A tanár néptársról első emlékeim a ’60-as évek elejére nyúlnak vissza. „Maradt-e még otthon Czékus?” kérdezte legfiatalabb nővéremet, amikor ő elkezdte gimnáziumi éveit (a hatodik Czékus gyerek volt a sorban, akit Szöllősi tanított). „Még egy” – válaszolta. Sajnos mire én a gimibe kerültem, a tanár néptárs már nem ott volt munkaviszonyban. De a családon belül tovább is élt, mert hol az egyik, hol a másik nővérem idézte – hangjukban mindig az elismerés hangja szólt.
Mind a mai napig sajnálom, hogy doktori disszertációja megvédésének időpontjáról nem tudtam, ezért lemaradtam róla. Az újvidéki Biológia Tanszék lépcsőjén futottunk össze a megvédés után.
Szöllősi Gyula 1926. február 14-én Bajmokon született. A gimnáziumot Szabadkán végezte. A Belgrádi Egyetem Matematikai-természettudományi Karán biológiából szerzett oklevelet (A Szabadka-környéki földművesek táplálkozása nehéz mezőgazdasági munkák idején), ugyanitt védte meg magiszteri munkáját is ökológiából. Doktori értekezését a Pannon-medence sekélyvizű ökológiájáról írta.
Újságcikkek és középiskolai tankönyvfordításokon kívül csaknem 70 munkát jelentetett meg itthon és külföldön. Csak a Palicsi- és Ludasi-tóról 47 munkája látott napvilágot. A. Rafajlovićtyal az elsők között jelentettek meg biológiai vonatkozású tudományos cikket a Ludasi- és Palicsi-tó élővilágáról (1957, 1958 és 1963).
Munkahelyei: Szabadkai Tanítóképző, Szabadkai Gimnázium, Szabadkai Vízművek, Építőipari Kutatóintézet és a szabadkai Építőmérnöki Kar. Innen egyetemi rendes tanárként vonult nyugdíjba. Nyugdíjas korában adta ki magyar és szerb nyelven a Palicsi-tó vize 1781-től 1999-ig és a Ludasi-tó vize (Grafoprodukt Kiadó) és magyar nyelven az Emlékeim nyomában c. önéletrajzi munkát (VMMI, Zenta). A nekem adott példányba ezt írta: „Czékus Gézának! Mi biológusok alázattal kell, hogy valljuk Apáczai Csere János nézetét, miszerint: »A tudomány gyükere kesere, gyümölcse pedig annál gyönyörűségesebb«. A könyvben váltakoznak a hosszú életemben előforduló vidám és szomorú események. Az élet már csak ilyen, de egy kis szerencse is kell mindig a sikeres túléléshez” Dr. Szöllősi Gyula
Azt követően, hogy egyetlen fia a kilencvenes évek elején az „Otadžbina te zove”-ra úgy döntött, hogy elhagyja Jugoszláviát, nem sokra rá, a tanár úr és felesége is követte őket Szegedre. Gazdag könyvtárának (szakkönyvek és szépirodalom, művészet) jó részét szétosztogatta a fiatal kollégák közt – ekkor tapasztaltam meg először egyszerűségét, ember, és szakmaszeretetét, önzetlenségét. Ugyanezt tette jóval később Szegeden is. Több alkalommal is engem kért meg, hogy a szabadkai tanítóképző könyvtára számára hozzak át könyvcsomagokat. Mindig érdeklődött a hallgatók, elsősorban a hallgatók biológiai képzése iránt.
2008-ban ajándékozta (nem eladta!) a Palics–Ludas Közvállalatnak, pontosabban a Megfigyelőállomásnak hidrobiológiai tartalmú könyveit (236), különkivonatait (szeparátumokat – 831), amelyeket 1953 óta dédelgetve gyűjtött. Azzal a szándékkal ajándékozta a kutatóközpontnak, hogy megalapozza annak szakkönyvtárát. Emellett hét berámázott diplomát és egy önarcképet is a központra hagyott.
Szegedi munkaszobája falán (mert szinte az utolsó napig dolgozott, szakvéleményeket írt, tanácsot adott kollégáinak) maradt elárvulva a Szabadka Díszpolgára kitüntetés (2015-ből). „Szöllősi Gyula hírnevet szerzett városunknak a hidrobiológia terén, értékes és pontos irányelveket hagyva örökül a Ludasi és Palicsi-tó leendő kutatóira” – áll a méltatásban. A tanár úr a díszpolgári cím átvételekor a következőket mondta: „Eletem során voltam lapkihordó, napszámos, asztalossegéd, gimnáziumi tanár és az Építőmérnöki Kar professzora is, mégis munkásságom legfontosabb része a kutatói munka volt, amelynek során a természetet kutathattam.” A Palicsi-tó hetvenes évek elején véghezvitt szanálásában dr. Szöllősi Gyula alaposan kivette részét; Tartományi Építésügyi Intézet Hidrobiológiai Osztályának vezetője volt. A szanálást A Palicsi-tó elhalása és felújítása című könyvében ismertette.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy ismerhettem, jó tanácsokat kaptam tőle, több könyvemet is szakvéleményezett és megtisztelt azzal, hogy felkért a Ludasi-tó vize kézirat recenzálására.
Egy alkalommal a Magyar Szónak úgy nyilatkozott, hogy még mindig a vizek élővilágának kutatója és még mindig Paliccsal és a Ludasi-tóval álmodik.
Tanítványai, ismerősei, kollégái és minden tisztelője nevében:
Kedves Gyula bácsi! Más vizeken álmodjon tovább kedvenc tavainkról, és ott fönt kérje Istent, hogy több csapás ne érje szeretett tavait és sorsuk forduljon már jobbra!
Szegeden 97 éves korában 2023. 06. 19-én hunyt el. Urnája a felesége urnája mellé kerül majd a szegedi temetőben.
Szabadkán, 2023. 06. 22-én
Nyitókép: Molnár Edvárd archív
