Változnak az általunk használt szavak. A múlt század kilencvenes éveinek legelején jött divatba az egyik legundokabb kifejezés: okafogyott. Szerencsére rövidesen okafogyottá vált. Aztán jött a működik szó dominanciája, s tart a mai napig. Minden működik, ha kell, ha nem. A gyöngyszem a Kossuth Rádióban hangzott el, még annak idején, egy reggel elhangzó riportban arról szerezhettünk tudomást, hogy egy kukázó a szemetesládában egy eleven csecsemőre bukkant. Az újságírónő szerint azonban a csecsemő nem pusztán még életben volt, hanem „működött”. A magyar politikusok utóbb a riogatás szót vették pártfogásba, azzal riogatták egymást, meg a béketűrő szavazóikat. Közben egyes szavaink meg kikoptak.
A vonatban mondja az egyik munkaruhás férfi: „Ma már nincs olyan, hogy munkás vagy dolgozó, helyette: alkalmazott, foglalkoztatott meg foglalkoztató”. Harminc-negyven év alatt a beszéd ritmusa is hihetetlenül felgyorsult (különösen a kereskedelmi rádióadók esetében), régi hangjátékokat visszahallgatva, filmtekercsre vett színielőadásokat megnézve szinte már zavar bennünket a vontatottnak tűnő beszédmód, különösen, ha előzőleg a tévében elhadarják az adott reklámot követően: „...kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét”. Úgyszintén említendő, hogy a régi krimifilmekben a rossz-fiúk – mai szemmel nézve – egyenesen jól öltözöttek, ápoltak, ímmel-ámmal legyintgetik meg egymást, az áldozatot legfeljebb egy székhez kötözik, azt is csak hanyagul, lazán; ez idő tájt ha egy bűnügyi vagy horror film első húsz másodpercében nem látunk legalább három vérbe fagyott, feltrancsírozott, esetleg szénné égett hullát vagy legalább valamilyen válogatott kínzást, azonnal csatornát váltunk.
Időhiány, valamint a látványra, vizualitásra való törekvés miatt így ékelődött be mai szóhasználatunkba a brutális kifejezés. Amely immár nem pusztán gyilkosság során említendő, hanem nyilván fokozni kívánja a kíméletlen (közvetlen szópárja), továbbá a kegyetlen, arrogáns, agresszív, kérlelhetetlen, féktelen, drasztikus és egyéb szavak töltését. A brutális szó beszivárgott a politikába, a közélet minden területére, sőt a sportba is (a hátvéd brutálisan szerelte az ellenfél csatárát). Szinte már mulatságos, hogy a Magyar szinonima-szótár a kíméletlen szó esetében legvégül még a tapintatlanságot is felsorolja. Úgyszintén, ma már avatag azt mondani, hogy valaki valakit kékre-zöldre vert. Helyette: az illető „nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett”. („Melletted nőnek érzem magam” – mondta az egyik hölgyismerősöm, midőn a cukrászdából való távozáskor felsegítettem rá a kabátot. Ahelyett, hogy brutálisan megvertem volna – ez lett volna a trendi, így elmaradok a divattól.)
A pszichológusok nagyjából megegyeznek abban, hogy az agresszivitás, a törvénybe ütköző cselekedet egyik fő oka a személyiségtorzulásban keresendő, egyben az adaptációhiány tünete. Megállapítják továbbá, hogy agresszión olyan viselkedést értünk, amely szándékosan sért egy másik embert (fizikailag vagy verbálisan), vagy rombol tárgyakat. Azonfelül – nem árt tudni – az agresszió megfigyeléssel és utánzással tanulható, és minél gyakrabban megerősítik, annál nagyobb valószínűséggel jelenik meg. De hogyan védekezhetünk? – tehetnénk fel mindezek után a kérdést. Bizonyára számos megoldási lehetőség és taktikai fogás létezik, ezúttal lássuk, hogyan vélekedik minderről Seneca. A római filozófus egyik levelében arról értekezik, hogy háromfajta félelem van: félünk az ínségtől, félünk a betegségtől, s félünk a hatalmasabbak erőszakosságának következményeitől is. Sőt, ez utóbbit tartja a legfélelmetesebbnek, mert míg az első kettő csöndben érkezve nem rettenti meg a szemet, addig „a harmadik baj hatalmas díszkísérettel jön, tűz és vas övezi, láncok és vadállatok sokasága, hogy nekieressze őket az ember húsának”. Seneca praktikus tanácsokat is ad, mondván, fordítsunk fáradtságot arra, hogy kikerüljük az összeütközéseket, avagy: „a bölcs sohasem idézi fejére a hatalmasok haragját”. (A hatalmasok, ha nagyon akarják, megtalálnak bennünket amúgy is – tegyük hozzá.) További útbaigazítása: ne legyen nálunk semmi, amit a lesben álló nyereséggel elrabolhatna, mert „többen cselekszenek számításból, mint gyűlöletből”. Még egy mondatát idézzük: „Egyformán árt, ha megvetnek és ha felnéznek ránk”. Így Seneca. Brutális időkben (kétezer esztendő távlatából is) egészen korszerű olvasmány.
