Újra megjelent a betlehemi csillag. Hiába takarták el sötét felhők, fénye mégis utat mutatott. A szíveket melegítette át a fényével. A születendő reménnyel.
Kicsi volt, piszkos és jelentéktelen. A jászol földöntúli békességben várta a csodát, a földön szalma, körülötte bárány, szamár és ökör. Kint emberek szeretetlenül, mit sem sejtve, a pásztorok megrettenve az angyal előtt. Távolban Gáspár, Menyhért és Boldizsár. Ne féljetek! Megszületett a szeretet. Itt van, bepólyálva jászolban, békésen minden ártatlanságával.
Nem az ajándék, sem a pompa, az ünnepi asztal, de még a kidíszített fenyőfa sem adja meg a karácsony igazi értelmét. Egyedül a szeretet, minden sebezhetőségével és tisztaságával az, ami számít ezen az estén. Miként egy anya szeretheti fiát: feltétlenül, gyengéden, óvva, utat mutatva, gondozva, tanítva, és néha dorgálva. Türelemmel és töretlenül, még akkor is, ha dühös, ideges és fáradt. A karácsonyi ünnep külsősége mit sem ér e tiszta és egyetemes szeretet nélkül. Mária és József alakja a bölcsőben fekvő Jézussal a család legbensőségesebb és legeszményibb képe. Egy szülő számára a gyermeke a legfontosabb. A gyermek számára pedig a szülő a világ közepe. Kettejük ártatlan bizalma és intimitása formálja meg azt a közösséget, amely létünk legmeghatározóbb tapasztalatává válik. Általa leszünk azzá, akik vagyunk.
A közösség alapvető létfeltétel: egyetértésben és békében élni, kölcsönösen törődni, és felelősséget vállalni egymásért. Általa és a feltétel nélküli szeretet által válik csak a karácsony azzá a csodává, ami hajdanán volt Betlehemben. Ezekben az embert próbáló időkben van csak igazán szükségünk erre a csodára. Tegyünk hát érte!
Ezekkel a gondolatokkal kíván áldott és békés ünnepeket a ma, karácsony napján 76 éves Magyar Szó.
