Nincs hatalmasabb ama ökölnyi rögnél, amelyhez ragaszkodnak az ott élők. Szeretetből, szelíden, de konokan. Ha tudna beszélni, hangjába beleremegne a világ: létezhetnek káprázatos országok, mesés gazdagságok, de ti mégis itt vagytok számomra! Bennetek rejlik erőm, mint ahogy erőtök belőlem fakad. Mert itt éltek elődeitek, itt születtek gyermekeitek, és itt vagytok otthon ti is. Ti vagytok fáim gyökere, és én szerető atyaként ölellek át benneteket.
Nincs nemesebb mint az emberi szív, amely a szülőföldjén dobog, majd pihen meg útja végén. Szülőföldön élni, anyanyelven beszélni olyan kincs, amit semmi sem tud helyettesíteni. Jól tudják ezt azok, akik elhagyták otthonukat és most idegenben emészti őket a honvágy. És jól tudják ezt azok is, akik a nehézségek ellenére itthon maradtak. Akik látják, hogyan fogy a falu, és tudják, gyökér nélkül kiszárad a fa.
Nincs nehézség, amit az emberi akarat le nem tudna küzdeni. Nem kell messze mennem példáért, ismerek olyan embereket akik ezt nap mint nap bizonyítják. Titeket ünneplünk ma, kik emelt fővel mondjátok: Hiába temetnek bennünket szüntelen, hiába vagyunk távol másoktól, még vagyunk! Van, hogy megingunk, van, hogy elkeseredünk, van, hogy úgy érezzük magunkra maradtunk, de nem adjuk fel, hanem küzdünk! Megőrizzük nyelvünket, kultúránkat, szokásainkat, hagyományainkat. Fáradhatatlanul, eltökélten és hittel, miközben nem vetünk meg másokat, nem követelünk kitüntetést, de nem is alázzuk meg magunkat. Mert a szórvány az otthonunk és büszkén kiáltjuk: Vagyunk!
Nyitókép: pixabay.com
