Igazán alkalmas a lendvahegyi szüret utáni csönd az ünnepi számvetésre. A puttonyok nyomán most a baráti beszélgetések asztalánál csordul az alsólendvai olaszrizling, évfordulóra csendül a pohár – ötvenéves a muravidéki magyar irodalom! Ha úgy tetszik, még a születésnapja is megnevezhető, nem olyan öregecske, hogy a korát rejtegetni kellene. A muravidéki magyar irodalom – a jó borhoz hasonlóan – megforrta magát, és gyöngyökbe foglalta minden ízét és zamatát. Határozott lett, amennyi a méltósághoz kell, és sejtelmes maradt, amennyire az a titkok tudójától elvárható.
A muravidéki magyar irodalom létezését Vlaj Lajos 1961-ben megjelent Versek című kötetétől számítja a történetírás, a mozgalmi ember, a munkás-költő szólt először anyanyelvén a muravidéki emberekhez. A Kalangyában és a Hídban közölt versei után döntött úgy, hogy a szülőföldje embereit is megszólítja a verseivel. Bence Lajos alsólendvai irodalomtörténész Írott szóval a megmaradásért – A szlovéniai magyarság 1919–1989 című könyvének tanúsága szerint a tájnak valójában évszázadokra visszanyúló irodalma van, első nagy korszaka a XVI. századra nyúlik vissza; 1573 nyarán jelent meg az „alsó Linduai” prédikátor, Kultsár István A halálra való keszöletről… című munkája (melyet hamarosan két újabb könyve kísért), és ezzel a Bánffy-család végvidéki vára a magyar művelődéstörténet örök értékeinek sorába emelkedett. A XVIII. századtól kezdve azután Vas és Zala megye déli peremén, a Mura folyó mentén is élt az írásbeliség, amelynek a XIX. század utolsó évtizedeiben a sajtó megjelenése hozott újabb fordulatot. A táj nagy szülöttjének, Pável Ágostonnak írói-tudósi tevékenységét maga Illyés Gyula emelte a kettős kötődés adta elhivatottság ragyogó példájává. Tanulmányai nagyban segítették az egykori vendvidék életének a megismerését.
Trianonnak kellett megtörténnie, hogy a Muravidékbe zárt magyarság magának irodalmat követeljen. Így is négy évtizedes erőgyűjtés előzte meg az irodalom szándékának beérését. Varga Józsefnek, Szomi Pálnak és Szúnyogh Sándornak pályája elején még csak a Népújság című hetilap és az 1971-ben arculatot váltó Naptár – A muravidéki magyarok szemléje biztosított megjelenési lehetőséget, az igazi áttörést azután az 1988-ban megalapított Muratáj című folyóirat hozott, amely a vidék irodalmi és tudományos életének egészen kiváló fórumává vált. Alsólendva környékén ötven év alatt beérett az, amihez másutt ötszáz évre volt szükség: a táj írástudói megteremtették maguknak azokat az intézményeket, amelyek a szellemi arculat megmutatásához nélkülözhetetlenek, s amelyek a kisebbségi közösség boldogulását szolgálják. Szúnyogh Sándor költészete, Varga József költői és nyelvápoló tevékenysége, Varga Sándor helytörténeti kutatásai, Bence Lajos versei és irodalomtörténészi tanulmányai, Göncz László regényei és történeti könyvei, Halász Albert néprajzi értékmentő ténykedése, Kovács Attila társadalomtörténeti és Zágorec Csuka Judit művelődéstörténeti írásai bizonyítják, hogy a muravidéki magyarság értékteremtő munkája a Kárpát-medencei magyar haza nélkülözhetetlen része lett. A tájhaza csodája benne él a műveikben. Ők azonban megspórolták maguknak a mellébeszélés nyűgös korszakát. Tűzzománccá égett munkáikban mindig, töretlenül és megalkuvás nélkül az emberi sorsok nagy történeteiről szólnak, úgy, ahogyan azt a magyar nemzeti irodalom az évszázadok során tette. Közösségi életük hírvivői lettek, felnőttek tragikus XX. századunk nagy krónikásainak a sorába. „Halicanum szülöttei / kutyánál hűebb fiai vagyunk e földnek / bárhová visz is sorsunk / lábunkat törve is hazarontunk” – írta Szúnyogh Sándor Halicanumi üzenet című versében, amely mára a muravidéki ember hitvallásává vált. Az ötvenéves muravidéki magyar irodalom történetével bizonyította, hogy a közösségi sorsvállalás feladata kikezdhetetlen parancsolat, s ha az írástudó elszántsága szilárd, a hitén és a meggyőződésén a kósza ideológiák és az idegen divatok felelőtlen garabonciásai sem üthetnek rést. A vállalt feladat szépségétől lett a költő és a történetíró hangja a zengő cimbalomhoz fogható. Ma erről ismerszik meg a muravidéki magyar írás.
