Több hónapig tartottak a helyreállítási és felújítási munkálatok a romániai Szatmár (Satu Mare) megyében található Kőszegremetén (Remetea Oașului) a Széchenyi Istvánról elnevezett emlékoszlopon. Az obeliszket 161 évvel ezelőtt emelték, és a legújabb felújítást a hétvégén látványos ünnepség követe a helyszínen és a településen.
A legnagyobb magyar soha nem járt a településen, sőt a megyében is csak néhányszor, a Károlyi grófok nagykárolyi (Carei) kastélyában vendégeskedett. Ennek ellenére olyannyira elevenen élt a kőszegremeteiek lelkében, hogy alig egy évvel halála után (1861-ben) egy maroknyi hazafi, környékbeli birtokos, Henter Ferenc kurátor vezetésével eldöntötte: Széchenyi-emlékoszlopot emelnek. Néhány hónap múlva már állt is a falu fölötti Domokos-dombon a hat méter magas kőobeliszk. Felavatása az egész térség ünnepe volt, a szomszédos román falvak lakossága is kalapból itta a bőkezű adakozó, Mándy Bertalan földbirtokos borát, a közeli hegytetőről pedig egy teljes héten át világította be a vidéket a Széchenyi tiszteletére rakott máglya.
A kőszegremeteiek akkor még nem tudták, hogy a csodálatos avasi medence fölé emelkedő obeliszk a történelmi Magyarország egyik első Széchenyi-emlékműve, s 2018-ig – a szatmárnémeti (Satu Mare) Széchenyi-szobor felavatásáig – Erdély egyetlen szabadtéri mementója.
Az emlékmű egész fennállása alatt kétszer volt veszélyben. Az 1940-es bécsi döntés előtt, amikor a kivonuló román határőrök le akarták dönteni, ám három pár lóval sem sikerült elhúzatni – a feldühödött határőr kapitány erre szétverette az oszlop eredeti, 1861-es állítására emlékeztető márványtáblát (ám ezt egy év múlva helyettesítették). Másodszor Nicolae Ceauşescu kommunista diktátor akarta lerombolni, de szerencsére ez sem történt meg. A környék lakói minden trükköt bevetettek a megvédésére, egy ideig kukoricatáblák és bokrok takarták el az illetéktelen szemek és rossz szándékok elől.
Az obeliszk jelenlegi lánckerítése 1990-ben, Széchenyi gróf halálának 150. évfordulójára készült. Azóta az emlékmű állaga jelentősen romlott, ráadásul a környéken megkezdődött a földterületek felvásárlása, így veszélybe került a megközelíthetősége. Tavaly márciusban Nagy Szabolcs, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti képviselője felkereste a kevesebb mint hatszáz lakosú Kőszegremetét, s akkor merült fel a felújítás ötlete. Röviddel később már képviselőtársával, Magyar Lóránddal keresték a megoldást.
A segítség Magyarországról érkezett. Az Identitas Alapítvány pályázott és nyert támogatást a felújításra, illetve annál többre is. A pénzből ugyanis sikerült megvásárolni egy földterületet, amelyen keresztül megközelíthető az obeliszk. A parcella árának ötödét a helybeliek teremtették elő közadakozással.
A hét végén a falu templomában tartott istentisztelet után vonult a népviseletbe öltözött ünneplő tömeg az emlékoszlophoz. Pataki Csaba Szatmár megyei tanácselnök elismerését fejezte ki a helyi magyar közösségnek, amely megvédte az emlékművet. Magyar Lóránd képviselő pedig igazai csapatmunkának nevezte a felújítást. Kifejtette: az emlékmű a remény jelképe. A felújítást övező csapatmunkát emelte ki Nagy Szabolcs is, aki szerint az obeliszknek ezentúl arra is kell emlékeztetnie minden magyart, hogy nagy eredményeket csak közösen lehet elérni.
