A látványuk is tiszteletet parancsol

Izgalommal vegyes büszkeséggel olvashattuk-láthattuk a minap több hírforrásnak köszönhetően is, hogy a Giro d’Italia elnevezésű kerékpárverseny martonvásári szakaszának egy részén hagyományőrző öltözetbe bújt, 50 km-es sebességgel vágtázó huszárok igyekeztek felvenni a résztvevők tempóját, kivont kardú kapitányukat követve. A hátborzongató hatást fokozta a huszárok összpontosítástól átszellemült, komoly arckifejezése és a csodasárga hátterű repcetábla. A napokban ezek a hétköznapi hősök, vagyis a martonvásári Szent László Huszáregyesület négy hagyományőrző tagja vidékünkre érkezett, és több település lakosságát is időutazásban részesítették mesebelinek ható, ámde korhű öltözetükkel, amolyan huszáros tartásukkal. A zentagunarasi Október 18. Általános Iskolában is csillogó szemű gyereksereg és tanári kar várta őket. Először lovasbemutatót tartottak, majd Varga Ferenc huszárkapitány mesélt arról, hogy a huszárság múltja több mint 500 évre nyúlik vissza. Feltehetően Mátyás király hadseregének könnyűlovasságából formálódtak, majd elterjedtek a magyar népi motívumvilágot és virtust magában hordozva szerte a földkerekségen.

– A lovas katonák néha katonáskodtak, ha nem volt zsold, akkor martalócokként viselkedtek. Több korszakról is beszélünk a huszárság múltjában, mire kialakult a köztudatban ma élő formája, amit gyakorlatilag az első világháború környéke óta őrzünk. Azt követően módosították ugyanis a hagyományos értelemben vett huszár öltözetét, hiszen harc közben túl feltűnő volt, különösen a vállon át vetett fehér szíj. A huszárok ereje a lovak gyors mozgásának volt köszönhető, vagyis nagyon sokszor a múltban ők döntötték el a csata kimenetelét, hiszen fürgén mozogtak, és bátran – hallhatták a jelenlevők, majd a huszárkapitány szólt néhány szót a sötétkék színű posztóviseletről, illetve a kísérő elemeiről, a dolmányról.

– A huszárok sárga, a tisztek aranyszínű, sűrű zsinórozású dolmányának, a sűrű gombozásnak gyakorlatilag védelmi célja volt, hiszen a szablya nem tudta átvágni, így védte a hasüreget. Erdélyben persze ezüstszínű zsinórozást használtak. Ennek egyik oka az is volt, hogy a sárga a császárra utaló árnyalat volt. A mentét azért kell a bal vállon hordani, mert az gyakorlatilag a szívét védi a huszárnak, és bal kezével tartja a ló kantárját is, a jobb kezével pedig a szablyát fogja. A nyakravaló nemcsak dísz volt, hanem ha sérülés érte a katonát, akkor fel tudta kötni a kezét, vagy el tudta vele kötni a sebet. A csákóban acélkarika van körben, ami persze védi a fejet. A ruha azért is volt tetszetős, hogy minél több legénynek legyen kedve beállni huszárnak – hallhatták egyebek mellett a jelenlevők, mint ahogy azt is, hogy a martonvásáriak viselete az osztrák „császár” színeit rejti magában, a sárgát és a feketét, és az 1848-as évben leírt viselet mása. Bajusz nélkül pedig nem huszár a huszár.

– A bajusznak bizony ápoltnak kell lennie, összevissza nem állhat. Ezért minden huszárnál volt bajuszkefe és bajuszpedrő viasz. A huszár elengedhetetlen pajtása a ló, akinek az a legkívánatosabb „tulajdonsága”, hogy hallgasson a gazdájára, és hogy kényelmes legyen megülni. Valaha a sárga lovak voltak a kívánatos huszárlovak, mint az itt jelen levő gidrán és kisbéri, a teherbíró nóniuszok húzták az ágyút. A ló színe azért volt fontos, mert mondjuk egy szürke az a csillagos éj alatt szinte rikít. A huszárok viseletének a színe is lényeges, a mi sötétkék árnyalatú, korhű posztónkat ma már alig gyártják Európában, mi Moldáviában bukkantunk rá. A Kodály Zoltán Háry János című operettjében elterjedt piros posztó színpadi kitaláció. A világoskék, vagyis búzakék huszárruha helytálló, zöld mentét is viseltek, de ebben a színben nadrágot semmiképpen. Hiszen senki sem szeretett volna elsődleges célpont lenni a török katonáknak, mert azt a muzulmánok főbenjáró bűnnek tekintették, ha valaki Allah szent színére ráülve azt valaki „megszentségtelenítette” – hangzott el egyebek mellett Zentagunarason, valamint az is, hogy a honvédség huszárkülönítményét 1947-ben felszámolták, de a kormány egy évvel ezelőtt visszaállította a hadsereg kötelékébe mint fegyvernemet.

Varga Ferenc kapitány, Bot László, Erdélyi Gábor és Rácz Miklós négy gyönyörű lóval érkezett vidékünkre a tóthfalusi Faragó Zoltán meghívására, falubelijei támogatásának köszönhetően. Zentagunaras mellett Kispiac, Csantavér, illetve Tornyos érdeklődő közössége is részesülhetett a régi idők büszke magyar virtusában.