A napokban interjút adott a Magyar Nemzetnek Novák Katalin családokért felelős miniszter, aki egyben a Fidesz külkapcsolatokért felelős alelnöke is. Az alábbiakban néhány részletet közlünk a beszélgetésből.
Gulyás Gergely két hete a Kormányinfón azt mondta, a bőség zavarával küzd a Fidesz, mert minden jobboldali pártcsalád szeretné a soraiban tudni. Hová léphetnek be végül?
– Egyelőre élvezzük a nagyobb mozgásteret és szabadságot jelentő függetlenséget. Valóban sok párt szándékozik a jövőben együttműködni a Fidesszel. Személyesen is rengeteg visszajelzést kapok néppártos barátainktól, akik kifejezik sajnálkozásukat, hogy már nem egy pártcsaládhoz tartozunk, de bizakodnak abban, hogy a jó kapcsolat a jövőben is fennmarad.
Hogy látja, esetleg más pártok is követhetik önöket, elhagyva a néppártot?
– A néppárt régóta nem egységes. Sokan nem nézik jó szemmel a pártcsalád balra tolódását, vannak olyan pártok, amelyek nem váltak baloldalivá, és az, hogy a Fidesz mint a legerősebb ilyen párt kilépett, az ő dolgukat is megnehezíti. A választóik nehezen értik meg, miért nem egy szövetségben politizálnak azzal az Orbán Viktorral, aki távol tartja országától a bevándorlókat, kiáll a hagyományos kereszténydemokrata értékek mellett, és még a vakcinák beszerzésében is eredményesebb másoknál. Komoly esélyt látok arra, hogy lesznek olyan pártok, amelyek formálisan is elszakadnak majd a néppárttól a jövőben. Az pedig biztos, hogy számos olyan párt van egykori pártcsaládunkban, amelyek továbbra is együttműködnének velünk.
Az Orbán–Morawiecki–Salvini-találkozó után a résztvevők hangsúlyozták: újjá kell szervezni az európai jobboldalt. Milyen lesz ez az új jobboldaliság?
– Olyan, amely igent mond a szabadságra, az emberi méltóságra, a családra, a nemzetre és a kereszténységre. Határozottan nemet mond viszont a migrációra, a birodalmi logikára, a kommunizmusra, az antiszemitizmusra és a cenzúrára. Az új jobboldal nem rébuszokban beszél, nem brüsszeli bikkfanyelvet használ, és olyan problémákkal foglalkozik, amelyek valóban érdeklik az embereket. Arra keresi a választ, hogyan tudja Európa visszanyerni a versenyképességét úgy, hogy megőrzi gazdag kultúráját, gyökereit.
A Fidesz, a PiS és a Liga összesen 67 helyet birtokol az Európai Parlamentben (EP), ami nem tűnik soknak. Mire lehet ez elég?
– Tudatosan nem szeretnék belemenni a számmisztikába. Természetesen ismerjük az arányokat az EP-ben. Az egyetlen helyzet, amikor ez számít, amikor szavazni kell. A képviselőinknek szabadságot jelent a jövőben az, hogy jelentős döntéseknél nem aszerint kell majd voksolnunk, hogy mit követel a frakciófegyelem. Figyelembe véve, hogy hányan vannak, akiknek a miénkhez hasonló az értékrendjük, kiderül, hogy egy nagyon komoly jobboldali erő van a láthatáron.
Matteo Salvini a Mandinernek úgy nyilatkozott: „Ha az Európai Néppárt, a Konzervatívok és Reformerek (ECR), az Identitás és Demokrácia (ID) és egyéb csoportok összefognak, mi leszünk a többség.” Most akkor mégis számolnak a néppárttal is?
– Számos találgatás van arról, mi lenne, ha a Konzervatívok és Reformerek összefognának az Identitás és Demokrácia frakcióval. A néppárt esetleges szerepét még nehéz megjósolni. Nem tudjuk például, milyen helyzet alakul ki a német választások után, egyelőre meglehetősen zavaros ott a helyzet, ha a CDU/CSU nem szedi össze magát, félő, hogy kimaradhatnak a kormánykoalícióból. Kérdés, hogy lesz-e, aki levonja azt a következtetést a jobbközép pártoknál a népszerűségvesztés láttán, hogy nem kifizetődő a baloldalon keresni a szövetségeseket, feladni az elveket, az értékeket a másik oldal elvárásai miatt. Ezt láttuk Spanyolországban a Partido Popular esetében, és ez történik Franciaországban is a republikánusokkal. Valamikor a jövőben a néppártban is előfordulhat egy ébredés, és rájöhetnek, hogy nem a baloldalon kell keresni a szövetségeseket, bár erre egyelőre semmi jel nem utal, és a mostani vezetés alatt szinte kizárt egy ilyen fordulat. Mi olyan politikai közösségekkel működünk együtt, amelyek készek kiállni a hagyományos jobboldali értékek mellett.
