A szabadság és a függetlenség politikáját erősíti az a két egyezmény, amely a köztársasági képviselőház napirendjén szerepel, emelte ki a keddi ülésen Aleksandar Vulin belügyminiszter, aki a képviselők elé terjesztette a Gabonakereskedelmi Egyezményt, majd röviden részletezte a Szerbia és Palesztina közötti megállapodást, amely a nemzetbiztonság terén való együttműködésre vonatkozik. Vulin elmondta, az 1995-ös Gabonakereskedelmi Egyezmény megerősítésével Szerbia egy olyan, 56 tagállamot számláló gabonaszervezet részévé válik, amely a világ gabonakereskedelmének jelentős részét bonyolítja le.
A belügyminiszter kiemelte, minden fejlett gazdasággal rendelkező ország, mint amilyen meggyőződése szerint Szerbia is, törekszik arra, hogy tagja legyen ennek a nemzetközi gabonaszervezetnek, hiszen ezáltal első kézből juthat információhoz a gabonapiac alakulásáról, így idejében alkalmazkodhat a piaci igényekhez, csökkentve ezáltal a termelésre nehezedő nyomást.
A parlamenti képviselők felszólalásukban rámutattak, Szerbia tagsága a Nemzetközi Gabonatanácsban jelentős előrelépést jelent a mezőgazdaság számára, hiszen ez által országunk egy olyan szervezet részét képezi majd, amely az élelmiszerpiac negyedét termeli meg. Kiemelték ugyanakkor, hogy ez nem elég, az államnak nagyobb figyelmet kellene fordítani a mezőgazdasági termelőkre, erősíteni a szerbiai termelők versenyképességét. A napokban az agrártárca megkezdte a hektáronkénti támogatások kifizetését, a képviselők ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy az elmúlt időszakban a jószágtenyésztők háttérbe szorultak, és a konyhakertészek (különösen a krumplitermelők) is nehézségekkel küzdenek.
Fremond Árpád, a VMSZ képviselője felszólalásában elmondta, a mezőgazdaság alakulása sokban függ a termelők felkészültségétől, felszereltségétől, a beruházástól, de a piaci igényektől is. A nemzetközi szervezet tagságába való felvétel kapcsán kiemelte, Szerbia fontos gabonatermelő ország, a világ nyolcadik legfontosabb kiszállítójának számít, hiszen átlagban évi 2,5 millió tonna „sárga aranyat" exportál. Szerbiában 2020-ban 7,5 millió tonna kukorica és 2,5 millió tonna búza termett. Vajdaságban a kukorica számít az egyik legfontosabb kultúrának. Tavaly a kiszállított kukorica 25 százalékát itt termelték. Elmondta, Szerbia az egyedüli állam a világon, amely kielégíti a szójaszükségleteit.
Fremond rámutatott, a mezőgazdaság a GDP 6 százalékát teszi ki. A környező országokban az összjövedelemben való részvételi arány alacsonyabb. A járvány ellenére a mezőgazdaság nem veszített vitalitásából. A lehetőségek adottak, ám a versenyképességre is nagyobb hangsúlyt kellene fordítani. Mindenekelőtt a tárolási kapacitások növelésére van szükség – hangsúlyozta.
Jelenleg 12,5 millió tonna gabona tárolására van lehetőség, ám több esetben kedvezőtlenek a tárolási körülmények, így Vajdaság falufejlesztési programjában szerepel nagyobb befogadóképességű silók építése is. Fremond közölte továbbá azt is, ahhoz, hogy 20 százalékkal növelni lehessen a gabonafélék termelését, a mezőgazdászokra nehezedő nehézségeket is nagyobb érzékenységgel kell(ene) kezelni. A 4000 dináros hektáronkénti támogatás ugyanis messze elmarad a környező országok által nyújtotta több száz eurós támogatásoktól, miközben negatív megkülönböztetésben részesülnek a termelők, hiszen a mezőgazdasági nyugdíjak átlagban 11.000 dinárt tesznek ki, miközben a járulék-kötelezettség, különösen a kistermelők esetében sokszor messze meghaladja a bevételi lehetőségüket. A családtámogatás esetében a mezőgazdaságból élő nők elbírálása is kedvezőtlenebb, mint a más szektorban dolgozóké.
A Nemzetközi Gabonaegyezmény egy olyan kormányok közötti fórum, amelynek középpontjában a gabonakereskedelem áll. Az együttműködés 1934-ig nyúl vissza, akkor a megállapodással a túlkínálatra, az ebből eredő alacsony árakra és mezőgazdasági protekcionizmusra szándékoztak reagálni. Több kísérlet után az egyezmény végül 1947-ben lépett életbe, hiszen a szűkös piac és a magas piaci árak az árstabilitást és az ellátás biztonságát követelték meg. A piac az évek során változott, amire az államoknak reagálniuk kellett.
Az új, 1995-ös Nemzetközi Gabonaegyezmény összekapcsolta a Gabonakereskedelmi és az Élelmiszersegélyezési Egyezményt, a Nemzetközi Gabonatanács vezetése alatt. A Nemzetközi Gabonakereskedelmi Egyezmény a búzára, kukoricára, szójára és a rizsre, és az ezekből készült termékekre vonatkozik, míg az Élelmiszersegélyezési Egyezmény alapján a tagországok vállalják a bizonyos minimum mennyiség rendelkezésre bocsájtását a fejlődő országok számára. Az egyezmények a gabonapiac stabilitását és a nemzetközi élelmiszerellátás biztonságát szolgálja.
