„József ezt mondta testvéreinek: Jöjjetek közelebb hozzám! Ők közelebb mentek. Ekkor így szólt: Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba! De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok.” I Móz 45, 4–5
A böjti időszakban különösen el kell gondolkodnunk az idézett igerész utolsó két szaván, hogy ezáltal megnyíljon előttünk az egész igeszakasz üzenete: életben maradjatok. Az ember sok esetben hatalmas erőfeszítéseket tesz az életben maradásért. Ide tartoznak a szélsőséges esetek, amikor mentőket, tűzoltókat mozgósítanak. Nemegyszer hallottunk bányabalesetről, amikor a mélyben rekedt bányászok életben maradásáért folytatnak küzdelmet. De vannak kevésbé látványos, világgá nem kürtölt küzdelmek is, amikor a szülők, testvérek, rokonok, barátok adják oda szó szerint mindenüket, pénzüket, vagy akár véradókká és szervdonorokká válnak, hogy életben tarthassák szerettüket. Példák hosszú sorát lehetne felsorakoztatni, hogy mi mindent tesz meg az ember önmagának és embertársának életben maradásáért. Józsefnek a testvéreihez intézett szavai ma azt fedik fel előttünk, hogy mit tesz az Úr az övéinek életben maradásáért. Lássunk túl József személyén és az ő történetén, jussunk el az Egyszülött Fiúig, akit azért küldött az Atya, hogy nekünk örök életünk legyen!
A történet szerint József és testvérei ott állnak egymással szemben. József mint egyiptomi főember, akinek szavára megnyílnak a magtárak ajtajai, akinél a gabonaraktárak kulcsa van, az életet jelentő élelem az éhínség idején. A testvérek, Jákób fiai, a Kánaánból érkezők, mint akiknek sorsa most József kezében van. De József felfedi kilétét, megszólal, és azt mondja: Jöjjetek közelebb hozzám!....Én vagyok József... Jó ezer évvel később a damaszkuszi úton egy hasonló mondat hangzik el az öldökléstől lihegő Saulus felé: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. Így van jelen az Úr a te életedben, lehet, hogy te csak emberi megnyilvánulásokat veszel észre, te csak az emberi oldalt látod, az emberi arcot, de mögötte az rejtőzik, Aki ismer téged. Ott van az idegen egyiptomi név (Cafenát Paneáh) mögé rejtve József, a testvér, aki nagyon jól tudja, mit tettek vele testvérei, ismeri egyenként őket, tudja, milyen Rúben, és kicsoda Júda, de szereti őket és megbocsát. Ott van az Atya gondoskodása, megbocsátó szeretete. S ott van az üldözöttekben, a rászorulókban, a kicsinyekben, ott van életem damaszkuszi útjain az Úr Jézus: Én vagyok.
József már érti, hogy mindaz, ami vele történt, miért történt. József már látja nemcsak az emberit, hanem az istenit is, már nemcsak a láthatókra néz, hanem a láthatatlanokra is: mert azért küldött el Isten előttetek, hogy életben maradjatok. Visszanéz és tudja, hogy nem véletlen szerencsétlenségek sorozatán haladt át, hanem a történetek minden apró mozzanatában Isten terve, akarata érvényesült. Tudja, hogy még a haja szálai is számon vannak tartva. Tudja, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál. (Róm 8, 28)
Milyen utat járt be József, hogy az ő családja életben maradjon? Hova küldi előre őt Isten? Előreküldi őt a kút mélyére, küldi őt a szolgaságba, az egyiptomi börtönbe. Megjárja József a lelki mélységeket, a testvéreitől való elhagyatottságot, megtapasztalja az irigység és rosszindulat következményeit. József viszont azt is átéli, hogy bár testvérei elhagyták, nem hagyta el az Úr. Bár otthonától, földi atyjától távol került, Egyiptomba, idegen országba, a mennyei Atya ott is közel maradt hozzá.
Azért küldött el engem – nehéz küldetése volt Józsefnek, Jákób kiváltságos, díszes ruhába járatott fia mezítelenné lesz, ruháját széttépik és vérrel kenik be. A kiemelt helyről, az atya kebeléről a kút és a börtön mélyére, a szolgaságba kerül. Isten küldetésében lenni nem azt jelenti, hogy az ember mentesül minden nehézségtől, nyomorúságtól. De Isten célját és akaratát, amit Józsefen keresztül akar véghez vinni, nem gátolhatja meg sem a tíz testvér árulása, sem Potifárné hamis vádaskodása, mert ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, mondja később József testvéreinek.
József története csupán felvezeti mindazt, amit Isten tervez az egész világgal. József küldetése már sejteti, hogy Isten valami nagyobbat készít elő, nem csupán Izráel fiainak megmenekítésén fáradozik. József felismerésére: Isten küldött el engem, ráfelel Jézus főpapi imádsága: te küldtél engem. Jézus küldetése a magasságból a mélységbe szólt, az Atya szeretetéből az emberi megvetésbe, tagadásba, árulásba. Józsefhez hasonlóan kerül az Úr Jézus is a fiúságból a szolgaság állapotába.
A húsvétot megelőző időszakban e régi, ószövetségi igén keresztül is betekintést enged nekünk Isten az Ő bölcs terveibe. Abba, hogy hogyan készítette elő a mi életben maradásunkat. Jézus Krisztus nem Egyiptom gabonájával és Gósen földjével ajándékoz meg, hanem azt mondja övéinek, testvéreinek, az én Atyám házában sok lakóhely van.
A böjti időben Jézus szenvedéstörténetére nézünk, mert ez a történet foglalja össze mindazt, amit Ő megtett, hogy elnyerjük az örök életet. Ez a történet mutatja meg, hogy a legszörnyűbbet is, az Ő Fia kereszthalálát a mi javunkra fordítja az Úr.
Imádkozzunk azért, hogy a hitnek látásával észrevehessük, hogy életünk minden külső körülmény és látszat ellenére az Isten kezében van, s tudjuk meglátni, hogy ez érettünk átszegezett kéz! Ámen.
(A szerző a Bácsfeketehegyi Református Egyházközség lelkipásztora, a Bácskai Egyházmegye esperese.)
