A fél évszázados jubileumát ünneplő muravidéki magyar irodalom első nemzedékének tagja, Varga József tanár úr 2010-ben – a mi Németh Istvánunkkal egy időben – ünnepelte 80. születésnapját, aki az első muravidéki magyar verseskötet, Valaj Lajos Versek című művének 1961-ben történt megjelenésekor már a sokáig rejtegetni kényszerült anyanyelv bűvöletében lépett a költői pályára. A hosszúra sikeredett készülődés után 1972-ben Szúnyogh Sándorral és Szomi Pállal hármasban Tavaszvárás címmel jelentették meg első vers- és elbeszélés-gyűjteményüket, jelezve, hogy Alsólendva környékén is beérett az idő a magyar irodalom virágba borulására. Első önálló kötetével, a Naphívogató című versgyűjteményével két évvel később, 1974-ben lépett az olvasók elé. Születésnapja megkésett ajándékaként 2011-ben életműve harminckettedik köteteként látott napvilágot A magyar irodalom a Muravidéken (Szlovéniában) című tanulmánykötete, hogy ő is letegye az ünnepien terített asztalra a maga virágcsokrát.
Varga József nyugalmazott egyetemi tanár, nyelvművelő, költő és író ízig-vérig a táj embere, tanítványai és olvasói a magyarság iránti elhivatottságot és a szülőföld szeretetét tanulták meg tőle. Dalszerű verseiben a tájban élő ember létélményeinek részletei jelennek meg, lírája igazán emelkedett azonban akkor lesz, amikor a látomásokban megjelennek az őt megtartó közösség sorskérdései is. „Földtúróim ajkán lírai hang üzent, / Szilaj jobbágyvérből pezsgő élet tüzelt. / Így hallottam zengni ősapám zord szavát, / A lomb közé dermedt sok vadmadár dalát.” – fedezte föl magában a költői elhivatottság lényegét Felhőt fodrozócímű versében. Írástudói elkötelezettségének kialakulását a legtisztább formában Tudatformáló idők című, 2005-ben közzétett emlékirat-szerű vallomáskötetében fogalmazta meg.
Könyvében Varga József a történelmi folyamatok áradásában mutatja be egyéni pályájának alakulását, mindazokat az eseményeket, amelyek a muravidéki magyar ember életét az elmúlt évszázadban meghatározták. Családtörténeti esemény az a padlásuk mélyén rejtőzködő katonaládában talált füzet, amelynek korai, 1873-ból származó bejegyzése válik alapjává a későbbi számvetésnek: „az előkerült, megsárgult, szakadozott irkalapok szövege alapján írom le nagyapám és nagybátyám nyomán a mintegy 30–35 esztendő néhány jellegzetes, a Murán innen élő kis létszámú magyar közösség sorsának sokrétű alakulását. Ebbe szövöm bele a saját élményeimet is” – fogalmazta meg írói szándékát maga a szerző. Háborúk, idegen hatalmak kegyetlenkedő katonái és dölyfös hivatalnokai, kisebbségi elnyomás után következő csalódott felszabadulás, mások által becsmérelt és megvetett hazaszeretet, és az érte járó kegyetlen megtorlás, az internálótáborok rettenete, amit csak a kommunista hatalom ügynökeinek primitívsége képes meghaladni; a történelmi események köré szerveződő népélet részleteinek megidézése avatja Varga József könyvét a magyar kisebbségtörténet jeles alkotásává. Az emberi gyűlöletnek kiszolgáltatott hetési tájhaza küzd a megmaradásért, a túlélés lehetőségéért, és az elvadult indulatokkal szemben a tárgyi világ – a szarvaslak (istálló), a kópic (szakajtó), a pipitértea (kamillatea), a melence (teknő), és a borválú (tölcsér) – meghittsége biztosít a léleknek menekülési lehetőséget. Mert minden megpróbáltatás ellenére az író számára ez mégiscsak az otthon világa és az otthonlét kegyelme. „A hontalanság és jogtalanság keserű kenyerét csak azok tudják igazán megérteni és értékelni, akiknek mindig a szemébe vágják a közélet minden területén, hogy nem kívánatosak egy erőszakoltan létrehozott társadalmi rendszerben” – mutatott rá a tanár és az író Varga József a kisebbségi sorban élő ember szorongásainak forrására.
A Tudatformáló időkcímű kötet méltán szerepelhet a délvidéki magyar kisebbségi emlékírók olyan jeles műveinek a sorában, mint Zabosné Geleta Piroska Így zajlott az életem, idősb Bálint József Imádkozzál és dolgozzál!, Szabó Eszter A barázdák mellől a katedráig és Kovačevné Fehér Ilona Csoda és csoroszlyacímű, küzdelmes időknek emléket állító munkái. És ez csak egy példa arra, miért kell sajnálnunk, hogy oly távol van tőlünk a muravidéki magyar könyv és az irodalom.
