Suhogtak a kaszák, dőltek a rendek a kézi aratáson

Az idén is a megszokottnál előbb ért be a búza, az aratás már majdnem mindenhol befejeződött. Ez alkalomból Vajdaság-szerte több helyen is aratóversenyt tartottak, hagyományőrzés céljából. A helyszínek legjavában a versenyprogram mellett művelődési műsorral, hagyományos aratóreggelivel, bemutatóval, felvonulással, aratóbállal, ügyességi játékokkal, közös ebéddel, a gyerekeknek játszósarokkal és egyéb kísérőprogramokkal tették érdekesebbé a rendezvényeket.

Muzslyán 41. alkalommal tartottak aratóversenyt

A bánáti Muzslyán egy kis búzaparcella learatását hagyták későbbre, amelyet szombaton, hagyományos módon, kaszával arattak le. Ez volt a 41. Muzslyai Aratóverseny, amelynek célja a kézi kaszálás hagyományának megőrzése és továbbadása.

A muzslyai réten, a Napsugaras/tó közelében megtartott rendezvény kezdetén Kalapis Sztoján plébános megáldotta a búzaföldet és a résztvevőket. A csapatok pedig először bemutatták a hagyományos aratási reggelit.

Kovács Elvira, a parlament alelnöke és a Vajdasági Magyar Szövetség elnökségi tagja szerint az ilyen jellegű rendezvények nagyobb figyelmet és támogatást érdemelnek.

– Fontos hálát adni a mindennapi kenyérért, a búzáért, és a hagyományőrzést tovább adni. Kötelességünk mindannyiunknak, hogy ezt megmutassuk, hirdessük, és ugyanakkor az is, hogy a fiatalabb generációk is kedvet kapjanak ilyen és hasonló rendezvényekre. Pontosan ezért remélem, hogy a becskereki önkormányzat is megérti, hogy még komolyabb és szereplőkkel gazdagabb rendezvényt kell ide hozni – mondta a politikus.
A muzslyai Dobó család az idén harmincadik alkalommal vett részt a Muzslyai aratóversenyen. Közben más hasonló rendezvényekre is eljártak.

– Régen azt mondták: ha minden napra van kenyér, akkor minden rendben van. Ma már sajnos a kenyeret nem becsülik annyira. És sokszor marginális, mellékes útra kerül. De szerintünk a kenyér – ha már az imánkba került – akkor az életünknek a legfontosabb része. Ezért vagyunk mi itt, ápoljuk a hagyományokat – mondta Dobó József.

A rendezvény keretében volt horgászverseny, művelődési műsor és megtartották a hagyományos aratóbált is.

Szenttamáson a 27. Hagyományos Aratóünnepség zajlott le

A Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klubja szervezésében szombaton lezajlott a 27. Szenttamási Hagyományos Aratóünnepség. A rendezvényen, amelynek ezúttal a Szegedi úton lévő mezőgazdasági birtok adott otthont, hét vidéki és két helyi csapat mutatta be ügyességét a hagyományos aratási munkálatokban.

A rendezvényt Robotka Angéla, a klub elnöke nyitotta meg, aki elmondta, közösen kell ápolni az ősök szokásit és hagyatékát, hiszen csak így tudjuk átadni azokat a fiatalabb generáció számára.

‒ A fő cél a valamikori aratások és az ezt megelőző és követő igen komoly és fizikailag is megterhelő munkák felelevenítése, és a hagyományos, kézzel történő aratás bemutatója. A legelső rendezvénytől ezt próbáljuk itt Szenttamáson élőben átvinni, bemutatni, emellett pedig összehasonlítani azokat a néha valóban jelentéktelennek tűnő különbségeket, szokásokat, továbbá magát az aratási munkafolyamatot, melyeket őseink annak idején a saját őseiktől vettek át – mutatott rá a klub elnöke.

Robotka Angéla kiemelte, a lovaskocsik folyamatosan kísérik az eseményeket a búzatáblák körül, a kocsikázást bárki igénybe veheti, az ünnepségre pedig nemcsak az arató csapatokat várták, hanem minden érdeklődőt és fiatalt, és külön programokkal készültek. A legkisebbek számára játszósarkot alakítottak ki, a nagyobbak pedig ügyességi játékokban mérhették össze tudásukat.

Miután a hagyományos paraszti öltözéket viselő aratók kivonultak a búzaföldre, feltálalták a hagyományok szerint elkészített aratóreggelit. A búzaföld mellett lévő terítőn többek között parasztkenyér, házi szalonna, kolbász, tarhó, vöröshagyma, régi recept alapján sült kalácsok kaptak helyet, és nem maradhatott el az aratáshoz erőt adó házi pálinka sem. A reggeli elfogyasztását követően a szorgalmas kezek nyomán sorban dőltek a rendek, majd a kévéket úgynevezett keresztekbe rakták. Amíg a felnőttek az aratással foglalkoztak, addig a gyerekek tarlófutásban, zsákbanugrálásban és csizmahajításban mérettettek meg.

Az alkalmi művelődési műsorban a hagyományápoló klub csoportjai mellett fellépett az Arany János Művelődési Egyesület tamburazenekara, és szerepeltek a Bard Művelődési Egyesület táncosai.

A köszönőlevelek és az ügyességi játékokban résztvevők jutalmának kiosztását követően megszentelték az új búzából sütött kenyeret, az ünnepség pedig jó hangulatban, közös ebéddel zárult.

A rendezvényen jelen volt Molnár Viktor, a Tartományi Mezőgazdasági Fejlesztési Alap igazgatója, Mackó Zsuzsanna tartományi oktatási altitkár, dr. Bagi Ferenc, a Magyar Nemzeti Tanács oktatási bizottságának tagja, Milena Alargić, a szenttamási képviselő-testület elnöke, Szabados Fodor Beáta és Kocsis Krisztián, a községi tanács tagjai és Brasnyó Nándor, a Vajdasági Magyar Szövetség helyi községi szervezetének elnöke.

Szajánban a 27. Észak-bánáti Aratóversenyt tartották meg

Szombaton délelőtt huszonhetedik alkalommal szervezték meg Szajánban az Észak-bánáti Aratóünnepséget. A rendezvény művelődési műsorral kezdődött, majd az aratók felvonulásával folytatódott, egészen a kiválasztott parcelláig, ahol a versenyzők megterítettek, elfogyasztották a hagyományos reggelit, majd bemutatták, hogy hogyan is arattak kézzel és kaszával az őseink.

A rendezvény célja a hagyományok megőrzése, illetve továbbadása a fiatalok számára, közölte Benyócki Sára, a szajáni Ady Endre Művelődési Egyesület elnöke.

– Büszke vagyok a fiataljainkra, akik tovább viszik hagyományainkat, ezzel hozzájárulva a közösség megmaradásához. A kézi aratás annak a példája, hogy őseink egykoron mennyire nehéz munkával jutottak hozzá a mindennapi kenyerükhöz. Ezt a kitartást, az összetartást és a jókedvet szeretnénk átadni a fiataljainknak – mondta az elnöknő.

Tóth Zoltán, a szajáni helyi közösség elnöke és a tartományi mezőgazdasági titkárhelyettes elmondta, hogy az aratás nemcsak a mezőgazdaság ünnepe, hanem a kitartás és az összefogás szimbóluma is.

– Az aratás fontos része a nemzeti hagyományainknak, amit ápolunk, és tovább kell adnunk a fiatalabb generációk számára. Ezt a mezőgazdasági munkát régen csapatban összefogva végezték el, mert ez egy több kezet igénylő folyamat. Összejött az egész a család, az összes szomszéd, így gyorsan le tudták vágni a gabonát, mert a család kenyere attól függött, hogy sikerül-e időben biztonságba helyezni a búzát – mesélte Tóth Zoltán.

A 87 éves, zentai Körösi Zoltán a szüleitől tanulta meg a kézi aratás fortélyait.

– Korábban nem voltak gépek, csak a kaszánk, a marokszedőnk és a kezeink. A gabonát kötegekbe raktuk, és szekerekkel, illetve kocsikkal hordtuk a cséplőgéphez, ami elválasztotta a magot a kalásztól. A kaszások legfontosabb eszköze az éles pengéjű kasza volt, ellenkező esetben gyorsan elfáradtak. Gyermekkoromban rövidnadrágot hordtam ilyenkor, és még mindig elevenen emlékszem arra, hogy a tarló mennyiszer okozott sérülést a lábaimon – emlékezett vissza Kőrösi Zoltán.

A rendezvényt a Magyar Nemzeti Tanács, a nagykikindai önkormányzat és a szajáni helyi közösség támogatta.