A népi kultúra bűvkörében

Igazi feltöltődés, kikapcsolódás volt a népzenét, néptáncot kedvelők számára a szombaton Zentán, a sportcsarnokban megtartott Szent Mihály-napi Táncháztalálkozó és Sokadalom. Miután tavaly elmaradt a rendezvény, a népi hagyomány élői még inkább ki voltak éhezve a találkozásra, a közös időtöltésre, a közös muzsikálásra. Aki eljött, mind elégedett lehetett, hiszen ahogyan már megszokhattuk, a Hagyományok Háza Hálózat – Vajdaság, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a budapesti Hagyományok Háza közösen olyan gazdag és színvonalas programot szervezett, amelyben mindenki találhatott magának kedvére valót. Mivel az időjárás nem igazán kedvezett a rendezvénynek, a szabadtérre tervezett kirakodóvásár és kézműves foglalkozások, valamint a népi játékokat felvonultató játéktér is a sportcsarnokban kapott helyet. Ez végül jól is sült, el, mert amíg a családok apróbb tagjai a kézzel hajtható vesszőkosaras körhintában forogtak, vagy valamelyik fajátékkal szórakoztak, addig a nagyobbacskák beállhattak táncolni, hiszen moldvai, gombosi, apátfalvi és melegföldvári táncokat is oktattak. Nem is akárkiktől tanulhatták a táncok alaplépéseit, hanem a tájegységek kiváló ismerőitől, így Csongrád-Csanád megyei Apátfalva táncaiba a zentai származású művész, a város Pro Urbe díjasa, Németh Antal és párja vezette be a résztvevőket.

Németh Antal, aki Békécsabán tanít a Bartók Béla Művészeti Szakgimnáziumban, kérdésünkre elmondta, hogy nagyon szívesen jön vissza tanítani akár Zentára, akár más településre: – Korábban is voltam már a Szent Mihály-napi Táncháztalálkozón és nagyon örülök annak, hogy ennek a színvonalas rendezvénynek a szülővárosom ad otthont, és, hogy rám is gondoltak, és eljöhettem tanítani. Ilyenkor nagyon sok ismerőssel találkozom, valamikori oktatóimmal, táncostársaimmal, hiszen a hagyományápolók krémje mindig itt van, ahogyan most is.

A gyerekek a tánctanulás mellett a népi kézműves foglalkozások egész tárházát próbálhatták ki, a rendezvényen, nemezelhettek, belekóstolhattak a hangszerkészítésbe, az agyagozásba, valamint a helybéli Rozetta Kézműves Társaság foglalkozásaiba.

A Hagyományok Háza képviseletében népi hangszerkészítést és fonástechnikákat oktatott a Gödről érkezett Csíki Lóránt és felesége Sári Adél kézművesek. Csíki Lóránt kérdésünkre elmondta, hogy korábban is járt már a rendezvényen, máskor dudát készített a gyerekekkel, de most a vírushelyzet miatt inkább olyan hangszert választottak, amit nem kell fújni.

– Ezúttal receficét készítünk, amelyhez egy növényi szárdarab kell, bő arasznyi hosszú, amit csiszolórúddal be kell irdalni, és ahogy végighúzzuk rajta a pálcát, akkor az hangot ad ki. Kezdetben kéretik magukat a gyerekek, de aztán gyorsan megcsinálják és örülnek, hogy hangot tudnak belőle kicsikarni. A sikerélmény a legfontosabb ilyenkor, ami ennél a hangszernél gyorsan jön, hiszen rövid idő alatt elkészül – mondta és már mutatta is, hogyan kell megszólaltatni az egyszerű hangszert.

Érdekességnek számított a hajfonoda, ahol szebbnél szebb fonatokat varázsoltak a lányok fejére, amit a kislányok nem is akartak kihagyni, így rend szerint ott sort kellett várni. A táncháztalálkozó elmaradhatatlan része a Hencidától Bonchidáig elnevezésű hagyományőrző vetélkedő, melyen ezúttal öt csapat versengett.

Igazi csemegének számított a Kis feketék, nagy ötletek elnevezésű divatbemutató, melyen a vajdasági viseletkészítők és kézműves alkotók míves darabjait mutatták be a helybéli Ispiláng táncosai. Aki valamilyen népi kézműves darabot akart beszerezni, az bátran válogathatott, hiszen bőrből készült cipőket, papucsokat kínáltak, ugyanakkor rengeteg ékszer és gölöncsér munka várta gazdáját.
Amíg bent a sportcsarnokban táncolni lehetett tanulni, valamint a népi kézműves foglalkozások egész tárházát lehetett kipróbálni, addig kint a Folkkocsmában egymást váltották a népi zenekarok, melyek muzsikájához dukált a fityókba töltött pálinka, néhány korsó sör, esetleg egy jóféle bor. Muzsikáltak a fiatal vajdasági népzenészek, az adai Bodros, a szabadkai Duhaj, az óbecsei Fokos, a hertelendifalvi Csörömpölő, Magyarszentmihályról a Flamm–Hézső citerakettős, a harminc éves fennállását ünneplő topolyai Csalóka zenekar, a csantavéri Mendicus tamburazenekar és a budapesti Eszterlánc zenekar is.

Mindeközben fiatal és idősebb mesemondók váltották egymást, valamint a sportcsarnokban a Juhász Zenekar népmesekoncerttel kedveskedett a gyerekeknek.

A találkozó fénypontja a Magyar Állami Népi Együttes Ezerarcú Délvidék című gálaestje volt, amelyre úgyszintén tartományunk több településéről érkeztek nézők, ugyanis ilyen neves együttes ritkán fordul meg a vidékünkön. Az előadás, amely a magyar színpadi néptáncművészet történetében először mutatja be a Délvidéken élő népek: magyarok, szerbek, horvátok, ruszinok, szlovákok, románok, cigányok sokszínű és gazdag tradícióját, és egyedülálló módon hordozza magában Közép-Európa és a Balkán sajátos világát, annyira tetszett a népes közönségnek, hogy állva tapsolta a produkciót. Sőt négyszer is visszatapsolták őket, amit az együttes mindannyiszor egy-egy rövidebb ráadással hálált meg.

A mintegy másfél órás produkció után még mindig volt miért maradni, hiszen még csak az után kezdődött a táncház, a rendezvény kötetlen része. Így, akinek még volt ereje, kedve, akár hajnalig is mulatozhatott, nótázhatott és iszogathatott a Folkkocsmában, ahol a zenészek egymást felváltva fáradhatatlanul húzták a nótát.