Beárnyékolt fölényes győzelem

A Köztársasági Választási Bizottság (RIK) közzétette a január 2-ai nyolc szavazóhelyet érintő, megismételt voksolás utáni parlamenti választási eredményeket, amelyek szinte véglegesnek tekinthetők, figyelembe véve, hogy teljes feldolgozottságról van szó. Ezek szerint az Aleksandar Vučić vezette Szerbia nem állhat meg lista a szavazatok 46,75 százalékát gyűjtötte be, a Szerbia az erőszak ellen ellenzéki koalíció pedig a szavazatok 23,66 százalékát szerezte meg. A Szerbiai Szocialista Párt a voksok 6,55 százalékához jutott, a NADA Szerb Koalícióra a választópolgárok 5,02 százaléka szavazott, a Branimir Nestorović vezette Mi – a nép hangja pedig 4,69 százaléknyi szavazatot kapott. A Fogadalomtevők Szerb Pártja (Zavetnici) és a Dveri Szerb Mozgalom koalíciós listája a szavazatok 2,76 százalékát szerezte meg, így nem sikerült átlépnie a háromszázalékos parlamenti küszöböt.

A Vajdasági Magyar Szövetség listája a szavazatok 1,7 százalékát nyerte el, esetében, ahogyan a többi kisebbségi lista esetében is, természetes küszöb és 1,33-as kedvezményszorzó van érvényben. A Szerb Radikális Párt 1,46, az Usame Zukorlić és Tomislav Žigmanov vezette lista pedig 0,76 százalékot kapott. A dr. Sulejman Ugljanin vezette sandžaki listára a választópolgárok 0,57 százaléka szavazott, Az albánok politikai harca folytatódik – Shaip Kamberi elnevezésű listára viszont 0,35 százalékuk.

RÖVID SZAVATOSSÁGÚ PARTNERSÉG

Még nem is közölték hivatalos választási eredményeket, máris felbomlott az egyik választási koalíció, a szélsőjobboldali Dveri és Zavetnici szövetsége, melynek nem sikerült parlamenti mandátumokhoz jutni. Tegnap azt tették közzé, hogy december 30-án megszűnt létezni a két szervezet koalíciója, s ezentúl már önállóan politizálnak és vállalnak felelősséget a kijelentéseikért. A közleményben aláhúzták: azok az értelmiségiek sem vállalják a továbbiakban a következményeit a pártpolitikusok kijelentéseinek, akik eddig támogatták a koalíció politikáját. Egyes elemzők szerint a koalíció gyors felbomlásának két oka van: az egyik a csapnivaló választási szereplés, a másik pedig, hogy a Zavetnici már a kampányfinisben sem zárkózott el a Szerb Haladó Párttal való esetleges együttműködéstől, a napokban pedig maga Aleksandar Vučić államfő is kijelentette, szívesen látná a haladók között Milica Đurđević Stamenkovski pártelnököt, aki erre reagálva azt mondta, konkrét megbeszélések még nem voltak, de az államfő kijelentését „megtisztelőnek” tartja.

ŠAPIĆ BESZÉLGETNE, DE NINCS KIVEL

Amikor véget ér a választási folyamat és kihirdetik a belgrádi végeredményeket, Aleksandar Šapić ügyviteli polgármester tárgyalni szeretne egyes ellenzéki képviselőkkel arról, létre tudnak-e hozni egy új többséget a fővárosi képviselő-testületben. Mint fogalmazott, ebbe bele kell érteni az Új Szerbiai Demokrata Pártot (NADA Szerb Koalíció) is, mert számára hihetetlen, hogy ezek a jobboldali szervezetek azokat támogatják, akik „elismernék Koszovót és népirtással vádolnák meg az egész szerbséget”. Közben a NADA vezetői ismét közölték, nem hajlandók alkudozni a jelenlegi hatalmi párttal, s csatlakoztak a ProGlas kiáltvány köré csoportosuló értelmiségiek támogatóihoz is. Amennyiben nem sikerül új koalíciós partnert találnia az SZHP-nek Belgrádban, meg kell ismételni a választásokat, mert egyik párt sem tud többséget kialakítani.

KETTŐS JÁTSZMA

A Politico portálnak írt szerzői írásában Dragan Đilas, a Szabadság és Igazságosság Pártjának elnöke, a Szerbia az erőszak ellen ellenzéki koalíció egyik vezetője megbotránkoztatónak nevezte, hogy a nyugati hatalmak továbbra is támogatásukról biztosítják Aleksandar Vučićot. Emlékeztetett, hogy amikor Slobodan Milošević vezette az országot, a Nyugat, élén az Egyesült Államokkal, határozottan kiállt Szerbia demokratikus átalakulása mellett, ma azonban, amikor az állam folyamatosan nagy lépéseket tesz az autokrácia irányába, úgy tűnik, hogy ez a támogatás és elkötelezettség megszűnt. A pártelnök a múlt héten lezajlott belgrádi tüntetéssorozat kapcsán szövegében közölte, Ana Brnabić ügyviteli kormányfő az orosz titkosszolgálatoknak mondott köszönetet nyilvánosan azért, hogy tájékoztatták a szerb kormányt a tervezett demonstrációkról, az államfő az orosz nagykövettel egyeztetett, s egyetértettek abban, hogy a nyugati szolgálatok állnak az ellenzéki megmozdulások mögött, majd maga az amerikai nagykövet is elítélte a belgrádi „rendbontást”, szerinte nem lenne szabad demokratikus államokban megtörténnie. Ezeknek az információknak az ismeretében, szögezte le, arra lehet következtetni, hogy Vučić támogatásában teljesen összehangolt ma a nyugati politika az orosszal, s sokkal jobban érdekli mindkettőt Vučić hatalmon tartása, mint a demokrácia és a választási csalások részletesebb feltárása. Belgrádban tömeges visszaéléseket követtek el december 17-én – említette meg Đilas –, de egyes európai parlamenti képviselők arról tettek jelentést, hogy „nagyobb gondok nélkül” zajlott le a voksolás. Szerinte az államfő kettős játszmát folytat; itthon Nyugat-ellenes populista frázisokat pufogtat, Nyugaton meg baráti és békepárti retorikával él.

A „TÉKOZLÓ FIÚ” STRATÉGIA NEM MŰKÖDIK

A választásokkal foglalkozott elemzői cikkében a londoni The Guardian is. Megállapította, hogy „az elhibázott névvel illetett” Szerb Haladó Párt tiszta választásokról beszélt, az EBESZ és más nemzetközi szervezetek megfigyelői azonban szabálytalanságok egész soráról számoltak be. Megállapította, hogy Szerbiában a demokrácia leépítése egyre gyorsabb tempóban folyik az SZHP irányítása alatt, s ez „iskolapéldája annak, hogyan lehet teljesen elfoglalni az állami intézményeket, rátelepedni egy országra”. A szerb államfőt autokrata nacionalistának nevezte a szöveg, aki a szakmát még a miloševići időkben tanulta ki, s még mindig a régióban próbál előidézni válsághelyzeteket, például az etnikai szerbek szecesszionista kampányainak támogatása révén. A The Guardian megállapította, hogy a Nyugat minderről hallgatott eddig, azt remélve, hogy Belgrádot be lehet vonzani az Európai Unióba, és távolabb tartani az orosz befolyástól, különösen az orosz–ukrán háború kitörése óta hunytak szemet minden szerb rezsim által elkövetett túlkapásra. A nyugati álláspont azonban változik, a választások felnyitották a szemeket. Mára bizonyossá vált, hogy a „Vučić mint megtűrt tékozló fiú” politikai stratégia nem működik, mert a korábbi években Belgrád csak szorosabbra fűzte a szálakat Moszkvával, és viszályt szított a boszniai szerb entitás helyzete és Koszovó kapcsán is.