Tegnap délután szülőfalujában, Bácsfeketehegyen végső nyugalomba helyezték Sárközi Istvánt, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökét. A fiatal politikus, kultúrszervező, népzenész és közéleti szereplő tragikus hirtelenséggel távozott az élők sorából. Végső útjára nagyon sokan elkísérték, köztük a vajdasági magyar politikai élet vezetői, közéleti szereplők, művészek, falubeliek, barátok és hozzátartozók.
Sárközi Istvánt Orosz Attila bácsfeketehegyi református lelkész, majd barát és munkatársként Harangozó László, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke búcsúztatta. A Magyar Nemzeti Tanács és a Vajdasági Magyar Szövetség nevében, Sárközi legközvetlenebb munkatársa, Fremond Árpád, az MNT elnöke köszönt el Sárközitől. Fremond Árpád barátként, munkatársként és harcostársként vett búcsút a végrehajtó bizottság elnökétől, aki néhány nappal 36. születésnapja előtt távozott.
– Mások, akik tovább élnek, mint te, közel sem élnek át annyi mindent, mint amennyit te megéltél ez a 36 év alatt. Nehéz volt veled tartani a tempót. Hiába mondta munkatárs, barát, barátnő, édesanyád, hogy vegyél vissza, te mentél előre bátran, kitartóan, hűségesen, és nem ismerted a lehetetlent. Lendületes voltál, jó kedélyű, energikus, aki szerette az életet és másoknak is mosolyt tudott csalni az arcára. Sohasem panaszkodtál, mentél és tetted a dolgod, s a feladataid mindig, minden körülmény között becsülettel elvégezted. A lelke, a motorja voltál a közösségi életnek – mondta az MNT elnöke, majd arról is szólt, hogy bármilyen feladatról is volt szó, Sárközire számítani lehetett.
– István, amit te el akartál érni, azt el is érted. Mindannyian elmondhatjuk, hogy jó ember voltál. Őszintén örültem annak, hogy az MNT elnökeként egy ilyen személy, mint te lehettél a jobb kezem, akire mindig, minden körülmény között számíthattam. Jó munkát végeztél, együtt tudtunk dolgozni, együtt tudtunk nevetni, együtt tudtunk tervezni és örülni a közös sikereknek, de együtt bosszankodtunk, ha valami nem ment. Nemcsak kiválóan értetted a politikát, a csapat- és kampányépítést, hanem kiválóan művelted is azt. Veszteséged pótolhatatlan, nemcsak a nemzeti tanács, hanem falud, az egész közösségünk számára. Az elmúlt hónapokban mindannyian, akik ismertünk, éreztük, hogy mintha valami megváltozott volna körülötted. A munka terén minden működött, feladataidat elláttad, de mintha kevesebb lett volna a mosoly, a heccelés, a kacagás, a beszélgetés és az együtt töltött idő. Valami megváltozott, s ennek a változásnak ez lett a vége – fogalmazott Fremond Árpád, majd arról is szólt, hogy a politikusi pálya nem könnyű, számos kihívással jár. Az ember csak teszi a dolgát, és nem mindig jut idő odafigyelni a másikra, mondta.
– Távozásod figyelmeztetés, hogy még jobban oda kell figyelnünk egymásra. Meg kell fognunk egymás kezét akkor is, ha nehezünkre esik, és nem szabad elengedni egymást – mondta Fremond Árpád.
A búcsúbeszédeket követően barátok, tisztelők, munkatársak és hozzátartozók tömege, szomorú zeneszó mellett kísérte el Sárközi Istvánt végső nyughelyére.
Nyitókép: Fremond Árpád Sárközi Istvántól búcsúzik (Lakatos János felvétele)
