Zombortól Udvarnokig gyalog

Két, érettségi előtt álló, 18 éves fiatal 1877-ben Zomborból gyalog indult el Udvarnokra. Azzal, hogy megírták kalandos útjuk történetét, nemcsak az első magyar nyelvű útikalauzt készítették el, hanem ahogy azt Nikowitz Oszkár, Magyarország korábbi belgrádi nagykövete megfogalmazta: „az első lépéstől a hazaérkezésükig térdig csörtettek a történelemben”.
Nikowitz Oszkár erről a kalandról – ami az elmúlt 150 év eseményeinek ismeretében kordokumentumnak számít – diplomáciai küldetése alatt, a kétezres évek elején szerzett tudomást, az egyik hajdani érettségiző 81 éves unokájától. A naplóról, amelyet Donoszlovits Vilmos készített a csaknem 1500 kilométeres útról, úgy ítélte meg, hogy másoknak is tudomást kell szereznie. A hétvégén a belgrádi közönség, a Vajdasági Magyar Szövetség belgrádi városi szervezetének helyiségeiben ismerhette meg a korábbi nagykövet Séta érettségi előtt Zombortól Udvarnokig (meg vissza!) című könyvét, amely háromrészes: egyrészt magát a fiatal 18 éves naplóját ismerteti, másrészt pedig történelmi hátteret nyújt az események megértéséhez, ugyanakkor a szerző meghozza a kedvet azoknak a helyszínek a meglátogatásához, ahol a fiatalok jártak.

Nikowitz Oszkár rámutatott, a sétára nem sokkal az 1848-as forradalom után került sor, és Petőfi Sándor nyomán ők, a két osztálytárs, Donoszlovits Vilmos és Barassevits István (zombori bunyevácok) nagy magyar öntudattal indul útnak, a mai értelemben klasszikus úti okmányok nélkül, hiszen akkor még egy ország területéről van szó, de Szabadka város útlevelével (engedélyével), amelyben az adott helyi illetékesek szignózták a fiatalok jelenlétét. Mint rámutatott, 10 év telt el a kiegyezés és az Osztrák–Magyar Monarchia megalakulása óta, és csupán 25 év az első vasúti járat bevezetése óta. Abban a korban zajlik mindez, amikor még nincs villamos áram, sem tömegközlekedés, telefon... Donoszlovits Vilmos állomásuk minden helyszínét dokumentálja: leírja vagy megrajzolja, így megismerkedhetünk a kor Szabadkájával (a szecessziós Városháza és a Zsinagóga megépítése előtt), Paliccsal, Szegeddel, Hódmezővásárhellyel, Gyulával, miközben útjuk négyötöde a mai Románia, Erdély területén zajlik. Kiderül, hogy a betyár idők ellenére felnőttként fogadták és gazdagon megvendégelték a fiatalokat.

Nem regény ez, történelmi olvasókönyv, emelte ki Nikowitz Oszkár, akitől megtudtuk azt is, hogy 10 év kutatómunkájába került, hogy összeállítsa és a történelmi eseményekkel alátámassza annak jelentőségét. Izgalmas beszámolóját a fiatalok megtett útjáról és történelmi jelentőségéről, a kor különlegességéről, nagy érdeklődés övezte.