Wallis- és Futuna-, Svalbard- és Jan Mayen-, a St. Pierre- és Miquelon-szigetek, továbbá Kiribati, Mayotte vagy akár Botswana, Zimbabwe, Banglades, Bosznia-Hercegovina és Albánia polgárai használhatják a PayPal szolgáltatásait, mi viszont továbbra sem.
MI FÁN TEREM?
Először is tisztázzuk, mi is az a PayPal! Ez egy készpénzmentes fizetőszolgáltatásokat lebonyolító cég, mely az elektronikus kereskedelemre szakosodott. A PayPal elektronikus számlát vezet ügyfelei részére, melyet azok hitelkártyás fizetéssel, banki átutalással vagy inkasszómegbízással tölthetnek fel saját vagy céges bankszámlájukról. Az internetes vásárlások vagy pénzátutalások (24 valutanemben) során nem kell bizalmas hitelkártya- vagy számlaadatokat megadni, a PayPal felhasználói név, valamint a jelszó megadása elegendő a fizetés lebonyolításához. Ez a – biztonsága miatt is közkedvelt – szolgáltatás jelenleg a legelterjedtebb online fizetési megoldás (az AlertPAY, a MoneyBookers és a NETeller mellett), különösen 2002 óta, amikor a neves amerikai online aukciós óriás, az eBay bekebelezte, s azóta PayPal Inc. néven fut. Jelenleg 190 országban mintegy 150 millió felhasználója van. A regisztráció díjmentes, használatának egyetlen feltétele, hogy szerződéses partnere legyen az adott webáruháznak, azaz az országnak, amelyben az működik.
Szeptember 22-én hírügynökségeink is örömmel számoltak be róla, hogy a Szerb Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium intézkedéseinek hála holnaptól immáron Szerbia polgárai is használhatják majd a PayPal szolgáltatásait. Persze 23-án és azóta is hiába próbál bárki is az országok 190-es listájáról „rákattintani” Szerbiára, az ott továbbra sem szerepel, így nem regisztrálhat a PayPal-szolgáltatásra. Nyilván hozzájuk nem jutott el annak híre, hogy a Szerb Nemzeti Bank ülésén azt mondták; részükről semmi akadálya, hogy a PayPal Szerbiában is működjön. A pénzintézet részéről valójában csak annyi történt, hogy úgymond megígérték, a PayPal-regisztrációra nem úgy fognak tekinteni, mint külföldi devizaszámla nyitására, merthogy Szerbia polgárainak nem lehet külföldön devizaszámlájuk. Ennyi.
ÜRES ÍGÉRGETÉS
A bökkenő az, hogy egy ilyen regula-liberalizáció hírére legfeljebb a honi hiszékenyek harapnak rá, a PayPal sokkal komolyabb és tervszerűbben működő cég, mintsem hogy ne lenne tisztában azzal, hogy ígéret ide vagy oda, az erre vonatkozó törvényeink elavultak, nagy rendszerekre mintázták őket, a kis vállalatokra és a magánfelhasználókra vonatkozó részeik pedig továbbra sincsenek körvonalazva, így – ha szívesen bővítenék Szerbiára is szolgáltatásukat – egyelőre köszönik szépen, itt még kockázatos és képlékeny az ábra ehhez, nem elég egy ígéret, kézzelfogható garanciák kellenek.
Márpedig azok mindaddig nem adhatóak, amíg a vámszervekkel nincs tisztába téve a dolog. Tisztába téve pedig nem lehet, hiszen a kormány még csak most kóstolgatja, fontolgatja, hogy talán 50 eurónak megfelelő összegre emeli majd (egyszer) azt az értéket, amelyre nem kell vámot fizetni. Noha ez kétszerese a jelenleginek, még mindig alacsony, hiszen nem csupán az érdekeltek, érintettek szeretnék legalább 100 euróban maximalizálni, hanem a PayPal felé is úgymond jó lenne, hiszen – bár az általuk lebonyolított adásvétel tételei zömmel 10–20 eurónyira rúgnak csak –, ha értékük olykor-olykor meghaladhatná az 50 eurót, abba senki sem rokkanna bele. Ha 50 euróban határozzák meg a felső értéket, úgy nagyjából ismét ott leszünk, mint az elején.
TÖRVÉNYES FOSZTOGATÁS
Hol is? Egy példán talán legcélszerűbb szemléltetni. Ha mondjuk valaki online rendel egy 100 euró értékű tárgyat, például egy olyan alkatrészt, amelyet a honi piacon nem lehet beszerezni, akkor a behozott árura 10 százalékos vámot kell fizetnie. Kérdés azonban, hogy a vámszerveink mennyire becsülik fel azt, hiszen az idevágó regulák értelemében az áruról kiállított számla csak az egyik eleme az értékfelbecsülésnek. Ha a vámkezelő illetékes ezért vagy azért azt többre taksálja, akkor a kirótt vámilleték is magasabb lesz. Ha a „hasamra csapok”-féle értékfelbecsülés és a számla mégis egybevágna, úgy a 100 euró utáni 10 százalékos vámmal 110 euróra ugrik a megrendelt alkatrészünk ára. Áfa címén 18 százalékot tesznek rá a már megvámolt (110 eurós) árura, így a portékánk további 19,8 euróval drágul meg, majd kezelési költségek vagy köztársasági illeték (ez az a bizonyos R. A. T.) címén további 370 dinárral kerül többe, emiatt a 100 eurós alkatrészért eredeti áránál harmadával többet, 134 eurót kell legombolnunk. És ebbe még nem is számítottuk bele az esetleges szállítási költségeket.
Csoda-e hát, hogy az erre vonatkozó statisztika némán is igen beszédes; noha mintegy 50 ezer szerbiai polgár foglalkozik internetes adás-vétellel (és afféle alkonyzónás státusban kénytelen-kelletlen keresi a kiskapukat, mert mintegy 40 elavult törvény, rendelet keseríti lépten-nyomon az életét), a szerbiai internet-felhasználók 82 százaléka még soha sem vásárolt elektronikus úton sem terméket, sem pedig szolgáltatást. Egyrészt ugye ez PayPal-akontó híján eleve lehetetlen (számos cég ehhez köti szolgáltatásait), másrészt az alternatív utakon történő online-vásárlás – részben a fentebb említettek miatt – túl drágává teszi a kiszemelt tárgyat vagy szolgáltatást, s nem utolsó sorban a bizalommal is jócskán hadilábon állunk, hiszen környezetünkben mást sem tapasztalunk, mint átverést, csalást, ámítást… köztük a vámnak nevezett köztörvényes fosztogatást.
