A magyar Nobel-díjasok vallomásai

Vasárnap adják át ünnepélyes kertetek között Stockholmban a Nobel-díjakat, amelyen két magyar díjazott is átveheti majd a legkiemelkedőbbeknek járó elismerést. A díjátadó felvezetőjeként a napokban a díjazottak bemutatkozása zajlik a svéd fővárosban. Karikó Katalin, az orvosi-élettani Nobel-díj idei kitüntetettje Drew Weissmannal együtt szerdán este adott interjút a felvezető programsorozat részeként, Krausz Ferenc, a fizikai Nobel-díj jutalmazottja pedig a két másik díjazottal, Anne L'Huillierrel és Pierre Agostinivel együtt tegnap délután.

„Számomra mindig az volt az érdekes, hogy megértsek egy biológiai folyamatot, erre koncentráltam és azzal soha nem foglalkoztam, hogy hogyan léptetnek elő” – vallotta Karikó Katalin az újságírók előtt. Krausz Ferenc arról beszélt többek között, hogy még mindig nehéz elhinnie, ami vele történt, csak amikor szerdán a Nobel-díj Múzeumban jártak és ott láthatta Erwin Schrödinger oklevelét a díjról, akkor kezdett el tudatosulni benne, hogy milyen társaságba került.

A hagyományokhoz híven bekerültek a Nobel-díj Múzeumba az idei díjazottak adományai, köztük a két új magyar kitüntetetté is. A tárgyakat szerdán adták át.

Karikó Katalin kedvenc pipettáját adományozta a múzeumnak. A pipetta az egyik leggyakrabban használt laboratóriumi eszköz, így a pipetta – amelyen egy ragasztószalag is van, hogy megkülönböztesse a többitől – szimbolikus Karikó Katalin munkásságára nézve – emelte ki Ulf Larsson kurátor, hozzátéve, hogy nagyon örültek az ajándéknak.

Krausz Ferenc annak a berendezésnek egy központi részét adományozza a múzeumnak, amelyet a Nobel-díjjal elismert kutatásaihoz használt. Ezt azonban korábban szétszedték a laborban, és most azon dolgoznak, hogy újra összerakják, így csak később küldik el a múzeumnak.

„Néhány hét múlva már láthatja a kiállításon a közönség” – mondta a kurátor.

Karikó Katalin szerdán Stockholmban, újságírók előtt egyebek mellett arról beszélt, hogy mindig a megértés, a tudomány volt az érdeklődése középpontjában, és soha nem álmodott arról, hogy a kutatásaiért díjat kap.

„Van aki azt mondja, hogy minden tudós azért dolgozik, hogy ilyen díjat kapjon, de én nem álmodtam semmi ilyen díjról és más díjról sem. A tudomány volt az érdeklődésem középpontjában és nem vágytam arra, hogy felismerjenek és elismerjenek vagy megveregessék a vállam” – mondta a biokémikus, akinek Drew Weissmannal az mRNS-alapú vakcinák kifejlesztését megalapozó felfedezéseikért ítélték oda az idei orvosi-élettani Nobel-díjat.

A nehézségekről szólva, amelyekkel szembe kellett néznie, Karikó Katalin megjegyezte: a Nobel-díjas tudósok közül sokaknak voltak nehézségeik pályájuk során, nem egyedi az esete, az, hogy többször is „lefokozták” vagy elbocsátották. A kutatás érdekes volt, sikerült előrelépést elérni, a laborban sikeresnek érezte magát.

Arra a kérdésre, hogy honnan táplálkozik a hite, ami minden nehézségen átsegíti, elmondta, hogy a stressz kutatójaként ismertté vált Selye János könyvét olvasta középiskolás korában és abból megtanulta: arra kell koncentrálni, amin tudunk változtatni. Arra, hogy elbocsátották, nem volt hatása, de arra, hogy utána milyen irányba indult el, igen, és ezért inkább erre koncentrált. Nem sajnálta magát.

Felidézte, hogy akkor került a BioNTech-hez, amikor 10 évvel ezelőtt utoljára elbocsátották.

A díjról szólva a sajtótájékoztatón Drew Weissman hangsúlyozta: fantasztikus, hogy az mRNS-kutatás ilyen elismerést kapott. Karikó Katalin hozzátette: a díj a tudományra irányítja a figyelmet, ezért fontos a területnek. Felidézte, hogy a pandémia lökést adott az mRNS-kutatási területnek. Jelenleg több mint 250 klinikai teszt zajlik különböző területeken, tesztelnek vakcinákat kórokozók, például a HIV- és a herpeszvírus, a Lyme-kórt vagy a tbc-t okozó baktériumok és a maláriát kiváltó parazita ellen, de rák elleni vakcinához, genetikai eredetű betegségek és allergia kezelésére is használják a technológiát.

A vakcinaellenességre vonatkozó kérdésre válaszolva Karikó Katalin emlékeztetett arra, hogy minden újdonságtól ódzkodnak először az emberek. Megfelelő tudás hiányában magyarázatokat kreálnak, elkezdenek félni az újtól. A tudósok és újságírók feladata az is, hogy megfelelő ismeretekkel lássák el az embereket – mondta Karikó Katalin a jelenlévő újságíróknak.

Krausz Ferenc, a fizikai Nobel-díj kitüntetettje a két másik díjazottal, Anne L'Huillierrel és Pierre Agostinivel együtt tartott sajtótájékoztatón csütörtökön arról beszélt, hogy ez a díj hihetetlen bátorítást jelent arra nézve, hogy „amit csinálunk, azt nemcsak szórakozásból tesszük, hanem egy nap fontos alkalmazások nőhetnek ki felfedezéseinkből”.

Az attoszekundumos fizika és a kvantumpöttyök kitűnő példái annak, hogy mennyire fontos az alapkutatás – mondta az alapkutatások jelentőségét firtató újságírói kérdésre válaszolva.

Az együttműködésre vonatkozó kérdésre felelve kifejtette, hogy az ő esetük pont arra csodálatos példa, hogy a tudomány hogyan hoz össze különböző ötleteket, amelyek megálmodói nem is ismerik egymást. Díjazott társaival sosem működtek együtt szorosan, de sok inspirációt jelentett számára munkájuk – tette hozzá.

Anne L'Huillier kiemelte, hogy kutatási területük nagyon erős Európában és ennek oka az Európai Unió támogatása, olyan európai hálózatok létrehozása, amelyek segítik a tudósok találkozását és eszmecseréjét.

A sajtótájékoztatót követően Krausz Ferenc az M1 aktuális csatorna helyszíni tudósítójának elmondta: teljesen egyöntetű véleményük, hogy nagyon nehéz előre látni, milyen felfedezések születhetnek majd egy olyan új világban, ahol az ember azelőtt még nem járt, így meg sem próbálja megjósolni, az elkövetkező 5-10 évben milyen alkalmazások születhetnek felfedezésükből.

„Talán arra helyezném a hangsúlyt hogy mi az az alkalmazás, amelyet már néhány éve elkezdtünk és egyre nagyobb erőkkel dolgozunk rajta. Ez egy orvosi alkalmazás, ahol megpróbáljuk az attoszekundumos méréstechnikát arra használni, hogy minél nagyobb mennyiségű információt gyűjtsünk az emberi vérből az emberek egészségi állapotára vonatkozóan” – emelte ki, hozzátéve, óriási örömmel tölti el, hogy ezt a kutatást most már súlypontilag Magyarországon végezhetik a magyar kormány hathatós támogatásának köszönhetően.

Hangsúlyozta: külön örömmel tölti el, hogy az elmúlt hetekben kaptak arra is biztosítékot, hogy ez a támogatás nem fog megszűnni a következő egy-két évben, kaptak egy hosszú távú perspektívát, ami rendkívül fontos, hiszen egy olyan – az egész országra kiterjedő – klinikai vizsgálatot indítottak el néhány évvel ezelőtt, amelynek a futamideje legalább 10 év.
Az interjúban Krausz Ferenc felidézte, hogy a Nobel-díjjal elismert kutatásukban az áttörés a New York-i Világkereskedelmi Központ elleni támadás előtti éjjel, 2001. szeptember 10-ről 11-re virradóra történt. A hajnali órákban kezdett el igazán jól működni a kísérlet, úgy 4-5 óra körül tartottak ott, hogy a kísérlet többszöri megismétlése után biztosak voltak abban, hogy amit látnak, azt jól értelmezik és azok tényleg az első attoszekundumos impulzusok.

Arra a kérdésre, hogy az elmúlt több mint 20 év alatt érzett-e nyugtalanságot amiatt, hogy a világ esetleg nem értékeli eléggé ezt a felfedezést, Krausz Ferenc hangsúlyozta: számukra az volt a fontos, hogy kinyitottak egy ajtót egy új világba, ahol ember korábban még nem járt. Az töltötte el őket valami egészen leírhatatlan izgalommal és várakozással, hogy ha bemennek ezen az ajtón ebbe az új világba, az elektronok világába, amelyeknek a mozgását ember még nem láthatta előtte, akkor ott milyen meglepetések fogják őket érni.

„Igazából ez foglalkoztatott minket, semmi más” – mondta a fizikai Nobel-díj idei magyar kitüntetettje.