Nyolcvan évvel ezelőtt, 1943. január 12-én indult meg a Vörös Hadsereg összevont, páncélosokkal vezetett támadása a Don-kanyarban, melynek következménye a 2. magyar hadsereg tragédiája lett.
A keleti fronton 1941-ben elszenvedett jelentős német veszteségek pótlását Hitler a szövetséges országok haderejével, köztük – a német követelés szerint – a teljes magyar hadsereg frontra vezénylésével kívánta pótolni. A vonakodó, hadi szempontból a szovjetekkel szemben messze alulmaradó Magyarország a rendelkezésre álló legjobb felszereléssel mintegy kétszázezres hadsereget küldött ki végül, amely hamarosan a doni hídfőcsatákban találta magát, majd védekezésre próbált berendezkedni a kétszáz kilométeres frontvonalon, amelyen tartania kellett magát. Jobbszárnyukon az olaszok, az olaszoktól délre a románok helyezkedtek el.
A németek ekkor Hitler szorgalmazására minden erejüket Sztálingrád elfoglalására összpontosították, de elakadt az offenzívájuk. A Vörös Hadseregnek a németek bekerítését célul kitűző januári ellentámadása Sztálingrádtól északra a gyengébb felszereltségű, kisebb harci értéket képviselő szövetségesek elleni támadással indult, itt volt ugyanis a legkönnyebb áttörni a frontot. A magyar hadsereg még a T 34-es tankok kilövésére alkalmas páncéltörő lövegekkel sem igen rendelkezett, óriási volt a hideg, akadozott az utánpótlás, az ellenség pedig nagy haditechnikai fölényben és túlerőben volt, ennek ellenére a magyar honvédek, figyelembe véve a nehéz körülményeket, hősiesen helytálltak. Így például az urivi hídfőnél támadó 132 szovjet harckocsiból 83-at lőttek ki az offenzíva első három napja során. Január 14-én a magyaroktól délre is megindult a támadás a 8. olasz és a 3. román hadsereg ellen, ezek a magyar hadseregnél jobban felszerelt és erősebb alakulatok azonban nem vették fel a harcot, megpróbáltak rendezetten visszavonulni, de így is óriási veszteségeket szenvedtek el az oroszoktól.A legészakibb magyar seregtest, a gyorsan bekerített III. magyar hadtest a szintén visszavonulásra kényszerülő 2. német hadsereg alárendeltségébe került, akik nem szövetségesként bántak velük, és kitörési kísérletük során arra használták őket, hogy lekössék az ellenséget a német kitörés sikere érdekében.
Szabó Péter történész adatai alapján a teljes keleti hadművelet ideje alatt 250 ezer honvéd és munkaszolgálatos fordult meg a 2. hadseregben, közülük 127-128 ezer főre tehető az elesettek, sebesültek vagy fogságba kerültek száma. Már a doni katasztrófát megelőző hídfőcsatákban is mintegy húszezres veszteségük volt.
„80 évvel ezelőtt több tízezer magyar katona sebesült meg, halt meg, tűnt el vagy esett hadifogságba a doni tragédia során. A magyar honvédek alig rendelkeztek hatékony páncélelhárító eszközökkel, a szovjetekhez képest felszereltségük sokkal gyengébb volt” – írta a nyolcvan évvel ezelőtti eseményre emlékezve Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter Facebook-oldalán. „Mi most azért dolgozunk, hogy egy olyan, a legmodernebb haditechnikával felszerelt hadsereget építsünk, mely erejével és képességeivel garantálni tudja hazánk és a magyar emberek biztonságát.
Nem felejtjük katonáink bátorságát és kitartását, emlékezzünk azokra a magyar honvédekre, akik a végsőkig küzdve életüket áldozták a Don-kanyar menti csatákban!”– tette hozzá.
„A harcolva visszavonuló seregtestek »vándorló katlant« képezve hatalmas veszteségeket szenvedve kijutottak, miközben nehézfegyverzetük gyakorlatilag száz százalékát elvesztették.
Bár a 2. hadsereg hatalmas vereséget szenvedett, a hiányos fegyverzetű, felszerelésű és téli ruházatú magyar katonák erőn felüli helytállása megakadályozta, hogy a túlerejű Vörös Hadsereg nagyobb katlancsatába kényszerítve teljesen megsemmisítse a doni harcvonalat védő magyar és német erőket” – írta a miniszter.
A Sztálingrádnál katlanba zárt 6. német hadsereggel szemben, melynek a hadseregparancsnokát, Paulus tábornagyot is foglyul ejtették a szovjetek, a Vörös Hadsereg nem tudta elérni a legfőbb hadműveleti célját, a 2. magyar hadsereg teljes bekerítését és megsemmisítését. Ennek ellenére nem vitás, hogy Mohács és Muhi mellett a magyar hadtörténelem legnagyobb vereségei közé sorolható a 2. magyar hadsereg doni katasztrófája.
