Mediterrán térség tenger nélkül

Kovács Géza szabadkai klimatológus és tanár jelenleg három iskolában dolgozik. Tanít hittant, fizikát, és osztályfőnök is. Korrepetál általános és középiskolás diákokat fizikából és matematikából, utóbbiból pedig még egyetemi hallgatókat is. Műsora van a Mária Rádióban, ha pedig ideje engedi, lelki segélyszolgálatot is végez telefonon. Nehéz időszak ez az iskolákban, a gyerekek egyre türelmetlenebben várják a vakációt, a meleg idő pedig hívogatja őket egy kis játékra, pihenésre. Ez a várakozás minden évben hamarabb veszi kezdetét, hiszen évről évre korábban érkezik a hőség, szinte már nincs is tavasz, ez pedig arra enged következtetni, hogy a klímaváltozás egy valós, létező probléma és jelenség. Kovács Gézával az éghajlatváltozás ránk gyakorlott hatásairól beszélgettünk.

Mindannyian tapasztaljuk, hogy a globális felmelegedés egy valós probléma. Milyen formákban észlelheti ezt egy szerbiai, vajdasági lakos?
– Ez egy világszintű gond, ami természetesen Európában és azon belül Szerbiában is jelen van. Egy magáért beszélő példa, hogy a fiatalabb nemzedékek egyáltalán nem vagy alig ismerik a havat, ha volt is, elenyésző mennyiségben, össze sem hasonlítható a harminc-negyven évvel ezelőtti mennyiségekkel. A telek hatványozottan enyhébbek, már több éve nem volt igazán hideg napunk. Nappal a hőmérséklet szinte sosem volt 0 Celsius-fok alatt. Az átlaghőmérséklet magasabb, ami pedig szembetűnő, hogy az idei február 0,8 Celsius-fokkal volt melegebb az eddigi februári átlagnál, ez azt is jelenti, hogy a mérések óta most volt a legmelegebb. Az átmeneti időszakokra, a tavaszra és az őszre is jellemző a felmelegedés, de nem olyan mértékben, mint a nyárra és a télre. Nyáron rendkívül sok forró napunk van, ami azt jelenti, hogy a hőmérséklet 30 Celsius-fok felett van. Korábban átlagosan 23 ilyen napunk volt, az elmúlt években ezek már az 50–70-et is meghaladják. Gyakran tapasztalhatjuk azt is, hogy a csapadék nagyon szeszélyes, ami nagy probléma lesz a közeljövőben, talán még a melegnél is nagyobb. Mindenképp meg kell becsülnünk a csapadékot, mindenhol hiány van belőle. A nyári hónapokban gyakoriak a hevesebb zivatarok, de ezek nem fednek le egész városokat csak bizonyos kisebb területeket, körzeteket. Júniusban nagyobb viharoktól, júliusban azonban szupercelláktól tarthatunk, melyek jégverést is hozhatnak.

Ezeknek a változásoknak különböző okai is vannak, ilyen az iparosodás, a légkörbe kijutó üvegházhatású gázok és az erdőirtás. Ezeken kívül térségünkben mi magyarázza a klímaváltozást?
– A legfőbb probléma a zöldövezetek hiánya és csökkenése. A legolcsóbb és legegyszerűbb megoldás erre a fásítás. Az erdős területek létrehozása jelentősen javítana a helyzeten, módosítani, javítani tudná a hőmérsékletet és a páratartalmat, elviselhetőbbé tenné a mikroklímákat. Segít az is, ha elkerüljük a személygépkocsik használatát, hiszen ezek fosszilis anyagokkal működnek. Lehetőségünk szerint válasszuk inkább a tömegközlekedést, a kerékpározást vagy a sétát! Ezek azok a kisebb törekvések, amiket mi is megtehetünk, és amivel segíthetünk. Emellett az urbanizáció következtében nem hűl le a levegő még este sem, hiszen a szilárd anyagok, az épületek, a beton és a kő megtartja a forróságot, a nagyobb városokban naplemente után is rendkívül meleg van.

Az elmondottak alapján kijelenthetjük azt, hogy Szerbia mediterrán térséggé fog válni?
– A jelek szerint ez be fog következni, egyre közelebb kerülünk hozzá. A jelenlegi hőmérséklet az Észak-Adrián volt jellemző huszonöt-harminc éve. Különböző jeleket már meg lehet figyelni, például a füge nálunk nem kimondottan volt szokványos, de mára már egészen októberig hoz termést, ha a helyzet változatlan marad, akár még narancsot, citromot is termeszthetünk. Annyi bizonyos, hogy Szerbiát már nem csoportosíthatjuk a kontinentális, szárazföldi térségek közé.